Az új lakótárs

Elisa egy magánklinikán dolgozott, a betegfelvételnél. Egy szép nagy lakásban élt, melyet a szüleitől örökölt, akik autóbalesetben haltak meg. Hogy kiegészítse a keresetét és ne legyen mindig egyedül, az egyik szobát kiadta bérletbe. Kizárólag nőknek. El akarta kerülni a kellemetlen és kínos helyzeteket, és a barátja sem nézte volna jó szemmel, ha egy férfival osztaná meg a lakást.
Néhány nappal ezelőtt az utolsó bérlője elment. Jó munkát talált egy másik városban és elköltözött. Elisa hírdetést adott fel az interneten. Többen érdeklődtek, de ettől tovább nem jutottak. Pár nap múlva újabb e-mail érkezett, egy bizonyos Luisa Nardinitől, akit érdekelt a kiadó szoba. Elisa válaszolt neki, és megírta, hogy hol és mikor találkozzanak megbeszélni a feltételeket.
Másnap délután a két nő a lakás közelében lévő kávézóban ült. Elisa huszonöt éves volt, mindig ápolt, csinos, de bizonyos szempontból kissé retro, amolyan klasszikus lány. Luisának kék haja volt, hátul magasra felnyírva, orra egyik felén kis gyöngy csillogott, és több tetoválása is volt: a karján, a lábszárán. Farmerjának szára keresztben több helyen el volt hasítva, s ahogy leült, kilátszott a bőre. Tornacipőhöz hasonló lábbeliben volt, legalább tíz színes karkötő csilingelt a csuklóján. Pénztárosként dolgozott egy szupermarketben.
Elisa megdöbbenve látta, hogy mennyire különböznek egymástól, és nem gondolta, hogy ő lenne a megfelelő személy. Úgy képzelte, hogy egy ilyen kinézetű lány esténként sörösüveggel a kezében táncol és fülsiketítő hangerővel hallgatja a dübörgő rockzenét.
– Luisa, aki a szobámat bérli, annak bizonyos szabályokat be kell tartani, jobb, ha most mindent tisztázunk. Nincs dohányzás a lakásban, nem jöhetnek fel férfiak, tilos az alkohol, a kábítószer, a hangos zene, közösen takarítunk, egyik nap te, másik nap én, vagy ha úgy jobb, heti váltásban.
– Számomra mindez nagyon ésszerűnek és érthetőnek tűnik – válaszolta a kékhajú lány mosolyogva. – Természetesen a helyedben én is ugyanazokat a dolgokat várnám el. Én nem dohányzom, nem élek kábítószerekkel, a hímnemű barátaimmal csak a diszkóban szoktam találkozni. Egyáltalán nem iszok alkoholt, és zenét még akkor is fülhallgatóval hallgatom, amikor egyedül vagyok. Tisztaságmániám van, remélem neked is, mert nem szeretnék piszkos és rendetlen környezetben élni.
A megjelenés gyakran megtévesztő, gondolta Elisa csodálkozva, és örült neki, hogy talált egy lányt, aki ennyire összhangban van vele.

Két hét telt el azóta, hogy Luisa beköltözött a szobába, és a dolgok a legjobban haladtak. Elisa meglepődve látta, hogy a fürdőszoba soha nem volt még ilyen tiszta és világos, az ablakok és a tükrök csillogtak, minden tökéletesnek tűnt számára. A bérlő kifogástalanul viselkedett, és Elisa lassan megnyílt előtte, szinte már barátokká váltak, és ez volt az első alkalom az életében, hogy így viselkedett a bérlőjével. Mindig megpróbált más időpontban vacsorázni, mint a lakói, és a zuhanyozás időpontját is beosztotta velük, hogy ezzel is tartsa a távolságot.
Viszont Luisával vacsorázni a nap legkellemesebb pillanata volt. Jelenléte örömet okozott neki, és elfeledtette vele a napi kisebb-nagyobb bosszúságokat.
Egyik este Elisa hálószobájában beszélgettek, miközben az a vasalt ruháit rakta be a szekrénybe, és Luisa bekukucskált annak nyitott ajtaján.
– Egyidős vagy velem, de olyan ruhákban jársz, mint az anyám. Ne érts félre, magukkal a ruhákkal semmi bajom, szépek, csinosak, jó minőségűek, de ötven felett hordanak ilyeneket. Persze én nem akarlak meggyőzni, hogy öltözködj fiatalosabban, ez a te dolgod, ha így érzed jól magadat .
Elisa elgondolkodva nézett rá, majd váratlanul azt mondta :
– Talán igazad van, nem is tudom, miért öltözök így. Biztosan azért, mert egy régimódi családból származom. Most, hogy ők már nincsenek itt, ha megváltoztatnám ezt, úgy tűnne, hogy elárulom az ő nézeteiket, elveiket.
– Egy leggins és egy póló viselése nem sérti a méltóságodat és nem sértené a szüleid emlékét sem. Szép tested van, kár ilyen ruhákba csomagolnod.

