Néma járvány – Répamese modern köntösben…

Összes megtekintés: 40 

Pillanatképek életem apró történéseiből…

Az évek gyorsan elszálltak, Fiam kirepült a családi fészekből, idegen eddig nem ismert városba költözött. A láthatás így óhatatlanul összekapcsolódik sok-sok utazással. Az elmúlt 19 évben én is gyakran utazom autóbusszal Fiamat meglátogatni, Aki több mint 200 km-re él tőlem, egy Dél-Alföldi nagyvárosban. Emlékszem kezdetben a járművön mindig beszélgettek az emberek. A hosszú utazás alatt így gyorsabban telik az idő. Az egyik alkalommal megismerkedtem egy kedves hölggyel, Akivel ugyanabban a kisvárosban élünk, egymástól alig 2-300 méternyire, de még soha nem találkoztunk. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy a középiskolai matematika tanárom felesége. A közel 5 órás utazás a kellemes társaságban hamar elrepült, azóta is mindig örülünk egymásnak amikor találkozunk. Egy másik alkalommal egy híres színészünk testvérével ültünk le egymás mellé teljesen véletlenül. Személyében egy közvetlen, mosolygós hölggyel ismerkedhettem meg, Aki a művészvilág rejtelmes világába is pár érdekes történet erejéig beavatott. Az eltelt közel két évtizedben sajnos a társalgás a buszon ma már egyre ritkább jelenségnek számít. Szinte kivétel nélkül: fiatal, idősebb, nő, gyermek, férfi az okos telefonja ill. valamilyen kütyüje babrálásával van elfoglalva. Az autóbusz néma csendben rója a kilométereket. A XXI. század gyorsan terjedő néma járványa a magányosság lett. Ha már beszélgetni nem is lehet, inkább az évszakonként folytonosan változó tájban gyönyörködöm. Bár örömöm nem felhőtlen, mert az utak, erdők szélén rengeteg eldobált holmit lehet látni. Érthetetlen számomra ez a felelőtlen magatartás, hogy mennyire nem tiszteljük sem egymást, sem a természetet. Utazásaim során ahogy sokszor elnéztem az útitársaimat egy orosz népmese villant át a gondolataimon, a Répamese. Biztosan sokan ismerik, ahogyan Apóka, Anyóka, unoka, Bogárka a kutya, tarka macska és a kisegér próbálta kihúzni a földből a répát. A mai gyermekeket, fiatalokat ugyanennyire nehéz kihúzni a szobájukból a számítógép ill. a televízió elől, mint ahogyan a mesében olvashatjuk. A mese valósággá, fertőző járvánnyá vált. (Zárójelben megjegyzem, hogy a csak a túlzott, felesleges használata miatt tölt el aggodalom. A személyes kapcsolatok ápolását nem pótolhatja, csupán segítheti.)
E szomorú helyzeten (el)gondolkodva, mit is tehetnék? A minimum tízéves, kissé divatjamúlt mobiltelefonom napjainkban mondta fel a szolgálatot. A szaküzletben szándékosan kértem továbbra is “buta” telefont. Az eladó fiatalember kedvesen próbált meggyőzni “tévedésemről”, de nem járt sikerrel. Értetlenkedésére válaszul elmondtam tapasztalataimat a modern “kütyükkel” kapcsolatban és most már kicsit engedékenyebben ugyan, de elfogadta döntésemet, sőt még azt is hozzátette, megérti. Remélem másoknak is ajánlja az emberbarát kis “butácska” készülékeket.

További rövid életképeket az alábbi linken lehet olvasni:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

“Néma járvány – Répamese modern köntösben…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Örülök, hogy “átjött”, amit mondani szerettem volna.
    Nekem is van asztaligépem és elutazáskor viszem magammal a táblagépemet, de ennél többet nem szeretnék
    lógni a neten. Habár az előnyeit elismerem és szeretem is használni.
    Szeretettel: gyöngyi

  2. Kedves Kitti!
    Teljesen egyetértek Veled, természetesen nem….Csupán ezt a meglátásomat öntöttem e kis írásba.
    Átolvasom és ha félreérthetően fogalmaztam akkor megpróbálom javítani.
    Köszönöm szépen a meglátásodat. Szeretettel szép napokat kívánok.

  3. Kedves Gyöngyi!

    Tetszéssel, megértéssel, egyetértéssel olvastam soraid. A “buta” telefonhoz én is ragaszkodom, nincs “okosom”. Viszont van asztali számítógépem, ezt legalább be kell kapcsolni, sőt ki is kapcsolható, így nem zavarnak az időközben érkező üzenetek.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!