Ébredés: Tizenhetedik történet: Amikor az álmok valóra válnak

Amikor az álmok valóra válnak

– Ti mennyire hisztek az álmokban? – kérdezte Tifani a barátaitól a karácsonyi vacsora elfogyasztása után.
– Én nem hiszek bennük – jelentette ki Gellért nyomatékosan. Ezek gyermeteg dolgok.
– Hát én azt hiszem, hogy egyes álmok jóslatszerűek és különleges jelentőségük van. Néha a jövő mutatkozik meg benne. – mondta Abigél.
Néhányan a társaságból eléggé gúnyosan néztek Tifanira és Abigélre, Kristóf pedig arca elé emelte a vörösboros poharát, mintegy hogy feltörni akaró nevetését eltakarja. Minthogy a bor is megtette már a hatását, és többen is készen álltak úgymond vitába bocsátkozni az álmok jelentőségéről, Abigél gyorsan a szavukba vágott, elkerülve ezzel a kirobbani készülő feszültséget.
– És mond Tifani, mi volt a te álmod, amely ennyire felzaklatott?
– Nem hiszitek el ha megmondom, – legyintett szomorúan. Lavina fog betemetni mindannyiunkat.
A többiek csodálkozva és meghökkenten néztek egymásra majd rá. Egy ideig elgondolkodva hallgattak csendben, majd Gellért megszólalt.
– Nem hiszek az ilyenekben! Hülyeség ebben hinni, na mi lesz ?! Ünnepelni jöttünk, nem megijedni és szomorkodni.
Nemsokára felállt az asztaltársaságtól és kiment a parkba. Ezen a tündéri éjszakán, bűvös holdfény ömlött el a birtokon, pontosan úgy ahogy azt Tifani álmában is látta, szerre kiemelt a sötétségből egy – egy fagyos fenyőcsoportot, bevilágította a villa sarkait s a sétaút hajlatait. Barátnője is nemsokára követte.
– Különös előérzetem van – mondta Tifani . De én senkivel sem akarom elhitetni, az én képzelgésem. Azt is láttam, hogy egyedül te hittél nekem, a többiek számára a szavaim szétröppentek a szélben. Láttam és tudom, hogy egyáltalán nem hallgatnának rám. De nyugtass meg kérlek, és fogadj szót nekem Abigél. Ha holnap kimegyünk, öltözz fel melegen, vegyél magadra vastag bundát, és tégy a bundádba egy üvegecske pálinkát, ami majd melegen tart, ha betemetne a hó.Ha azon a lejtőn ahol tartózkodsz, hirtelen elindul egy lavina, tudatában kell lenned annak, hogy abból szinte lehetetlen kijutni, ha már elindult feléd. Különösen igaz ez akkor is, ha túl közel vagy a közepéhez, vagy ha túl későn észleled, és már nincs időd kimenekülni belőle. Röviddel a lavina megindulása előtt azonban erős dörgés figyelmeztet . Ezért aztán bármilyen jók is a körülmények, nézz körül és hallgasd meg, nem történik-e valami körülötted. Ha elég messziről észleled a lavinát, akkor talán van esélyed a menekülésre. Ha meghallod a lavina jellegzetes dörgését, próbálj meg elbújni a legközelebbi nagyobb sziklatömb mögé, kerülj minél távolabb a vályúktól és azok szájától. A hó ilyenkor olyan, mint a víz, megtalálja a legkönnyebb utat, és közvetlenül abban rohan lefelé. Ha lavinába kerülsz, próbálj meg a lavina szélén, vagy egy biztonságos helyen maradni, ahol kisebb a sebessége és az intenzitása. Próbálj meg a mozgó hótömeg felszínén maradni, próbálj meg „úszni” a havon, mozgasd a lábaidat, próbálj megkapaszkodni a kiálló tárgyakba. Ha lehetséges, próbáld meg lábadat a lavinára merőlegesen mozgatni.Térdedet húzd a mellkasodhoz, kezedet tedd az arcod elé és csukd be a szádat. Minél mélyebbre kerülsz, annál kevesebb az esélyed a túlélésre. Ha úgy érzed, hogy a lavina hamarosan megáll, enyhén behajlított karodat tartsd az arcod előtt, próbálj meg létrehozni egy kis buborékot, így a lavina megállása után lesz egy kis üres tér az arcod előtt. Próbálj meg nyugodt maradni, hinned kell benne, hogy megtalálnak . Spórolj az energiával és az oxigénnel. Csak akkor próbálj meg kiabálni, amikor közvetlenül magad felett meghallod a mentőket. Felszerelésed alaptartozéka között legyen ott a lavina jeladó, a lapát és a szonda. A lavina jeladó rádióhullámokat bocsájt ki, és segít megtalálni a hó alatt rekedt társainkat. Ezeket már a túra elején kapcsold be te is, és helyezd adás üzemmódba. Öltözz melegen, lehetőleg több vékony rétegben. Szádat és orrodat símaszkkal és sállal véd. Kérlek szépen Abigél. Nem elijeszteni akarlak, de sose tudhatod, hogy pontosan mit jeleznek előre az álmaink. Ahogy te is mondtad, néha a jövő mutatkozik meg bennük.
– Ne aggódj, ha így is lenne, igyekszem mindennel felkészülni. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Én hiszek az álmokban.
