Napok

Napok

0.nap: Kóválygó nap után szokatlan fáradtság, zuhany alatt másnapra nincsenek tervek,
nincs fütyörészés, fekvés, majd éjfél körül borzongva elalszom.
1.nap: Hajnal felé „forró vizet a kopaszra” majd fogvacogtató hidegrázás, felváltva, irtózom a zuhanytól, hisz szakad rólam bőven, saját lében pácolódok, mint a hering.
Képtelen vagyok felkelni, fuccs a tervnek, ha lenne, fuccs a napnak, majd magánkívüli fetrengés,
teát öntenek belém, semmi íze, semmi bűze, de próbálok valamiben hős lenni…
2.nap: A szennyes kupacból mégis kiderül, hányszor voltam már zuhanyozni.
A jótündér a tea mellett maréknyi gyógyszert töm belém, gondolom magamban, vagy kipucol, vagy elpucol…Nem merek nagy levegőt venni, mert nem is tudnék, el ne fogyjon a szobából, pánikolok.
Megtanítom magam aludni: szürke és fekete karikákat képzelek szemhéjam alá, s futtatom, mint a filmszalagot, valami nagy szakadékba zuhanok, ahol nincsen semmi, ahol nem számít semmi, elnyel egy fekete lyuk.
NEM’ tom hányadig nab: Mintha zuhany alatt lennék, homályos szemem a csempén valami tüskés,
világító-csápos gömb alakú szörnyet pillant meg, mely gúnyos röhejek közepette ugrándozik, mint a
similabda, és támadni akar. Kapaszkodom, belerúgnék, de erőtlenül zuhanok a tálcára, rúgok-vágok,
betakarom szemem, lesz, ami lesz…
A miatyánkot mormolnám, de megállok: fekete tömeg közeleg, talán ők jobban tudják:
miért így jöjjön el a Te országod, miért nem szabadítasz meg a gonosztól?
Igen, sok a mi vétkünk, a mi vétkünk nagyon sok, de a büntetés nem válogat, a jót akarók is sorra jönnek? Hisz nincs is büntető Isten.
Fehér leplek közelegnek: ők már láttak fekete lyukat, tudják, hogyan kell más bolygóra eljutni, csak
itt a Földön nem tudják, hogyan legyen rend. Azt is tudják, honnan jöttek ezek a rusnya férgek,
majd lesz legalább mit legyőzni, milliók halála árán!
IKSZEDIK nap:
Mintha ébredeznék, de ez nem az a kakaskukorékolós hajnali harapnivaló levegős valóság.
Összemosódik minden a szürke látomásokkal, valahol lebegek, párás üvegkalitkák vesznek körül,
kétoldalt üvegbe öltözött lények, csupa pára, csupa csattogás…
Hangosbemondó ordítja: Nemi szervét most aranyáron megvesszük, ha kell, cseréljük!
Mégsem vagyok magamnál? Felriadok, odakapok: Tényleg, nekem van még olyanom?
Bordány, 2021 ápr.

“Napok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ezt májusban tetted fel, most július van. Én decembertől február végéig voltam beteg. Még most is piszok fáradt vagyok folyton.

  2. Ó, Gugi! Te elkaptad a covidot. Basszus, remélem már jobban vagy! Tündéred nem vigyázott rád? Ő nem lett beteg? Jelentkezz, ha már kissé felszáradtál és az örökzuhany megszűnt rólad! Mielőbbi gyógyulást kívánok neked, jó egészséget és rémálom mentes éjszakákat!
    Ölellek aggódó szeretettel.🚿🛌💟

  3. Kedves Gugi!
    Élménybeszámolód olvasva elszörnyűlködtem, hogy milyen nehéz lehetett átélni a betegséget. Írásod végét viccesre vetted, tudtam is egy jót mosolyogni rajta. Remélem már teljesen meggyógyultál, bár aggaszt, hogy régen jártál erre. Jelentkezz be kérlek, ha csak egy üzenőfali üzenettel is, hogy minden rendben van veled!
    Szeretettel és aggódva olvastalak. Melinda

Szólj hozzá!