A lovag: Tizedik történet: A lovag…

Lala nyugodtan biciklizik hazafelé. Az útnak kétharmadát visszafelé is megtette már. Kirándult egy nagyot a mai csodálatos szombaton. Az éjszaka friss májusi zápor hullott, fölfrissítette a levegőt. Ma reggeli után pedig a középkorú férfi nekivágott Szovátának, hogy kipróbálja a két hete vásárolt új kerékpárját: a cseh gyártmányú kék 28-as Koliken túra biciklit. Rég nem karikázott ilyen sokat, mint ma, legalább 55–60 kilométert Marosvásárhelyről Szovátára, és onnan vissza. De kilenc órakor elindult, déli fél egykor pedig a Medve-tó partján pihent. Majd nyugodtan ebédelt a Kicsi Gomba Étteremben a tó közelében.
Szóval nemrég hagyta el Székelyvaját, és közeledik Ákosfalvához. A forgalom nagyon gyér, az időjárás csodálatos: az útszéli fákon madarak csiripelnek, a nap hét ágra süt, közben az út menti jegenyefák friss lombján keresztül a kikelő zöld gabonaszárakat melegíti a mező jobb oldalán. A nyugalmas úton váratlanul föltűnik egy őrült motoros. Már messziről hallatszik a verseny-motorbicikli berregése. Mire Lala alaposabban megnézné a visszapillantó tükörben az ámokfutót, az máris szélsebesen elhúz mellette a bal oldalon. Csak a fekete motorbiciklit és a fehér ruhás vezetőjét tudja valamennyire szemügyre venni, amint bukósisak nélkül motorozik az aszfalton. Főleg ez a furcsa párosítás tűnik föl neki…
A Vácmány-hágóra kapaszkodik föl a kerékpárjával Lala. Az utolsó hajtűkanyart is elhagyja, az erdő közelében kerékpározik tovább, amikor a visszapillantó tükörben föltűnik egy Ákosfalva felől közeledő személygépkocsi. Lomhán áttér a szemközti közlekedő sávra, a folyamatos vonalon át, és kényelmesen megelőzi a férfit. Az E osztályú piros nyitott Mercedest egy középkorú, fiatalos, magas, barna hajú nő vezeti. Napszemüvege mögül kényelmesen visszapillant a kék biciklire, majd hirtelen integetni kezd a férfinek. Mire Lala fölocsúdik az ámulatból, addig a négyszemélyes luxus kabrioléból* csak a vezetőjének a vörös selyemsálja látszik még libbenni a szellőben.
Lala kihajtott a dombtetőre. Innen már alig kell pedáloznia. Csak engedi a kerékpárt, hogy guruljon lefelé a lejtőn, a sima aszfalton. Kár, hogy nemsokára újabb hajtűkanyar következik, ezúttal balra. Másképpen Vásárhelyig meg se állna! De mégis, ki van ott a jobb oldalon, abban az ingyenes parkolóban az erdő szélén? Csak nem az a vörös sálú, fiatalos nő, aki nemrég a Mercedesből integetett neki? De bizony ő az… A férfi fékezni kezdi a kerékpárját, majd ügyesen megáll a parkolóban. Az egyik padon egy középkorú, magas nő búslakodik. A gépkocsija sehol, van viszont az aszfaltra fektetve egy fölösleges fekete verseny-motorkerékpár; nem is akármilyen, hanem egy 600 köbcentiméteres Aprilia. És hol van az az őrült motoros fehér rend ruhában…?
Lala nekitámasztja a biciklijét a pad hátának, majd leül a nő mellé. A hölgy barna haja zilált, szeme könnyes, arca vörös, sminkje elkenődött. Arasznyi retikülje át van vetve a bal vállán. Egyik kezével azt simogatja, a másikban papírzsebkendőt szorongat, és időnként letörli a könnyeit. Selyemsálját lebegteti a délutáni szellő, színes virágos ruhája piszkos lett, piros lakkcipőjét lerúgta a lábáról…
– Kézcsókom, hölgyem – szólítja meg a férfi. – Jól érzi magát?
– Jó napot, kedves uram. Megvagyok…
– Mi történt Önnel?
– Hát… kiraboltak…
– Segíthetek valamiben?
– Vissza tudja szerezni a kocsit a tolvajtól?
– Mindenesetre megpróbálom. Az a fehér rend ruhás férfi vitte el?
– Ő! Netán látta?
– Igen. Ákosfalván túl előzött meg, s úgy elhúzott, mint akit kergetnek. Csak a fekete motorját és a fehér ruháját láttam; bukósisak nélkül száguldott.
– Ő volt az. Képzelje, mikor ideértem, a motorkerékpár ugyanott volt, ahol most is, a pasas pedig a közelében feküdt a földön. Megálltam, mert az hittem, hogy balesetet szenvedett. Azt mondta, hogy gyorsan hajtott, és elveszítette az uralmát a jármű fölött. Nyöszörgött, hogy fáj a bokája. Megkért, hogy vigyem el a sürgősségire, majd a motorjáért kiküldi az autószervizt; nem lopják el, mert az indítókulcs nála van.
– És?
– Segítettem neki beülni a Mercedes anyósülésére, s mire hátulról megkerültem az autót, a pasas átült a helyemre, és elhajtott. Elfelejtettem kivenni az indítókulcsot, amikor megálltam… Még jóformán nem is sírtam, Ön máris ideért.
– Nagy kár…
– Mi? Hogy nem sírtam?
– Jaj, dehogy! Hogy elvitték a kocsiját.
– De az iratok nálam vannak. Ma délelőtt béreltem a Mercedest sétakocsikázásra. Szovátára mentem, majd ebéd után Parajdra és Korondra, onnan pedig haza. Most vittem volna vissza a márkaképviselethez. Meg vagyok vele elégedve, megvásárolnám, ha ezek után még lehetséges.
– Hogyhogy magánál maradtak az iratok?
– A retikülömbe tettem, amikor kibéreltem a kocsit.
– Szerencséjére. Segítek megkeresni a tolvajt. Szerintem értesítsük a rendőrséget.
– Rendben, menjünk. De hogyan?
– Ön fölül a kerékpárom ülésére, én meg a csomagtartóra, és úgy karikázok. Mint gyermekkoromban. Menni fog! Úgyis főleg lefelé tart az út.
– Jó. Engem Pannának hívnak.
– Örvendek. Lala vagyok.

