Találkozások: Hatodik történet

Összes megtekintés: 100 

Dagadnak a lábaim, alig férnek el a cipőben, majd felpolcolom, ha hazaérek, de most még mennem kell tovább, hiszen fogytán van otthon minden. A krumpli is kicsírázott, a felét ki kellett dobni. A kenyér pedig megpenészesedett. Ha nem teszem nylonba, akkor kiszárad, ha beleteszem, akkor penészes lesz. Valahogy semmi se olyan, mint régen volt.

Egy labda eltalált, épp az arcomon csattant, a szemüvegem is leverte. Kicsit megszédültem. Jaj, csak el ne essek, más se hiányozna!

Hírtelen elém toppant egy szőke, kis csibész képű legényke és megkérdezte:
– Nem láttad a labdám?
– Az előbb még az arcomon éreztem, de látni nem láttam, mert tovább pattant onnan. Viszont leverte a szemüvegem.
– Jó, akkor keressük meg előbb a szemüveged!- ajánlotta fel segítségét a fiúcska.
– Köszönöm, az jó lenne, mert a váltó szemüvegemnek letörött az egyik szára, így azt se nagyon tudom használni, szemüveg nélkül pedig nem látok jól.
– Néni, néni!- megtaláltam. Itt volt a bokorban. Nézd, nincs semmi baja.
– Köszönöm kedveském, de akkor most felveszem, és én is segítek neked megkeresni a labdát. Hogy hívnak?
– Jocónak, és téged?
– Ilonka néni vagyok.

A fiú váratlanul megpillantja a labdáját, ami kigurult az útra. Szalad utána.

Jaj, Istenem, a végén még elgázolja valami! Kétségbe esve kiáltok utána: Jocó, állj meg!
A gyerek megáll. Ebben a pillanatban vészfékezett le a busz mellette. Épp csak meg tudott állni, ha csak egy lépést is tesz a kisfiú, akkor….

Addigra már ott vagyok mellette. Megfogom a kezét és átmegyünk a túloldalra. A buszvezető érthető dühhel kiállt utánam: nyanya máskor jobban vigyázzon az unokájára! Intek, hogy elnézést kérek és ígérem, hogy így lesz.

Valami jóleső boldogság kerít hatalmába. A fiúcskának az ijedtségen kívül nincs semmi baja. A szitkozódás pedig egyáltalán nem zavart, hiszen az unokámnak nézték a kis Jocót.

Kicsit izgatott vagyok, hiszen megígérte, hogy délután eljön hozzám. Készítek krumplis lángost, azt mondta, hogy azt nagyon szereti. Igyekeznem kell, hogy mire ideér, készen legyen. Szép nap ez a mai, szebb nem is lehetne.

“Találkozások: Hatodik történet” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Igen, olykor ennyi is elég, különösen, ha valaki még képes gondoskodni magáról. Feldobja az az érzés, hogy másnak is örömöt tud szerezni. Érdemes neki valamit csinálnia, olyant, ami a másiknak jól esik, amivel örömöt szerez.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves történeted örömmel olvastam. Milyen kevés kell az embereknek, hogy boldogok legyenek. Jelen esetben az kellett, hogy érezze szereplőd szükség van rá, valakiről gondoskodhat, ha csak egy lángos, egy délután erejéig is. Áldott, békés ünnepeket kívánok! Szeretettel: Éva🍗️🍷️🐇🐇

  3. Kedves Éva!

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves soraid. Igen, nagyon szeretem a gyerekeket és örülök annak, ha ez átjött az írásomon keresztül is.

    Szeretettel: Rita🌹

  4. Kedves Rita! Történeted úgy formailag, mint tartalmilag kiváló! A valóságban is megtörténik ilyen eset, vagy talán Veled már meg is történt. Igazán szép, fordulatos , színes írásod nagy tetszéssel olvastam. Meghatódtam a végén is, hiszen a szeretet a legfontosabb az életben bármely formája legyen is az. Itt bőven megmutatkozik. érezni szívvel írtad. Szeretettel gratulálok. Éva

  5. Kedves Karola!

    Köszönöm, hogy ezt is olvastad. Bizony, ha valakinek célja van, akkor kevesebb a baja is, legalábbis nem gondol rá, nem foglalkozik vele.

    Szeretettel: Rita🌹

  6. Kedves Vicus!

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a húsvéti jókívánságaid is. Hasonlóan békés, szeretetteljes és boldog ünnepeket kívánok!

    Szeretettel: Rita🐇🌾🌷🌹🌼🌸

  7. Aranyos szívmelengető kedves történet😊😍
    .. Békés, nyugalmas, boldog Húsvéti Ünnepet kívánok !
    Szeretettel, Vicus🌼🐰🐣

Szólj hozzá!