Pár nappal később Elisa már nem volt ugyanaz. Derékig érő barna haját félhosszúra vágatta, néhány szőke vékonyka tincset is tetetett bele, gyengén kisminkelte magát, ami kiemelte arcának vonásait, szemének szépségét, és a bézs színű rakott szoknyát farmer nadrágra cserélte, hozzá fehér inget vett fel, aminek az ujjait könyékig feltűrte, nyakába a súlyos aranylánc helyett egy bőrszíjón lógó kagylót akasztott. A keresztpántos barna bőrcipőt felrakta a beépített szekrény tetejébe és lábát egy kényelmes kék színű szandálba bújtatta. A merev, nehéz bőr retikül is a cipő mellé került, és egy könnyű, fiatalos válltáskát vett helyette. Elégedetten szemlélte magát a tükörben, és úgy döntött, hogy így megy a Lukával való randevúra is. A férfi amint meglátta, széttárta a karját és felkiáltott:
– Ez igen! Egy szuper dögös lánnyal jártam, és soha nem vettem észre!
– Azt hittem, csalódást okozok neked – rebegte Elisa.
– Soha nem mondtam neked semmit, mert mindig tiszteltem a döntéseidet, de őszintén szólva rémesen öltözködtél. De minek köszönhető ez a változás?
Elisa megkönnyebbülten sóhajtott.
– A szobám új bérlőjének. Meggyőzött arról, hogy a kinézetem nem felel meg a koromnak.
– Igaza volt. Szeretnék találkozni vele, hogy köszönetet mondjak neki. Már korábban is gyönyörű voltál, de mindent megtettél, hogy eltitkold mások előtt.

