Tükörben: Tizenkilencedik történet: A tükör túloldalán

Edgar van Laien nyomozó megigazította nyakkendőjét az egész alakos tükör előtt. Felszabadultan készülődött a színházba, pedig nem igazán szeretett odajárni. Ám ezúttal vidáman állt a dologhoz. Kivételes alkalmak egyike volt, és semmi sem szeghette kedvét. Előző nap végre lezárták a Francesca Simonetti ügyet. Az olasz származású nőt kegyetlenül meggyilkolták, és Edgar megígérte a lány apjának, hogy lecsukatja a tettest.
A nyomozó végigtekintett magán:
– Kék kordbársony zakó, nincs rajta egyetlenegy szösz sem, rendben. Fehér ing szépen kivasalva, rendben, sötétkék nyakkendő, rendben, hozzá illő fekete vászonnadrág, rendben. Meg is volnánk – dünnyögte az orra elé, amikor észrevette azt a rakoncátlan göndör hajtincset, ami a homlokára simult. – Én vagyok Superman, csak szőkében – vigyorodott el, aztán megpróbálta kézzel finoman a frizurájába belesimítani a tincset, de az nem akart engedelmeskedni.
A nyomozó fújtatott egyet, aztán feladta a haja megzabolását, mert úgysem őt fogják nézni, hanem a színészeket, és tulajdonképpen mindegy is, hogy hogyan állnak a hajszálai. A kék szemű tükörmása egészen jól festett, és végre megkaphatja új nyomozótársát, Elena Hawkeye-t* is, ha mást nem, egy éjszakára.
Elena az öt legnagyobb amerikai indián törzs egyikéből származott. Ébenfekete, hosszú haját lófarokba fonva hordta, és mindig farmer-rövid ujjú-zakó szettet hordott, különböző színkombinációkban. Sötétbarna mandulaszemét, keskeny ajkát a férfi nagyon vonzónak találta.
Edgart kicsit zavarták a saját szeme sarkánál lévő szarkalábak, melyek fehéren világítottak lebarnult arcán. Sokat hunyorgott az ablaküveg mögött, és a júliusi nap nem kímélte. Kollégái napokig röhögtek a vöröslő ábrázatán; szerencsére, nem hámlott le az egyébként hófehér bőre. Így jár az, akinek az ablakán elromlik a szalagfüggöny, miközben mindegyik karbantartó éppen nyaral valahol, vagy nem elérhető. Ezért majd kirúgatja őket, mert megteheti. Ám a szarkalábak sem tudták elrontani a jókedvét. Gondolatai közben vissza-visszatértek az előző napi kihallgatáshoz.

