Ajándék

Ajándék

Amikor visszagondolt arra az estére, mindig csodálkozott, hogyan is nem tudta előre, mi vár rá.
Akárhogy töprengett, nem jutott előre, pedig milyen jó lett volna, ha megérti.
Igazából már a reggel sem úgy indult, mint máskor.
Mi tagadás, mindig nehezen kelt. Igazi bagoly típus volt, úgy éjfél felé érezte igazán szabadnak és könnyűnek magát, mikor már minden elcsendesedett és átadhatta magát zavartalanul a gondolatainak.
Szerencsére a nagy család megértő: az apróságok egész napi viháncolása után a felnőttek mind vágynak a párjukkal lenni.
Napközben becsületes, felelős állampolgárként tette a dolgát, de azért várta mindig az esti megállapodást.
Így aznapra is – az ősi technika szerint – hamarabbra időzítette a keltést, hogy arra ébredjen, még nem komoly a felhívás elkezdeni a napot.
Pedig komoly volt.
Ajándékot tervezett venni annak, aki a legfontosabb volt a számára.
Természetesen már hosszú ideje foglalkoztatta a lehetőség, hogy IGAZI ajándék legyen.
Ahogy járta a várost, sőt aznap éppen vidéki munka is volt, bízott benne, hogy egyszer csak meglátja, igen, ez az. Egészen biztosan ez az. Ebből fogja érezni, mit is?
Igen, azt fogja érezni, hogy neki ő a legfontosabb a világon.
Telt, múlt az idő, már délután volt, mire visszaértek vidékről a kollégájával. Látta rajta ő is, hogy nagyon elmerül a gondolataiba, valami ugyancsak foglalkoztatja.
Kérdezte is, talán a délelőtti tárgyalás?
Csak mosolygott, nem, a tárgyalás úgy volt jó, ahogy volt.
Hát?
Töprengett egy kicsit, de annyira érezte a jó szándékot, hogy megkockáztatta, óvatosan, hogy örömöt szeretne valakinek szerezni, azon töri a fejét.
Természetesen pillanatok alatt végigszaladtak a szokásos listán, ami ilyenkor felmerül, de itt sokkal többről volt szó.
Aztán elindultak, ki merre, hazafelé.
Azon vette észre magát, hogy egyre lassabban lépdel és lefoglalja a körülötte nyüzsgő világ.
A családok hazafelé siettek, a gyermekek mesélték a nap közbeni élményeket, mindenki felszabadult volt, indulhat az esti program együtt.
Az egyik pici gyermek éppen mellette szaladt el és meglepve mutatott a közeli park egyik padjánál a látványosságra.
Egy idős házaspár mutatta be, mi minden készült el az utóbbi időben náluk otthon. Különösen ízléses, manufaktúrás tárgyak, pillanatok alatt köréjük gyűltek az arra járók.
Akkor megszólalt benne, hogy ez az. Itt a helye.
Kiválasztott egyet és tudta, hogy jól választott. Igaz, két hasonló is volt, de úgy érezte, ez az, ami őt várta.
Még egy kör hátra volt az áruházban, olyan napi vásárlás szinten, de utána indulás haza.
Amikor beért a lakásba, a gyermekek és a párja titokzatos arccal ölelték át.
– Gyere, ünnepelünk!
– Remek – mondta ő is és óvatosan előkészítette az ajándékot.
Mikor éppen elhelyezkedtek az asztalnál és körülnézett, hova is állítsa, hogy méltó legyen, egy pillanatra megállt a keze.
Meglátta a párját, ahogy feléje fordul és odateszi az ő ajándékát, azt, amit a parkban látott, ami az övé párja volt.

Szólj hozzá!