Találkozások: Tizedik történet: Játszótéren

– Helló, haver, de régen találkoztunk! Azt hittem, hogy elköltöztetek.
– Á nem, csak beteg volt az asszony ezért nem jöttünk.
– Miért nem jöttél a gyerekkel?
– Nem merte rám bízni az asszony, elhiszed ezt?
– Hú, ez kemény.
– Nézz oda, most is sarokban pletykál a barátnőivel, nem csak engem hanyagol, de a gyerekkel sem törődik. Szegénykém egyedül labdázik.
– Sok minden változott mióta nem voltál. Nézz körül, kikkel van tele a játszótér! Arabok, indiaiak, kínaiak.
– Halkabban, még azt mondják, hogy rasszisták vagyunk!
– Dehogy vagyok rasszista, de azért mégis jobb lenne elköltöznünk. Remélem, az asszony is belátja, hogy ez a környék már nem valami jó.
– Ahogy mondod! Képzeld tegnap két arab összeverekedett.
– Nem mondod?! Vér is folyt? Uh, még jó, hogy nem a magunkfajtával keveredtek összetűzésbe. Az ilyeneket a játszótér környékére sem engedném.
– Ebben egyetértünk barátom.
– Nézd, a kínai felénk jön. Ne mondj semmit, ne is figyeljünk rá!
– Látod, nem mert belénk kötni. Jobb is, ha tudomásul veszik ezek, hogy ki itt az úr!
– Vigyázz, jön az asszony, gyere gyorsan, lasztizzunk, mert a végén még a hazavisz, méghozzá pórázon!