Ébredés: Huszonegyedik történet: Ráébredés

Ráébredés

Tivadar mérgesen nyitja lakásuk ajtaját. Már a zárt ajtóból tudja, neje még nem ért haza. Táskáját és zakóját ledobja az előszoba akasztója alatti polcra és a postaládából behozott újsággal a nappali felé veszi az irányt. Bevágja magát a hatalmas bőrfotelba, és bekapcsolja a tévét. Előveszi a napilapot, belenéz. Majd ledobja a kisasztalra. Feláll, és az étkezőbe megy. Nem találja a helyét. Idegesen járkál a lakásban. Már délután óta egyre zaklatottabb. Nem sikerült a feleségét elérni telefonon még többszöri próbálozásra sem. A nő főnökét is hívta, de az se ért rá arra, hogy felvegye neki a telefont. Először csak simán mérges volt, de később egyre morózusabb lett a maga által kombinált lehetséges verziók miatt. Hol lehet az asszony? Baleset érte? Túlórázik? Nem szokott. A főnökével van? Esetleg még jó is érzi magát vele? Már legalább egy órája itthon kellene lennie, de nincs sehol. Ajtócsapódás hangja zökkenti ki kába állapotából.
Zsanett egy bevásárlókosárral pördül be az előtérbe. Látja a férje ledobált holmiját.
– Szia drágám! Már itthon vagy? – Szólítja párját, mert nem látja sehol. A kosárral a konyhába megy és ott találja a férjét a konyhapultnak támaszkodva, aki nem méltatta válaszra, de ő hozzá lép és megcsókolja. Ám Tivadar ahelyett, hogy visszacsókolna, szúrós tekintettel néz feleségére.
– Hol a fenébe voltál?
-El kellett intéznem ezt-azt. Meg bevásároltam. – Nyögi ki meglepetésében a nő. Nem számított ilyen fogadtatásra. Férje mindig kedvesen szól hozzá.
– Egész délután hívogattalak! Miért nem vetted fel?
– Bocsi. Nem is vettem észre, mert a benti tárgyalás alatt lenémítottam.
– És utána? Nem kellett volna megnézned? Biztos nagyon jól érezted magad a főnököddel. Hol voltál vele? Mutasd magad! – Már szinte kiabálja Tivadar, és nagyot ránt az asszonyon, ahogy maga felé fordítja. – Mutasd azt a rohadt telefont! Kivel beszéltél helyettem?
Zsanett a meghökkenéstől szólni sem tud. Még sosem vonta őt így kérdőre Tivadar, és ilyen hangot se ütött meg vele soha. Majd ahogy felfogja, most mivel is vádolja őt a férje, dühbe gurul. Kikapja a telefonját a zsebéből és a férjéhez dobja.
– Itt van! Nézd meg nyugodtan! Mondtam már hogy…- A férje nem hagyja befejezni a mondatot.
– Ne magyarázkodj! Hol voltál? Megfogja a nő állát, és maga felé fordítja az arcát. Zsanett nem szólal meg, ránt egy erősebbet magán, hogy a férje elengedje, elfordul és faképnél hagyja. Bemegy a fürdőbe. Könnyes szemmel hajol a mosógép fölé, és teszi a dolgát. Bár ez most inkább csak pótcselekvés, nem sürgős tevékenység, de el kell terelnie valamivel az idegességét. Ebben az idegállapotban nem áll le vitatkozni. Egyiküknek se tenne jót. Nyomozott utána talán? Hisz tényleg a főnökével volt, de külön kocsival mentek, és csak a pálya bejáratánál találkoztak. De akkor is! Hogy merészel Tivadar ilyet feltételezni. Már bánja azt az időt, amit ma a férje szülinapjának a szervezésére szánt. Lehet csak egy üveg piát érdemelt volna. Igyekszik Tivadart elkerülni, és szóba se áll vele. Bár a férj se nagyon keresi a társaságát. Még elmatat a fürdőben egy ideig, utána elindul a hálószobába.
Eközben a férj az asztalra teszi a hozzá vágott mobilt, és leül mellé gondolkodni. Érzi, nagyon megbántotta a feleségét. Talán másként kellett volna kezelnie a helyzetet. De ha egyszer annyira tudni akarta, hol is volt ahelyett, hogy felvette volna azt a nyavalyás mobilt. Pedig csak úgy hiányzott, hát mindenáron beszélni szeretett volna vele. Meg a kollégák beszólásai is kétségekbe hajtották. Az egyik véleménye: „Ugye nem gondolod, hogy a jóképű és gazdag főnöke helyett rád pazarolja az idejét?” A másiké se volt jobb. „A helyébe én is inkább a góréra hajtanék. Nem is értem mit eszik rajtad.” Hát ezek után nem csoda, hogy nem volt képes higgadtan viselkedni. De minden hiába, még most sem tudja a lényeget. Hol volt az asszony egész délután. Közben csippan a felesége asztalra tett mobilja. Üzenet érkezett rá. Csak nézi egy darabig. A kezébe veszi. Fel tudná oldani és megnézni, hisz Zsanett sose titkolta a feloldási kódot. De mégse teszi meg. Tőle szeretné tudni az igazat. Igen ám, de hogyan, mikor szóba se áll vele. Feláll, elmegy a hálószoba ajtajáig és bekukucskál. A neje látszólag alszik. Visszamegy a konyhaasztalhoz, ahol a telefon újabb üzenetet jelez. Tétován nyúl a készülékért. A kíváncsisága felül múlja azt, amit elvárna magától, és megnyitja a telefont. Szeme és ujjai gyorsan az üzeneteket keresi. Kovács Ágostontól jött az email. Ki a fene az a férfi? Még sosem hallotta a nevét. Gyorsan olvasni kezdi.
„Kedves Zsanett
A délutáni megbeszélésünkre való hivatkozással:
Örömmel tudatom, hogy sikerült a jövő heti szombatdélutáni csoportot áttenni a következő hétre, így önöké a pálya délután négytől zárásig. Kellemes szórakozást kívánok önnek és a férje baráti körének!
Tisztelettel: Ágoston”

Hát ez meg mi? Gondolkodik Tivadar, majd megnyitja a következő üzenetet is, ami valami étterem logója után következik.

