Ébredés: Huszonharmadik történet

Ezerkilencszázkilencvenhárom nyarán kezdődött. A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban válogattam a magyar nyelvű könyvek között csak úgy, találomra. Megakadt a tekintetem dr. Domján László Agykontroll-sikerek című könyvén. Levettem a polcról, beleolvastam a közepébe, és megtetszett. Majd a következő könyv is, az Agykontroll Silva módszerével, José Silvától és Philip Mielétől. Mindkettőt kikölcsönöztem, hazavittem, és szerre elolvastam. Brbrbrbrbrbrbrbrbr… Most is libabőrös vagyok, amint visszaemlékezem erre.
Három évvel később Az én utam a bárányfelhők útja című könyv akadt a kezemben Oshótól. Amint leemeltem a polcról és megláttam a címlapját, rögtön megemelkedett a testem rezgésszintje: libabőrös lettem tetőtől talpig. Anélkül, hogy beleolvastam volna. Éreztem: ez a nekem való olvasmány!
Kilencvenhétben újságíróként előbb egy háziorvosnővel volt csodálatos élményem. Amikor megismerkedtünk és kezet fogtunk egymással, megnézte az ujjaimat, és azt mondta: előző életemben nő voltam! Brbrbrbrbrbrbrbrbr… Neki köszönhetően később agykontrollos csoportba kezdtem járni, ahol évekig agykontroll-gyakorlatokat, -meditációkat végeztem közösen a többi (főleg női) résztvevővel, hetente egyszer, két órán keresztül. Bámulatos volt!
Egy év elteltével a Kossuth utcában véletlenségből(?) megismerkedtem egy szegedi származású férfival, akinek, súlyos szívbetegként, a műtétje alatt halálközeli élménye volt. Miközben elmesélte nekem, hogyan történt mindez, nekem újra varázslatosan megemelkedett a rezgésszintem. Ő is agykontrollos volt, nemrég költözött a városba. Később reiki mester lett. Gyakran találkoztunk egymással a székely kisváros utcáin. Egyszer meghívott az otthonába, és hálája jeléül meglepett engem egy audiokazettával, amelyiken rajta volt a hatvanperces agykontroll-alapgyakorlat. Ennek nagyon megörvendtem, mert már négy éve vágytam arra, hogy egyedül is meditálhassak otthon; azóta, hogy először olvastam Domján László könyvét!
A két fiam születése úgyszintén nagyszerű élmény volt számomra, két és fél éves időközzel. Akkoriban, fiatal házasként nem engedhettük meg magunknak a feleségemmel, hogy egyszer használatos pelenkát vásároljunk, főleg a nagyobbik fiamnak. Újdonság és öröm volt számomra, amikor tisztába kellett tennem őt, amikor kézzel és szappannal kellett kimosnom a gézpelenkáit, amikor cumis üvegből etettem a gyermekeimet. Brbrbrbrbrbrbrbrbr… Majd később, amikor napközibe, iskolába, templomba kellett vinnem őket. (A feleségemmel megosztottuk a házi teendőinket, mert ő is főállásban dolgozott.)
A válás, a családom és gyermekeim elvesztése utáni időszak nagyon megviselt. Kétezer-öt december elején annyira fáradt, depressziós lettem testileg, lelkileg és szellemileg, hogy nekem is volt egy halálközeli élményem. Láttam az alagút végén a fényt, s egyre közeledtem hozzá, amikor a Teremtő mégis visszaküldött, hogy folytassam a földi életemet. Ez a lenyűgöző esemény annyi életerőt adott, hogy új munkahelyet, új otthont, új ismerősöket és barátokat találtam, újrakezdtem az életemet.
Apránként megint megszerettem a természetet, a növényeket, az állatokat, fölfedeztem a bennem található gyermeket, a körülöttem lévő világot, az élet apró örömeit. Nemcsak a meditálások és az álmaim közben voltak egyre káprázatosabb élményeim, felismeréseim, hanem séta, kirándulás, sőt munkába menés, vásárlás, főzés, takarítás közben is. Vagy egy-egy elejtett szó, meghallott dalrészlet nyomán is. Egymás után vonzottam magamhoz azokat az embereket és történéseket, akiknek és amelyeknek köszönhetően tovább léphettem, és járhatok manapság is a spirituális ébredés útján.
Saját tapasztalataimnak és mások tanításainak hála rájöttem életem értelmére, megtaláltam a hivatásomat, és bár egyedül élek, mégis boldog vagyok. Rögtön bocsánatot kérek, illetve kijavítom a hibámat, amint rájövök, hogy megbántottam valakit, vagy tévedtem. Régebben hetek, sőt néha évek teltek el, amíg képes voltam ezt tenni, illetve megbocsátani másoknak. Most azonnal megélem az érzéseimet, akár jók, akár rosszak. Elsőre megmondom az embereknek, amit érzek velük kapcsolatosan. Képes vagyok elmondani, hogy mennyire szeretem és tisztelem őket, valamint hogy ha nem kedvelek valakit; és azt is elmagyarázom, hogy miért érzek úgy, ahogyan. Mindemellett még sok más jó tulajdonságom is akad. Többek között annyira rá tudok hangolódni az állatokra, a növényekre, az emberekre, az eseményekre, hogy érzem a rezgésüket, a vibrálásukat. Ennek ellentéteként pedig annyira le tudom védeni magamat energetikailag, hogy nem veszem át a környezetem rossz, kellemetlen, negatív hatásait.
Mikor ébredek föl teljesen? Egyelőre nem tudom. Még nem érzem, hogy eljutottam volna odáig. Mikor leszek olyan, mint Jézus, Mohamed, Buddha, vagy akár Osho? Talán sohasem. Azért mert egyedi teremtmény vagyok. Nincsen, nem volt és nem is lesz még egy ugyanolyan ember a Földön, amilyen én. De hogy eljön a saját megvilágosodásom ideje is, abban biztos lehetek. Amikor a cselekedeteim beszélnek majd helyettem is, amikor megint olyan ártatlan leszek, mint egy csecsemő. Ha előbb nem, akkor a testem halálának a pillanatában mindenképp. De eljön!
Honnan tudom mindezt? Hisz már voltam ébren ebben az életemben, amikor megszülettem és amíg gyermek voltam! Csak a földi lét lassan elaltatott, elvette az éberségemet. Jelenleg is, miközben meditálok, pihenek, alszom, álmodok, vagy éppenséggel ülök az ágyam szélén és nem csinálok semmit, nem gondolok semmire, akkor is néha másodpercekre, máskor percekre, teljesen ébren vagyok, és egyszerűen csak létezem!
Végül, de nem utolsósorban hálás vagyok azért, hogy elkezdtem a spirituális ébredésemet! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Áldás érte!

Szólj hozzá!