Megérkezésed

Az utolsó busszal érkezel. Vidáman szállsz le róla. De nagyon fáradtan. Rá van írva az arcodra. A mozdulataidra. Nem csoda, hisz másfél napig utaztál. A nyakamba ugrasz. Megcsókolsz. Hosszan, mohón csüngesz ajkamon. Mint aki soha többé nem akar leszállni róla. Boldog vagy! Én is boldog vagyok!
A csomagjaid egy-kettőre átpakoljuk egy taxiba. És máris irány hazafelé. Itthon felhordunk mindent az emeletre, a hálószobába. Itt megint rám csimpaszkodsz. Lazán csókolsz, mintha soha nem akarnád abbahagyni. Most már én is lazán fogadom magamba pajkos nyelved, édes csókod…
A fürdőbe vezetlek. Megmosom a kezed. Majd megtörülöm. Mint egy gyermeknek. Mert Téged már semmi nem érdekel. Célhoz értél…
Levezetlek a konyhába. Leültetlek az asztalhoz. Nem vagy éhes, mondod. De gyomrod korog egyet. És az enyém is… A nagy fáradtság és a végtelen öröm ellenére. Hamar megmelegítem a levest. Közben megterítem az asztalt. Amikor a szalvétádat simítom, újra a nyakamba kapaszkodsz. Oly hirtelen és hevesen teszed mindezt, hogy alig tudok levegő után kapkodni.
A leves felfőtt. Újra. Tányérokba merem, hogy hűljön. Itt az újabb alkalom, hogy csókolj. Most már könnyebb Neked is. Hisz melletted ülök az asztalnál. Hirtelen abbahagyod és nekilátsz enni a még jó meleg levest. Olyan gyorsan bekanalazod, hogy nekem még időm sincsen nekifogni a részemnek. Aztán én is elkezdek enni. Miközben Téged nézlek. Pihensz. Nyugodtan, vidáman. Szemed csillog. Arcod ragyog. Jókedvűen mosolyogsz.
Majd holnap mosogatok, mondom. Összeszedem a tányérokat, elpakolom az asztalterítőt. Kézen foglak és felmegyünk az emeletre. Szűk a lépcső. Magam előtt tollak. Akár egy mozdony a vasúti kocsit. Fogat mosunk, levetkőzünk, zuhanyozunk, majd be az ágyba. A takaró alá. Egymáshoz bújunk. Hogy melegedjünk.
Újra csókolni kezdesz. Lassan, finoman. Érzékien. A számat. Az arcomat. A szememet. Végtelen öröm és nyugalom árad szét rajtad. Szemed úgy ragyog, mint eddig még soha. Arcod sugárzik. Akár a nap. Felszabadultan mosolyogsz.
Megsimogatlak. Finoman. Óvatosan. Érzékien. Megérkeztél. Végre megérkeztél, Cseppecske!

Dávid László,
Marosvásárhely,
2013. január 28.

“Megérkezésed” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!