A kakaós

2003. május 12, reggel 8 óra tájt kelhettem fel, a rózsaszín pizsamámban elindultam, a néhol vidám, néhol tragikus hangulatú házunkban.
A lépcső harmadik foka a szokásos módon nyikorgott meg kis lábam alatt, jól ismertem ezt a hangot, mert minden este Édesanyám a karjában cipelt fel az emeletre, súlyommal nem törődve. A szeretet ereje, gondoltam akkoriban.
Leérve a boltív mögül kikukucskáltam, felmértem a helyzetet.
Vörös haja, nagyobbacska termete már a tűzhely előtt, számomra kedves pozítúrában dobálta a palacsintákat.
Rám néz, mosolyog és invitál. Észreveszem a kis poharat a kedvenc reggelim mellett, tudtam már van benne. De ilyenkor jobb kedve volt és ugyan ki törődne tíz évesen azzal, hogy az anyja iszogat?
Leülök a kis székemre vele szemben és szorgosan nekiállok tölteni. Ez volt a kedvenc elfoglaltságom Édesanyámmal. Természetesen a cukros, kakaós volt a legfinomabb akkoriban. Még melegen elolvad benne a cukor, színte érezni a boldog család képét a nyelvem hegyén, de tudtam, hogy ez csak pillanatnyi élvezet.
Úgy 50 palacsinta és 15 feles után, a nappaliban Anya lefekszik pihenni, mert elfáradt, hason alszik, mint én. Teljesen érhető, én a hátára fészkelem magam és szorítom, mert szeretem.
2021. szeptember 30, reggel 7 és én még mindig szorítom. Bár idén lesz tíz kerek éve, hogy nincs velem. Azóta is a kedvenc édességem a kakaós palacsinta és hason alszom, akárcsak Ő.

E.Finch

“A kakaós” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Érzelmeket ad!!! Nagyon mélyen karcol, és mégis tartalmazza a szeretetet. Gyönyörű! Gratulálok!

  2. Nagyon köszönöm!:) próbálni inkább a szépre emlékezni, de tisztában lenni a tényekkel.:)

  3. Megrendítő a tartalom, nem vártam erre a befejezére. Remek egyperces, de megélni azért nem annyira remek, bár hangulatában egész derűs írás. Nagyon tetszett.

Szólj hozzá!