Volt egyszer: Második történet: Bújócska

Létezik egy gyönyörű óvoda, melynek neve, Tündérkert. Ennek az óvodának a pillangó csoportjába járt, másfél évtizeddel ezelőtt Alexa az unokám.

Alexa középső csoportos volt, legjobban bújócskázni szeretett. Bújócskázott: otthon az asztal alatt, az ágy alatt, kapanapé mögött, minden kis zegzugban, áruházban az üres polcban vásárlás közben. Lányom és nekem, nem kis ijedelmére! Sőt, egyszer úgy döntött kipróbálja az óvodában is!

Ebédhez készülődtek. Amíg a naposak megterítettek, addig a többiek szépen sorban kivonultak a mosdóba kezet mosni. Na, ezt az alkalmat használta ki a huncut kislány. Egy óvatlan pillanatban beosont a számára megfelelő búvóhelyre.
A csoportban mindenki elfoglalta a helyét. Várták a finom ebédet. Alexa helye üresen árválkodott. Észrevette ezt Ica néni és megkérdezte:
– Gyerekek! – Ki tudja hol van Alexa? – Nem tudjuk! – Válaszolták többen is.
Ekkor megkérte a napost, nézze meg a mosdóban. De nem találta. Ezután benéztek az ágyak mögé, a játéksarokba. Sajnos ez sem járt eredménnyel. Az egyik óvónéni átsietett a Katica csoportba. Ott sem tudtak róla semmit. A másik óvónéni a földszinti csoportokba kukkantott be. Azután az udvart kutatta át, de ott sem találta. Így visszasietett az épületbe. Ekkor már az egész óvoda az unokámat kereste. Újra benéztek minden kis kuckóba, közben kiabálták a nevét, de ő kitartóan lapult rejtek helyén. A felnőttek egyre jobban kétségbeestek, nem tudták elképzelni hova lett a kislány.

Gábor, nagycsoportba járó kisfiú, benézett újra a mosdóba, senkit nem látott. Az egyik sarokban volt egy rész, amit függönnyel takartak el. Ott tárolták a tornazsákokat. Gábor fellebbentette a függönyt. Hogy mit látott? Bizony Alexa guggolt ott csendben. A nagy, barna szemeit kerekre nyitotta. Aztán elmosolyodott és megkérdezte a kisfiút: – Jól elbújtam? – Ügyes vagyok?
Gábor nem válaszolt. Rohant közölni a jó hírt. Már a folyosón kiabálta: – Megtaláltam Alexát!
A kislány boldogan szökdelt utána, mintha semmi sem történt volna. Nem sejtette mennyien aggódtak érte. Óvónéni igyekezett eléje, rögtön kérdőre vonta:
– Nem hallottad, hogy kiabáltuk a neved? – Dee! – hangzott a válasz.
– Akkor miért nem válaszoltál? Mindenki téged keresett, azt hittük eltűntél!
– Azért mert , mert – bújócskáztam! – Magyarázta kissé megszeppenve Alexa.
– Én nem akartam rosszat, – csak bújócskáztam!

Ebéd után ment a kislányért a lányom. Ica néni addigra teljesen megnyugodott. Néhány mondatba sűrítve elmesélte neki az ebéd előtti bújócska történetét.
– Tudod Marcsi! – Nem éppen a játék szabályai szerint játszódott, de izgalom akadt bőven.
Alexa volt egyedül a bújó, az egész óvoda pedig a hunyó. Az a lényeg, hogy jól végződött a bújócska. Épségben előkerült a lányod.
– Ismerem ezt az érzést, bocsánatot kérek az ő nevében! – Kérte Marcsi az óvónénit.
– Már megtette a lányod, nem érdekes.
– De azt az érzést nem kívánom senkinek sem, amit abban a pillanatban átéltünk!
Közben Alexa is odaballagott hozzájuk. Óvónéni átölelte.
Még annyit fűzött hozzá: – “Amíg élek, nem felejtem el ezt a napot!”

Elszaladtak az évek. Alexa most diplomázik, óvónőnek készül. Az időkereke visszaforgatta a csodás “Tündérkert” óvodába. Erre mondhatnám: “hab a tortán!” Ugyanis gyakorlatát a Pillangó csoportban, Ica néni segítségével végzi.
Amikor első alkalommal jelentkezett Alexa gyakorlatra Ica néninek egyből eszébe jutott az emlékezetes bújócska históriája. Bizony tizenöt év távlatából még mindig nem felejtette el, mint ahogyan én sem fogom. Nekem is okozott izgalmas perceket bújócskázó korszaka alatt.

“Volt egyszer: Második történet: Bújócska” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Marika!
    Gratulálok írásodhoz! Az Óvóda mindig szép emlékeket hoz nekünk vissza. Alexa jó óvőnő lesz.
    Puszi!
    Zseraldina

  2. Kedves Rita!
    A gyerekek folyton játszanak. Nincs félelem érzetük. De hála Istennek egy idő után el múlt a bújócska korszak De nem felejtettük el az esetet a mai napig sem. De az óvónéni sem!
    Köszönöm, hogy olvastad a történetemet.
    Üdv: Marika

  3. Tetszéssel olvastam igaz történeted. Bizony, a gyerekek nem képesek még felmérni a tetteik súlyát, nem is szabad haragudni rájuk. Viszont azt azért el kell mondani, hogy ha keresik és a nevén szólítják, akkor véget ért a játék, jelentkezni kell. Biztos jó óvónő lesz belőle, aki megérti a gyerekek csínytevéseit.

    Szeretettel: Rita🌹

  4. Kedves Mária!

    Aranyos töténet, az idő távlatában, de nagy riadalmat okozott a bújócska, a gyerekek ilyenek, nem érzik tetteik súlyát.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi👧🤦

Szólj hozzá!