Svájc
Mikor elindult, nem is nézett maga elé, csak ment, ment, mielőbb, minél messzebbre.
Nagyon fájt.
Hirtelen érte az sms, váratlanul, minden előzmény nélkül.
Csak azt érezte, hogy nem érti. Egyáltalán nem értette. Hogyan történhetett?
Hiszen még tegnap is. Tegnapelőtt is. Semmi előjel nem volt.
A napok teltek egymás után, hétköznap, ünnep, ahogy szokás. Ment az élet a maga útján, tervek, ahogy korábban. Megbeszélték a munkahelyi eseményeket, örömöt, nehézségeket, a gyermekek dolgait, sikereit. Mi történt?
Már vagy három keresztutcát is elhagyott, mikor önkéntelenül megtorpant. Bevillant egy kép, régről és valami – egészen belülről – felrémlett.
Igen, egyszer mégiscsak volt már ilyen.
Tény, hogy vagy egy évtizede. Mikor már elhatározták, hogy összekötik az életüket.
Eljegyzés, esküvő tervezés, meghívókhoz névsor, étteremválasztás, nászút…
Ekkor történt.
A prospektusok lapozgatása közben.
Természetesen szóba került Olaszország, látták magukat, ahogy a gondola siklik velük. Vagy inkább Párizs? A szerelmesek városa? Esti séta a művészek negyedében, különös hangulatú kávézók.
Ahogy újabb és újabb országok kerültek elő, egyszer csak egy svájci tájkép jött sorra. A párja váratlanul felállt és kiment. Először nem is tartotta különösnek, azt hitte, valami rágcsálni, innivalót hoz, de nem.
Hosszabb idő telt el, mire visszajött és szinte ismeretlen volt az arca. Valami fájdalom rajzolhatott mély árkot a szemei alá. De hiszen nem történt semmi, mitől.
Átölelte, úgy kérdezte, mi a baj.
Á, lapozzunk – volt a válasz. Annyi gyönyörű hely van. Nézd csak, Spanyolország! – és már nézegette is, tengerpart inkább vagy valahol a hegyekben?
Spanyolország lett a döntés, tengerpart, napsütés, este koktél a bárban.
Akkor sem hagyta nyugodni, mi lehet a svájci titok.
Egy családi albumban talált rá a válaszra a párja szüleinél. A fényképen a svájci határ táblája alatt egy gyermeket ölelt át az édesapja, akit síelés közben baleset ért.
Akkor a párjának gyönyörű virágcsokrot vitt és úgy ölelte, ahogy az édesapja a fényképen.
Azóta eltelt mintegy évtizednyi élet.
Hirtelen feltámadt a szél. A többiek is felhajtották a gallérjukat, úgy mentek tovább. Ahogy a fasorba ért, meglepődött, hogy a sétaút sokszínű szőnyeget kapott a hulló levelek kavalkádjából.
Akkor megértette, mit is tehetne a párjáért, hogyan oldhatná fel a fájdalmát. Hiszen az sms, amit küldött, egyetlen szóban foglalta össze minden szomorúságát: „Svájc”
Amikor hazaért, a párjának különleges ajándékot adott: a sok-sok különböző színű lehullott levélből csokrot, ami olyan volt, mint akkor, az a virágcsokor, amelyet a nászútprospektus nézegetése után adott neki ígéretül, hogy mindig magához öleli, amikor látja, hogy az a régi gyermekkori emlék felvillan.
A párja az ünnepi asztalra készítette a színes levél költeményt és a gyermekek ámuló szemekkel gyönyörködtek benne.