Egyik este vacsora közben Elisa megkérdezte Luisát, hogy van-e valakije, mármint párkapcsolata.
– Három hónapja, hogy vége lett. Talán túl magasra raktam a lécet és az illető elmenekült mellőlem.
– Értem. De kiheverted, erős lánynak látszol.
– Igen, ez az egyik jellemzőm.
– És a szüleid? Soha sem beszéltél róluk.
– Nem igazán járok hozzájuk, nagyon eltérő nézeteink vannak. És a tieid?
– Én nagyon szerettem őket, de egy csapásra és egy pillanat alatt elvesztettem őket – válaszola Elisa és könnyek szöktek a szemébe.
– Baleset?
– Igen, autóbalesetben haltak meg nem sokkal a huszadik születésnapom után.
– Rettenetes . Mindig nehéz a gyász. De nekem úgy tűnik, te is erős karakter vagy.
– Nem mondanám…. Luka tartotta bennem a lelket hosszú hónapokon át.
– Akkor neked erős emberekre van szükséged, akik támogatnak. Immár kettő is van. Luka, és én. Számíthatsz rám! – Luisa megfogta Elisa kezét, és simogatni kezdte, majd megszorította, s úgy maradtak kéz a kézben.
Elisa számára Luisával való fizikai kontaktus ugyanolyan jóleső érzést adott neki, mint amit akkor érzett, amikor Luka fogta a kezét. Sőt, mintha még többet is. Közelebb érezte őt. Talán azért, mert ő is nő , akinek sikerült behatolni a lelkébe. Elég volt néhány pillantás, és máris megtörtént a mentális összeolvadás.
Elisa bűntudatot érzett, mert még soha nem próbált hasonlót más nővel, és félt attól, amit nem tudott, amit nem ismert, félt az új érzésektől, amelyek birtokba vették őt, és nem tudta hogyan kezelje azokat.
Luisa érezte a másik nő érzéseit, ami boldoggá tette őt, ő is pontosan így érzett Elisa iránt. De az ő esetében ezek már nem voltak új szenzációk, ő már nem ijedt meg a kialakult helyzettől, többször is átélt ilyeneket, hiszen mindig is az azonos neműek iránt vonzódott. Elisa viszont meglepte. Nem várt tőle semmit, még barátságot sem, de különösen ilyen érzelmeket nem. Amikor kibérelte a szobát, csak abban bízott, hogy minden kellemetlenség nélkül tudnak majd egy lakásban élni. De a vonzódás fokozatos, finom, szinte észrevehetetlen volt és öntudatlanul ugyanazon a hullámhosszon találták magukat. Luisa megértette a másik nő zavarát, aki nem ismert önmagára ebben a kialakult helyzetben, ami 25 évig nem tartozott hozzá.
– A szexualitásnak megvannak a maga útjai, amelyeket nem lehet nyomon követni és előre meghatározni olyan mentális és kultúrális sémák alapján, amilyeneket mindig is kaptál. Nincs ebben semmi rossz, hidd el. Meg kell próbálnod legyőzni azokat a negativ és korlátozó üzeneteket, amelyeket magadban hordozol, talán a merev nemi nevelés miatt – nyugtatta Elisat, aki nagy zavartság kellős közepén csak azt érezte, hogy szüksége van a lányra, jobban, mint Lukára. Luisa hozta el neki a könnyedséget, az a vágyat, hogy teljes életet éljen, megtörte azokat a kötelékeket, amelyek merev emberré tették, és képtelen volt érezni erős érzelmeket. De most azt akarta, hogy átlépje azt a falat, ami eddig megakadályozta mindebben. Testének minden porcikája akarta az őrült vágyat, amit a másik lány iránt érzett, ami magával ragadja. Érezni akarta a mindent elsöprő szenvedélyt.
Lukával is tisztázta a helyzetet. A férfi nem értette és nem fogadta el az ilyen radikális változást. Mi az, hogy a barátnője beleszeretett egy másik nőbe, és emiatt hagyta el. Azt hitte ilyen csak a filmekben történik! Szóhoz sem juttott, szinte elmenekült.
Elisa és Luisa egy pár lett. Boldogok voltak egymással, akkor is, ha naponta szembe kellett nézniük a sok emberben negatív érzéseket kiváltó helyzettel, a rosszalló pillantásokkal, beszólásokkal, lekezelésekkel, de szerencsére sok barátjuk örült a közöttük kialakult stabil és mély kapcsolatnak, és támogatták őket.

“Az új lakótárs” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. kedves Rita és Vicus, köszönöm az olvasást és a hozzászólásaitokat. Olaszország e téren még nagyon konzervativ… Egy ismerősöm lányának volt az esküvője Németországban egy másik lánnyal (itt nem lehet házasodni, van ugyan egy kiskapu de házasság nincs ) a lányok ott élnek, de az ismerősöm nem utazott el az esküvőre, és teljesen elzárkózik a dolog elől még most is, hogy hamarosan unoka fog születni (meserséges megtermékenyítés). Biztosan nem könnyű egyik oldalnak sem.
    itt ugye az egyik lánynak már nincsenek szülei, a másik elmondja, hogy a szülőkkel nagyon más nézeteik vannak, és hát a végén is van ez az, hogy rosszalló tekintet, beszólások stb.. igen, lehetett volna még folytatni, mert mesélt nekem néhány csúnya fogadtatást ez a Németországban élő lány, de itt igazából azt akartam bemutatni, ahogy Elisa megváltozik és felfedezi a másságát.
    Fgy

    🌷🌺

  2. Kedves Gyöngyi🌸
    Szépen felépített történet, nálad mindig érdeklődéssel tölt el, hogy vajon mi lesz a végkifejlet: vmi misztikus, thrilleres vagy hagyományos, lírai😊..
    A téma egy kicsit úgy érzem lerágott csont, ahogy Rita is írta,mostanában nagy divat a biszexualitás,a másság elfogadása, a gender elmélet, de amúgy nagyon szépen bemutattad az érzelmek kialakulását..ehhez képest egy kicsit a vége nekem lecsapott, boldogan éltek míg meg nem haltak😄..ennél ez azt hiszem bonyolultabb lehet..
    Szeretettel olvastalak, Vicus

  3. Kedves Gyöngyi!

    Most ez nagy divat lett, csupán, ha mindenki így tenne, illetve így érezne, akkor kihalna az emberiség. Persze, talán az se lenne baj.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!