Tükörben : Tizenhatodik történet: A bableves

Összes megtekintés: 128 

– Rég nem láttalak kisfiam!
– Nem tudtam jönni anya, sok munkám van – huppan le kisfiam a konyhaasztalhoz.
Természetesen úgy, hogy a terítő teljesen begyűrődik a karja alá.
Elmosolyodok, kiskora óta mindig így ült le közénk. Akkor még bosszantott dolog, veszekedtem is vele eleget, de ma már örülök, ha itt van, már nem érdekel a terítő.
– Tudom, tudom, megértem, nem is azért mondom. A lényeg, hogy most itt vagy. Karácsonykor sem jöttetek el a gyerekekkel, nagyon vártalak benneteket. Ajándékot is vettem.
– Anya tudod milyen Ilona, nem akart jönni.
– Látod kisfiam megmondtam én neked, hogy nem jó feleséged lesz az Ilona! De eljöhettél volna a gyerekekkel – mondom búsan.
– Azt sem engedte az asszony, de anya hagyjuk ezt. Hogy érzed magad, jól vagy?
– Persze, ne törődj velem, nézd megfőztem a kedvenc bablevesedet. Tudod, sonkakockákkal, pont úgy, ahogy szereted.
– Szedjek?
– Aha, jöhet!
Látom, ahogy mohón kanalazza a levest friss ropogós kenyérrel megfejelve az ízek harmóniáját. Csak neki főztem az én gyomrom már nem bírja az ilyen nehéz ételeket.
– Tegyek oda kávét?
Mindig szerette az én különleges kávémat. Ilon biztos nem készít neki ilyet!
– Ja, – és jóllakottan hátradől a széken.
Örülök, hogy itt van.

Telefoncsöngés zavar meg minket.
Ki lehet az?

Oldalra nézek és meglátom magam a tükörben, egyedül a konyhaasztalnál.

“Tükörben : Tizenhatodik történet: A bableves” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen!
    Megtiszteltetés számomra és nagyon örülök, hogy tetszett a zsűrinek ez a kis szösszenet.
    Még egyszer köszönöm.

  2. Szomorú és megható, amikor az ember csak úgy magában képzeli el, hogy az akit megszűlt, felnevelt vele van, meglátogatta őt, ugyanakkor ez csak benne játszódik le, a valóságban nincs mellette senki.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!