Tükör: Hetedik történet

Összes megtekintés: 44 

Több évet éltünk párommal nagymamám házában. Nagy öröm ért bennünket, amikor megvettük saját lakásunk. Ez sajnos nem kertes ház volt. Kisebb is de a miénk. A költözés nemcsak azért viselt meg, mert nagymamám sok régi dolgától kellett megválnunk. Hanem azért is mert a házból kellett, elmenni ahol gyerek voltam. Az új lakásba nem akartam semmit vinni a régi helyről.. A tükörhöz azonban ragaszkodtam. A tükörhöz még több emlékem kapcsolódott. Hatalmas volt, szép díszesen faragott szegéllyel. A mamám mindig azt mondta:
– Vigyázz ez a tükör mindent lát!
El nem tudtam képzelni, hogy derült ki, amikor eltörtem a vázát. Eldugtam darabjait. Nagymamám mindjárt szólt:
– A tükör elmesélte ám, hogy mit csináltál!
Vagy amikor még délben aludnom kellett, de én inkább csendben eljátszottam a babámmal. Nagymama egyből mondta:
– Te kislány nem aludtál rendesen!
Sorolhatnék még több ilyen esetet. A lényeg nekem a tükör varázstükör volt. Nagymamám is szerette. S ezzel a tükörrel mindig ráemlékeztem, emlékezem. Ezért is kellett az új lakásba.
Megtaláltuk ott is a helyét. S számunkra is varázstükör lett. Egyik alkalommal megkértem párom, hogy amíg dolgozom takarítson már ki. A mikor hazaértem láttam poros a polc. Mondtam is:
– A tükör látta, hogy nem takarítottál.
– Ejnye ,ez az árulkodó tükör.- nevetett párom.
Volt mikor engem árult el. Beteg voltam, dolgozni se tudtam volna. Amikor reggel a férjem dolgozni ment így búcsúzott:
– Egész nap feküdj! Pihend ki magadból a betegséget!
Csak hát mikor jobban éreztem magam, felkeltem.
Hazaért a párom de egyből mondta:
– A tükör látta, nem pihentél.
Így maradt meg a tükör varázstükörként. A kisfiunk születése óta is él a varázstükör meséje.
Lehet másnak csak mosolygás, nekem emlék nagymamámtól. Játék is a mindennapi rohanó világban, maga a varázslat.

“Tükör: Hetedik történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!