Hulló levelek: Hatodik történet: Őszi kép

Nagy Georgina Viktória

Őszi kép

Ha véget ér a nyár, és az utolsó virág is elszáradva a mélybe hull, kezdődik egy időszak, amely hangulatában egyrészt szomorú, színpompájában viszont csodálatos.
Elmúlik a perzselő forróság, ami elől a fák lombjai nyújtottak menedéket. A földön mindenütt elszáradt virágok maradványai hevernek, amelyet az őszi szellő lágyan tovaseper a kis ligeti ösvényről. Az ősz érkezett meg, a maga bájával. A legszebb levelek is az élénk zöld helyett rozsdaszínű külsőre váltanak, maradnak még egy kicsit, majd egy nagyobb fuvallat elválasztja a fától, amelyen egykor tündökölt. Reggelre a Liget úgy fest, mintha az éj leple alatt a fák átöltöztek volna, felvették különböző tarka ruháikat, keveredett a sárga, a barna és a bordó szín. Talán ilyenkor a legszebb az erdő és a liget, a tájat vászonra lehetne festeni, amit már sokan meg is tettek. A fák átöltözése az életet szimbolizálja, az ősz pedig az idő rohanását. Mikor a pillanat varázsát átélve egy forró citromos teával állok az ablak előtt, és türelmesen várok, majd szemeimmel végigkísérem a lehullott falevet, annak útját, hogy miként érkezik a földre, elmélkedésemből egy rövid másodperc riaszt fel, ahogy egy járókelő egy őszi bakanccsal a lehullott levélre tapos, s az sáros, és vizes lesz. Aztán pásztázom a félig megkopaszdott lombkoronát, s keresem, vajon melyik lesz a következő, mely a gazdáját, a nagy fát elhagyja amely tavasztól eddig táplálta. Hamar eltelik az a kis idő, amíg az összes levél lehull, és a fa kopaszon, levelek és rügyek nélkül, mezítelenül ott áll, mintha kiszállt volna belőle az élet, s egy rideg őszi tájjá változik a színes vászonkép.
A levelek megsárgulnak mi megöregszünk, a levelek lehullanak, majd amit a természet adott, vissza is veszi, pont ez lesz a mi sorsunk is. De addig is tündököljünk minden színben, kinek melyik a kedvence.

2021.Augusztus 18 Ober-Ramstadt