– A motorbiciklit ott hagyjuk?
– Igen. Valószínűleg az is tulajdonos nélkül maradt.
– Gondolja, hogy azt is eltulajdonították?
– Több mint valószínű. Ön szerint, ki motorozik fehér ruhában?
– A menyasszony…
– De itt a vőlegény van fehérben! Hacsak nem Ön a vőlegény ebben a virágos ruhában, asszonyom…
– Magának talán nem elég nagy a keblem, kedves uram?
– Dehogynem! Bocsásson meg, csak viccelődtem…

– Ott a Mercedes, a panzió parkolójában. Az ideiglenes rendszámát is megismerem: 025683! – mondja lelkesen a hölgy.
– Az nem lehet véletlen!
– Nem véletlen. Ismerem a rendszámát is.
– Ha ismerné a telefonszámomat, akkor Ön is azt mondaná, hogy nem lehet véletlen!
– Szóval, úgy! És most?
– Értesítse a rendőrséget, hogy megtaláltuk a kocsit. Kérje meg, hogy mielőbb jöjjenek a helyszínre, lehetőleg csendben, hogy meglepjük a tolvajt. Addig egy kicsit körülnézek odabent a panzióban és az étteremben. Magára bízom a kerékpáromat. De előbb cseréljünk telefonszámokat. Szükség esetén tudjunk beszélni egymással.
– Rendben, Lala. Íme a névjegykártyám.
– Ez a telefonszáma, kedves hölgyem?
– Talán nem tetszik?
– Dehogyis nem, imádom! Emlékeztet az én régi telefonszámomra. És itt az én számom…
– Nahát! Ez tényleg nem lehet véletlen. …2..5683.
Az étterem tele van. Körülnézek, de máris megfordulok. Pannának elmondom, hogy profilból láttam a tolvajt, éppen bécsi szeletet eszik. Egy darabig még elszórakozik vele. Panna csak integet, hogy legyek csöndben. A közelben volt egy gépkocsis járőr, most áll be a Mercedes mögé, hogy elzárja a kijáratát. Közben küldenek erősítést is.
Érkezett még két autós rendőr negyedmagával. Éppen ideje. A fehér ruhás férfi végzett a lakomával, most hagyja el az éttermet. Nyílik az ajtó, s mire a férfi kilépne, jobbról-balról egy-egy rendőr rögtön rászegezi a szolgálati fegyverét.
– Állj! Kezeket fel! Letartóztatjuk gépkocsi- és motorkerékpár-lopás alapos gyanújával, iratok nélkül és bukósisak nélkül való vezetés miatt! Joga van hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet kérni, és joga van ahhoz, hogy ügyvédje jelen legyen minden kihallgatásán. Ha nincs pénze ügyvédre, állami költségen kirendelnek maga mellé egyet. Nyújtsa hátra a két kezét, hogy tudjam összebilincselni! Köszönöm!
– Ő a tolvaj, biztos úr.
– Köszönöm, hölgyem. Kérem, fáradjon Ön is velünk az őrsre vallomást tenni.
– Nálam vannak a kocsi iratai.
– Maradjanak önnél, hölgyem. A Mercedest beszállítjuk a rendőrségre, ujjlenyomatokért. Amikor végzünk vele, akkor visszaviheti a márkaképviselethez. Addig telefonáljon, és mondja meg, hogy mi történt.
– Azonnal, biztos úr. Köszönjem meg a segítséget a jóakarómnak!

– Minden jó, ha a vége jó! – fordulok Pannához.
– Köszönöm a segítségét.
– Nagyon szívesen. Máskor is, amikor lehetőségem lesz rá.
– Talán már ma este…?!
– Komolyan?
– Nemrég múlt délután öt óra. Ha végeztem a rendőrségen, visszaviszem a kocsit a képviselethez, majd elhívom vacsorázni. Mit szól hozzá, velem tart?
– Szíves örömest! Alig várom, hogy Önnel vacsorázzak, kedves hölgyem! Viszlát addig is!
– Remek. Akkor ma este 8-kor a Grand Hotelben várom vacsorára! Nem baj, ha netán késik egy kicsit. A lényeg, hogy ma jöjjön. Viszlát, lovagom!

*kabriolé = nyitható tetejű autó

“A lovag: Tizedik történet: A lovag…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Hálásan köszönöm kedves Kitti. Örvendek, hogy tetszik.

    Tisztelettel és szeretettel,
    Laci 😇🌹

  2. Kedves Dávid László! Szeretettel olvastam ezt a jól sikerült novelládat.

Szólj hozzá!