***

A gyanúsított, az amerikai indián Allen Slow Snail**, feszengve ült kék kezeslábasában a széken, a kihallgatószobában, és immár öt perce azt figyelte, ahogy vele szemben a nyomozó a vaskos aktát megfontoltan lapozgatja.
– Itt nincs tükör. Tudja, olyan, amin keresztül a másik szobából kukkolni tudnak a kollégái – szólalt meg Slow Snail.
A nyomozó először a mellette ülő nyomozótársára, Elena Hawkeye-ra pillantott, majd a gyanúsítottra nézett.
– Nem olyan, mint a filmekben, igaz? Ezért vannak nekünk kameráink, hogy minden egyes rezdülést nyomon tudjanak követni… Hogyan is fogalmazott?… Ja, igen… a kukkoló kollégáink. Ön nem kért ügyvédet. Tájékoztatom, hogy mindent, amit itt mond, azt felhasználhatjuk. Megértette?
– Igen.
Edgar leírta a jegyzetfüzetébe a dátumot: 2020. július 30-a csütörtök.
– Nos, Allen – nézett fel a nyomozó –, kezdjük az elején. Hol ismerte meg Francesca Simonettit?
– A Lakota Nyelvi Táborban, tavaly, 2019. július 8-án.
– Miről szól ez a nyelvi tábor?
– Diákok jönnek az Egyesült Államok minden tájáról megtanulni a nyelvünket, megismerni törzsünk kultúráját. Tudja, a lakota nyelv kihalóban van, és így próbáljuk megmenteni az örökségünket, hogy megtanítjuk másoknak a nyelvet.
– Francesca pedig mint diák vett részt…
– A kezdő csoportban. A csoportomba került.
– Mert ön tanított ott.
– Igen.
– Folytassuk onnan, hogy ön szerelmes lett Francescába. – Közben a nyomozó a kamera felé fordult: – Kérünk egy pohár vizet – mutatott az asztalra, majd visszafordult a gyanúsított felé. – Szóval, Allen, meséljen az érzéseiről.
Slow Snail megigazította hosszú, fekete haját, lassan feltette a megbilincselt kezét az asztalra, majd a csuklóján lévő, fonott karkötőre nézett.
– Nem én öltem meg Francescát.
– Ne szaladjunk ennyire előre! Tehát szerelmes lett. Mit tett ezután, mi történt a nyelvi tábor után?
– Hetek teltek el, mire rájöttem, hogy beleszerettem Francescába. A barátaim meg folyton ugrattak, hogy még ebben is lassú vagyok, de megpróbáltak nekem segíteni, mert látták, nagyon fontos nekem. Az ő tanácsukra kerestem elő végül Francesca regisztrációs lapját, amin megadta az elérhetőségeit.
Közben egy rendőr behozta az üveg vizet, meg három műanyag poharat.
– Hogyan lépett vele kapcsolatba? – Edgar megállt a jegyzeteléssel és Allen szemébe nézett.
– Először fel akartam hívni a megadott telefonszámon, de nem mertem. Szerencsére megadta az e-mail-címét is, és arra küldtem neki üzenetet, hogy szívesen segítek neki nyelvet, kiejtést tanulni. Azt hittem, hogy lekoptat, mint ahogy más csajok szoktak…
– De ő nem tette.
– Nem – Allen elmosolyodott egy pillanatra –, pedig ő nagy múltú, olasz családból származik, én pedig lakota indián vagyok. Francesca temperamentumos nő, pont az ellentétem, ezért is szerettem bele. Beszélgetni kezdtünk: előbb e-mailben, aztán chateltünk, és azután találkoztunk, többször is. Kiderült, hogy egy munka miatt ide, Rapid Citybe költözött. És sínen volt kettőnk között a dolog addig, amíg az az európai férfi közbe nem szólt.
– Európai? – A nyomozó tolla megállt a papíron.
Slow Snail a csuklóján lévő fonott karkötőt birizgálta, közben homloka összeráncolódott és a szája széle is megrándult.
– Francesca azt mondta, hogy valami dán, vagy valahonnan onnan származik.
– Hogyan állt önök közé ez az európai?
– Fogalmam sincs, csak Francesca egy idő után lemondta a randijainkat.
– Randi? Nemcsak nyelvet tanultak?
– Több volt, mint csak nyelvtanulás.
– Értem. Szóval, jött ez az európai, és szó nélkül hagyta, hogy Francesca ezt az ismeretlen férfit válassza?
– Ha Francesca boldog, én is az vagyok.
– Úgy beszél róla, Allen, mintha még élne – szólt közbe Elena Hawkeye nyomozó, aki idáig csendben, megértően figyelt. – Nagyon szerethette őt. Látom, hogy feldúlta önt ez az egész.
Slow Snail a nőre emelte a könnyes tekintetét.
– Nem én öltem meg, érti? Nem én voltam.
– Nos, a bizonyítékok mást mondanak – vette vissza gyorsan a szót Edgar. – Térjünk vissza erre az európai férfira. Mit tud róla?
– Csak annyit tudok, hogy valami sötét üzletbe akarta belerángatni Francescát, meg hogy az ipse allergiás arra, ha szösz van a zakóján. Egyszer kiabált is emiatt vele. Mondtam is neki, hogy szakítson azzal a… azzal a férfival, de nem akart.
– És ez önt zavarta.
– Persze, hogy zavart! Előkerül a pali a semmiből, beleköp a levesembe, és aztán még Francescát is bántja!
– Úgy érti, fizikailag?
– Szerintem, ő ölte meg, mert Francesca nem engedett neki.
– Ez érdekes, mert Francesca lakásából veszekedést hallottak, később önt látták elrohanni. A DNS-ét, ujjlenyomatát megtaláltuk a gyilkos serlegen, amit Francesca nyert egy kerékpárversenyen. A ruhája is csurom vér volt.
– Megpróbáltam újraéleszteni. – Slow Snail a kezeslábasa ujjával lassan megtörölte a szemét.
– Indítéka is volt, Allen, méghozzá az, hogy az ön által imádott nő faképnél hagyta egy ismeretlen miatt, akiről mellesleg csak ön tud, senki más Francesca környezetéből. Emellett elrohant a helyszínről, sőt ellenállt később a letartóztatásnak. Ha nem ön volt, akkor miért rohant el?
– Nem… nem tudom megmagyarázni. Beijedtem, összezavarodtam.
– Ha ön ártatlan, miért állt ellen?
– Mert a magamfajtának úgysem hiszik el, amit mond, csak azt, amit maguk gondolnak! Megjátsszák itt az eszüket, hogy együttéreznek, meg fontos, amit mondok, aztán dehogy fontos!
– Tudja, mit gondolok? Hogy ön, Allen, ezt az ismeretlen férfit kitalálta. Nem akarta megölni Francescát, hirtelen felindulásból tette…
Slow Snail idegesen talpra ugrott és mindkét kezével verni kezdte az asztalt:
– Nem én öltem meg, érti?! Nem én voltam! Sose ártottam volna neki, sose!
Rendőrök szaladtak be a kihallgatószobába és lefogták Slow Snailt, aki tovább hadakozott az őrökkel, majd elvezették.
Elena Hawkeye hátrahőkölt. Rosszalló tekintettel nézett Edgarra.
– Nem kellett volna ilyen hamar kiakasztani. Én még kérdeztem volna tőle.
– Minden bizonyíték ellene szól, Elena. Az ügyésznek könnyű dolga lesz.
Elenának nem tetszett, amit Edgar mondott, ezért a férfi kiengesztelésként gyorsan felajánlotta, hogy az ügy lezárásaként másnap este, pénteken, elviszi őt színházba és megnéznek egy tragikomédiát. Edgar tudta, hogy Elena szeret színházba járni.

