Tegnap óta, valahogy máskép’ látom a világot, mer elért hozzám egy üzenet.
Sokáig olvastam, ízlelgettem minden szavát.
Bevallom nem ritka pillanat, hogy el-el gondolkodom egy régi tavasz illatán.
S az sem olyan nagy titok, hogy többször átéltem Ámor üzenetét s mégis most ez az üzenet..
Talán nem kell külön leírnom, de mégis megemlítem, hogy nem csak a Fekete Gólya érkezett meg, hanem hozzám is megérkezett a Tavasz..az újjá éledés, s ezernyi apró virág, picinke bogárkák zümmögése, na és a pillangó, ezer s egy színével..
Egyszóval jól érzem magam, s végre valahára elégedett vagyok s tovább megyek, jóba vagyok a tükörrel.
Láttam rajta, hogy ő ezt nem érti..
Csodálkozik is hiszen megálltam ma előtte, kávéval a kezembe,s párbeszédet folytattam vele..
Kérdeztem tőle, nos milyen vagyok, választ várok..
Amit komolyan gondoltam s hallani véltem amit hallani akartam.
A maga módján biz’ válaszolt is.
Ha hiszed ha nem kedves olvasom, azt válaszolta, hogy remek vagyok s imád,mert
csodálatos a létem s én mosolyogva hallgattam az elképzelt monológot.
Mit vegyek fel, kérdésre is ontotta a választ
egy zöld színű valamit, mert a zöld szín csodás.
Így beszélgetünk, mi ketten a tükör meg én, s talán még most is kérdezgetném, mert olyan kellemes ez az állapot.
Tényekkel igazolható, ha az ember lelkébe beköltözik a tavasz, vagyis
„Amikor beleszeretünk valakibe, az a benyomásunk támad, hogy az egész univerzum mellettünk áll és támogat.”
Paulo Coelho
Na ugye, persze, hogy támogat, hiszen gondolj bele, tele az erdő fehér szőnyeggel.
Az esőnek az illata egészen más, hosszabbak a napok.
S „Indulj felém bizalommal, én viszem az őszinteségem: Találkozunk félúton”.
Sohonyai Attila
Tisztába vagyok vele, hogy ez akkor is így van ha nincs Ámor, de akkor s no akkor én nem hiszem, hogy beszélgetnék a tükörrel még itt írva sem, mert a lelkembe csak a hegedű zenélne, valami szépet, de..
Tehát azt szeretném elmondani, hogy az a másik akitől szebb a világ, olyan monológot mondat velem, hogy az na:
mert mi is az a sokat említett monológ…
„A monológ (görögül: μονόλογος, μόνος monosz ’egyedül, magányban’ és λόγος logosz ’beszéd’) vagy magánbeszéd a drámai műben olyan egyszemélyes jelenet, melyben a szereplő megosztja a közönséggel lelki vívódását vagy tájékoztatja azt a cselekmény egyes körülményeiről.”
Igen ez így van tájékoztatlak kedves olvasó, hogy mennyire más egy reggel, ha..
Ilyenkor nem számít, hogy elmúltak az évek, s a tükör akivel úgy általában jóban van az ember, hiszen bele kell nézni, s mert bele tudd nézni, és ha bele tudd nézni, akkor minden rendben van.
Ráadásul, ha a tavasszal egy ugyan abba az időbe, megérkezik a sokat ígérő üzenet, mert ilyenkor nem mérlegel az ember, csak átéli a pillanatokat, akkor olyan monológot hall a tükörtől amiért érdemes volt felkelni, élni..
Hiszen a
„A szerelem tükör, amelyben meglátod a legszebb, de legtitkosabb orcádat.”
Jókai Anna
N ugye, hiszen: Tegnap óta, valahogy máskép’ látom a világot, mer elért hozzám egy üzenet.
Írta: Maria HS
2021,03,12.
Örülök az örömödnek Marika. 🙂
Azért pályázatra jobban kidolgozott műre számítottam idézetek nélküli önálló véleményre, mint, ahogy indítottad is az írásod. A tavasz egyébként szerelem és üzenet/ek nélkül is megváltoztatja a „tükröt”! A tavaszi életérzés valami különleges és igen. Helye van a szerelemnek is benne. 🙂
Igen, egy üzenet, egy szó, egy hang, egy mosoly, stb. hatással van ránk, akár pozitív, akár negatív értelemben.
Szeretettel: Rita🌹