Irma

Sötét volt. Egy lélek sem volt már az utcán csak a folyó törte meg az esti csöndet. Ilyenkor indult sétálni Irma néne, ahogy a falubeliek ismerték.
Lányokorában gyönyörűséges lány volt, a szomszéd falvakból is hozzá jártak a legények udvarolni. Bár a házasságot a születése napján az édesapja „megköttette” a komájával, akinek a fia akkor már tíz esztendős volt.
Írnának tetszett, hogy a sok daliás legény sürgött – forgott a szoknyája körül, de tudta, hogy amit az apja megígért neki teljesíteni kell. Nem igazán volt kedvére a jövendőbeli férje. Egy ápolatlan nagy gyereknek tartotta, aki a szülei mellől még nem tett egy önálló lépést sem.
– Anyám, hogy nézzek fel egy férfira, aki még megszólítani sem mert eddig ?
– Édes lányom, majd minden jön magától. Te csak légy jó feleség és jó anya. Tudd, egy házasságot mindig egy nő tart össze. Bármilyen erős is legyen egy férfi, szüksége van a felesége támogatására és meleg ölelésére.
Irma bele nyugodott. Lelkiismeret furdalással, de hozzá ment Áronhoz, ahogy a szülők eltervezték. A szokásos hétköznapi életet éltek. Mondhatni semmi különleges nem történt az életükben. Rögtön született két fiú gyermekük,akiket nem csak az apjuk, de a nagyszülők is csodálattal imádtak. Irma is szerette a fiait. Bár esténként elkalandozott a gondolata, hogy milyen jó lenne azért, ha lehet egy kislánya, de aztán rögtön kiverte a fejéből a gondolatot, amint eszébe jutott, hogy a meg nem született lányának is a férje rendezné a házasságot, ahogyan neki az apja. Tisztelte az apját, de az évek ahogy múltak úgy a szeretet legutolsó lángjai is kezdtek kialudni. Nem haragudott, csak nem értette őt. Ameddig nem volt édesanya, addig úgy érezte, kötelessége eleget tenni az apjának, hiszen nem hagyhatja cserben a család hírnevét. Aztán, ahogy az első fia megszületett és a kezébe adták, hirtelen egy olyan érzés járta át, ami eddig még sosem. Végre értelmét nyerte az eddigi szeretettől hiányos élete. Szerette ő a férjét, jó ember volt, aki mindent megadott neki,de nem szerelemmel. Inkább, mint egy barátot. A szívében az a szoba, ami a szerelemre volt elkészítve zárva maradt.
Aztán, ahogy megszületett a második fia már értette. Az apja sosem szerette. Voltak celzások ugyan és mostmár értette, hogy mit jelent az, amikor kiskorában az apja üvöltözött az anyjának, hogy mit mond a falu és a család, ha neki nem lesz örököse ?
Ahogy nőttek a gyerekek egyre inkább tudta, hogy nem számít, mit fognak tanulni, nem számít kit fognak szeretni az egyedüli, ami neki mindig fontos lesz, hogy boldogok legyenek.
Ezért, amikor megszületett a kislány, akit a komák az elsőszülött fiának szántak, azt mondta a férjének, hogyha megköti a házassági szerződést, ő fogja magát és öngyilkos lesz.
A férje azt hitte megbolondult, de végül engedett a zsarolásnak, mert szerette az asszonyt.
A második gyereknél már a kérdés sem jutott eszébe a férjének.
Ekkor megnyugodott Irma, hogy a fiai boldogok lehetnek és szerelmesek, ami neki nem jutott.
Tisztességesen éltek. A fiai megnősültek. Bár Irma édesapja nem nyugodott bele ezekbe a házasságokba, badarságnak tartotta, hogyha valaki szerelemből házasodott, nem is beszélt a lányával többet. ” Szégyent hoztál az egész családra” ezek voltak az utolsó szavai a halálos ágyán. Nem tudta megemészteni a lánya döntéseit és egy évre rá, hogy a nagyobbik unokája megnősült, meghalt. Irmának fájt a szíve, de tudta, hogy jól döntött.
Mikor a legkisebb gyerek is kirepült, a férjét ágynak döntötte a betegség, de ő hűségesen ápolta a halála napjáig.
Azóta egyedül él. Minden este sétál a sötétben a folyó parton és megköszöni a Jó Istennek, hogy boldogok a gyermekei.
Néha – néha elhullajt egy könnycseppet egy olyan szerelemért, ami sosem volt és már sohasem lesz.

“Irma” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Orsi!

    Szerethető történetet hoztál. Bizony én is azt gondoltam, hogy a szerelem a legfontosabb és attól leszek boldog, hogy ha a szerelmemmel köthetek házasságot. Én meg is tehettem és átéltem azt, hogy bizony az el is múlhat és a válás – különösen két gyerekkel – milyen fájdalmas. Ma már egyetértek azokkal, akik ésszel házasodnak – ez nem érdekházasságot jelent, hanem józanul átgondoltat – ezek kitartanak. A szerelemtől a szeretet és a megértés sokkal fontosabb, bár ezt fiatalon kevesen hiszik el.

    Elvileg sikerülhet egy szerelem házasság is, de nem a szerelem miatt, hanem a már fentebb említett szeretet és megértés okán.

    Szeretettel: Rita

    🌹

Szólj hozzá!