***

Edgar van Laien nyomozó még egyszer igazított a nyakkendőjén az egész alakos tükör előtt. Az előző napi ügy jobban végződött, mint gondolta, ráadásul bájos kolléganője is bármelyik pillanatban megérkezhet, akire már az ügy kezdete óta vadászott. Gondolatban elképzelte, ahogy az ágyban Elena ébenfekete, hosszú haja szétterül a párnán, ő pedig szenvedélyesen csókolgatja, miközben…
Kopogtattak a bejárati ajtón.
– Nyitva van, gyere be! – kiáltotta jókedvűen Edgar. – Itt vagyok!
Hawkeye nyomozó megállt két méterre a férfi mögött. Edgar a tükörből nézte.
– Elena… még nem öltöztél át? Ma neked is szabadnapod volt, nem? Ne haragudj, de szörnyen festesz.
– Elnézést kérek a pocsék stílusom miatt, rengeteg dolognak kellett utánajárnom.
– Ha most mégsem akarsz színházba menni, mehetünk máshová is.
– Nem akarok menni sehová! Hozzád jöttem.
– Lemaradtam valamiről?
– Van egy kis fehér szösz elől, a zakód baloldali ujján.
– Hol? – kérdezte Edgar, közben a másik kezével a szöszgyűjtős hengere után matatott. Miután megtalálta, alaposan lehengerelte zakója ujját, aztán észrevette, hogy Elena pisztolytáskája nyitva van.
– Mit jelentsen ez? – nézett Edgar Elenára, aki a pisztolyára csúsztatta a kezét.
– Nem Allen Slow Snail ölte meg Francesca Simonettit, hanem te.
– Ugyan, Elena, ez őrültség! – közben a férfi tett egy lépést Hawke felé.
– Maradj ott, ahol vagy, Edgar! – Elena elővette a fegyverét és a férfira szegezte.
– Ha megbántottalak volna valamivel…
– Te folyton megbántasz mindenkit úgy, hogy észre sem veszed. Te voltál az ismeretlen európai, aki rá akarta venni Francescát, hogy kémkedjen a Simonetti család után, ő viszont nem akarta megtenni. Sőt, ha jól sejtem, szakítani akart veled Allen Slow Snail miatt, igaz? Neked meg nem jött volna jól a bimbózó kapcsolatuk, és féltél a lebukástól is. Mivel nem kaphattad így meg, amit akarsz, elborult az agyad és megölted a nőt. Tudom, hogy kitüntetésre hajtasz, hogy Washingtonba mehess, csakhogy ehhez el kell kapni egy nagyhalat. A Simonetti klán feje pedig belépő lenne a nagymenők közé. Közben meg Francesca apjával smúzolsz.
– Nincs rá bizonyítékod!
– Valóban nincs – engedte le a pisztolyát a nő –, nekem nem is kell. Annyi átfedés van, hogy te is allergiás vagy a szöszökre, mint az az ismeretlen európai, meg hogy túlságosan hamar megtaláltad a tettest.
– Nem bizonyít semmit!
– Igazad van, szépen eltüntettél minden nyomot. Csak azért jöttem, hogy szóljak, a randink tárgytalan, és hogy Allen Slow Snailt kiengedték a börtönből. Most már azt az ismeretlen férfit gyanúsítjuk a gyilkossággal. A Simonetti család is vérdíjat tűzött ki a fejére. Itt már csak az a kérdés, ki találja meg előbb Francesca gyilkosát. Hacsak az ismeretlen európai nem adja fel magát önként, védelemért cserébe. Akkor hétfőn reggel 8:00-kor találkozunk az irodában. Szép hétvégét, Edgar! – mosolyodott el Elena Hawkeye és egyszerűen kisétált a lakásból.

* hawkeye: sólyomszem
** slow snail: lassú csiga