Másnap boldogan és gondtalanul repültek a havon, melynek sima bársonyosságát csíkokra szabdalták a szántalpak. Vidáman kacagtak, mikor olykor – olykor belegázoltak egyenesen egy – egy hóbuckába, amiket a szél sepert össze. És mint egy csapat csiripelő madársereg, úgy kísérte végig egész úton a szánkóikra kötött csengők kedves csilingelése. Hol volt már a rémálom? Teljesen megfeledkezett róla Tifani is. Az aktuális hóhelyzet és az időjárás, a Hegyi Mentőszolgálat helyi irodájától történő információkérés alapján kiknek dolgozói jól ismerték a környéket, a helyi viszonyokat, és jól meg tudták becsülni a lavinaveszély mértékét az alapján nyugodtak lehettek, hiszen jók voltak a feltételek mert csak 1. fokozat, vagyis: csekély lavinaveszély várhatott rájuk – ami azt jelenti, hogy általában jók a feltételek.
Ebéd után is kimentek egyet csúszni. Tifani előre siklott, és boldogan nyugtázta, hogy az álma csupán egy rossz rémálom volt. Nagy csend vette körül, mély hallgatás, olyan, hogy még a füle is csengett tőle. Elővette a termoszát, és ivott a még forró teájából. Felsóhajtott boldogan, majd jól beburkolódzott a bundájába, és elindult visszafelé, a társai irányába.
Egyszer csak bömbölő lármára és fehér mennydörgésre riadt fel. Váratlanul szélvihar támadt, hatalmas hóörvényt kavart fel, és egész felbőszült erejével alázúdította a hegyről. Semmit se lehetett hallani a hömpölygő, háborgó, hószínű sötétben, csupán a szél embertelen üvöltését, a szélviharét, mely majdnem le is döntötte a lábáról. Társaihoz nem tudott semiképp eljutni. Süketen, megvakultan, szédülten és kábán állt, s egyre inkább torkon ragadta a rideg, fagyos halálfélem. Megmozdulni se tudott, nemhogy elindulni vagy csak egyet is lépni. Magához szorította szél ráncigálta bundáját, és érezte, ahogy a fergeteg havat ver mindenüvé, a nyakába, mellébe, a dereka és a lába köré. Rendkívüli igyekezettel sikerült egy fatönk mögé húzodnia és hozzátapadnia, s átadva magát a sorsnak lefeküdt. Egy pillanatra az álmára gondolt.
Magánál volt, de mintha a tudata be lett volna valami sötéttel takarva. Érezte amint átjárja a fagy, hogy hidegül a vére, dermed a teste, tompul akarata és gyengül a légzése, s már csak a gondolatai parázslottak az őrjöngő viharban. Igyekezett lecsillapodni. S mint még soha, mélyenszántó álomba merült. Nézte magát kivülről , és úgy érezte, hogy nagyon mély átalakuláson megy keresztül. Már nem volt semmi köze a tettekhez, most a gondolatai bűvölték el, és bennük nyugodott. Lassanként csillapodott a lelki és érzelmi tűze, és mindent lebíró meggyőződés és nagy nyugalom áradt szét benne. És ahogy ott feküdt, akár a legdrágább elásott kincs, arra jutott, hogy ő még bizony nem akar eltemetett vagyonként meghalni itt, hiszen még alig élt, csupán huszonhárom éves volt, előtte állt az élet, szinte megkezdetlenül. Nem tudta mennyi idő telhetett el, mióta maga alá temette őt a lavina, de hangokat hallott és kutyaugatást. Ekkor már fulladozott, de eljött az ideje, hogy jelezzen az őt keresőknek, teleszívta hát tüdejét, tört, zúzott, rombolt, míg sikerült kinyújtani egyik kezét a hatalmas hótömeg súlya alatt. A hó nyomása eltörte karját, és a fájdalomtól eszméletét vesztette. Mire újra feleszmélt és magához tért, már korházban volt. Nehezen épült fel. Nagyon sokáig lábadozott, fagy marta sebei is lassan gyógyultak. Tűdőgyulladást is kapott, számtalan gócponttal, amelyek egymás után tűntek fel és kínozták legyengült szervezetét, lázálmai is mindegyre gyötörték. Mire teljesen helyrejött , odakint jócskán elmúlt a tavasz, és ő teljesen más emberré változott. Társai megmenekültek, idejében el tudtak szaladni a lavina elől. Annyira megrázta az élmény, s olyan döbbenetes hatással volt rá, hogy a halál szakadéka szélén lebegve elhatározta, ha egyszer élve kikerül, az álmok és a horoszkopok elolvasása és megfogadása nélkül ő bíz még a fürdőszobáig se megy el.

“Ébredés: Tizenhetedik történet: Amikor az álmok valóra válnak” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Azt olvastam valamikor valahol, hogy az angyalok, különösen a védőangyalunk az álmokon keresztül kommunikál velünk, ezért jó, ha odafigyelünk az álmokra. én úgy vagyok az „ilyen” dolgokkal, hogy hiszem is, meg nem is, holott már kétszer is történt velem olyan, amit semmi mással, mint egy előző élettel lehetne csak megmagyarázni..
    Fgy

  2. Ahol hó van, ott bizony előfordulhat a lavina is. Az időjárás váratlanul, hirtelen is képes megváltozni. Végül is ő hitt az álmában, végse tudta elkerülni azt, ami bekövetkezett.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!