„Értesítem, hogy a jövő szombati kiszállítást rögzítettük a gokartpálya címére. Visszaigazolást kérek, ha esetleg mégis változtatna rajta.
Köszönjük megrendelését: Napfény panzió”

Ez egy újabb nem értem Tivadar számára. Majd szépen lassan kezd a fejében összeállni a kép. Kezd ráébredni, a felesége valószínűleg az ő jövő heti születésnapi meglepetését készítette elő. Ő pedig köszönetképpen letámadta, és a féltékenységével gyötörte. Még megmagyarázni sem hagyta. Ezt a szégyent. Ezt jóvá kell tennie, hiszen ő nagyon szereti a feleségét. Ezért félti annyira. Igen ám, de hogyan kezdjen hozzá. Megint a hálószobához megy. Az asszony láthatólag alszik. De csak láthatólag. Nem képes elszenderedni, a férje vádjai motoszkálnak a gondolataiban. Ép csak képes visszatartani a szipogását, hogy Tivadarnak ne tűnjön fel. A férj azonban arra gondol, talán nem ébreszti fel Zsanettet, mert abból sok jó nem származna. Más jut az eszébe. Kimegy a nappaliba, ahol reggel hatra ébresztőre állítja a telefonját, és lefekszik a kanapéra egy meleg pléd társaságában. Gondolatai már a reggelre tervezett tevékenységei körül forognak. Közben álomba szenderedik.
Nem így Zsanett, akit még az is bánt, hogy férje be se feküdt melléje az ágyba. Tényleg azt hiszi, hogy ő és a főnöke a kelleténél jobban jóban vannak? Már a szipogását se képes visszafogni. Nehezen sírja magát álomba.
Tivadar reggel hatkor a csörgésre kiugrik az ágyból. Annyira siet, csak boxeralsóban megy először a hálóhoz. Nyugtázza, a neje alszik. Ő gyors és nesztelen léptekkel a konyhába oson. Felteszi a kávét, és reggelit készít. Rántottát, mert máshoz nem igazán ért. Mikor mindennel kész, a két kávét elkészíti, A feleségének egy pöttyel és tejszínhabbal, mert Zsanett úgy issza, magának meg feketén, ízesítés nélkül. Két lapostányérra ossza a rántottát, kenyeret szel mellé és a kávéval együtt egy nagy tálcára pakolja. Lassan a háló felé lépdel vele. Mikor belép, az asszony még alszik. Az éjjeliszekrényre teszi a tálcát és a kávé felett legyező mozdulatokat tesz, így áramoltatva annak illatát szeretett felesége felé. Mikor Zsanett orra a kávé aromás illatát megérzi, nyitogatni kezdi a szemeit. Férje ébredező felesége fölé hajol, lágyan megsimítja az arcát és hosszan megcsókolja. Segít neki felülni, közben átkarolja és újból lágy, kedves és puha csókkal jutalmazza.
– Bocsánatot kérek! – Mondja, miközben a tálcát teszi a felesége ölébe. – Ne haragudj! Este nagyon bunkó voltam. De talán a mentségemre szolgál, hogy nagyon szeretlek és rettentően idegesített, mert nem tudtalak elérni. Kicsi boldogságom, ugye megbocsájtasz? – Néz az asszony szemébe olyan bűnbánó arccal, hogy Zsanett nem tud neki ellenállni. Arra gondol, mekkora dolog ez a reggeli attól a férfitól, aki még életében nem csinált ilyet. Mosolyra húzza a száját, miközben a két kávét elveszi a tálcáról. Az egyiket a férje felé nyújtja.
– Meg. Egy feltétellel. Ha többé soha nem teszel ilyet. Legalább hagytad volna, hogy megválaszoljam azt az átkozott kérdést.
– Most már hagynám. De bevallom jött két üzeneted, amit megnéztem. Azokból már rájöttem, mekkora egy barom vagyok. De ez a barom nagyon szeret téged. – Átöleli a feleségét, és közösen fogyasztják el a Tivadar által elkészített reggelit. Közben mindent megbeszélnek. Zsanett elmondja, hogy tényleg a főnökével volt, de csak azért, mert a segítségét kérte a gokartpálya kibérléséhez. Azt is csak azért, mert mikor ő odatelefonált, gyorsan lerázták, hogy az időpont már foglalt. Tudta, hogy a felettese nagyon jó haverságban van a pálya tulajával, hát megkérte, segítsen, ha tud. A feleség arról is tájékoztatja a férjét, hogy a főnökére sose gondolt, mint partner, mert nem szeretne a nőcsábász Ottó pár hetes kapcsolata lenni, és pláne nem akarná ezért kockáztatni a házasságát, mert ő is szereti Tivadart. Igaz így már nem lesz meglepetés a gokartpálya kibérlése, és a haveri kör Zsanett által való összetrombitálása, de legalább a feleség ébredése gyönyörűre sikeredett, és újra boldogan és szerelmesen ölelik át egymást.