Életmorzsák: Hatodik történet: Körtánc

Körtánc

A legszebb életben is akadnak nehéz pillanatok. Ilyenkor szoktam erre gondolni.
Egy barátságos, ünnepélyes terem, ahova meghívtak, hogy örömöt szerezzünk azoknak, akik részt vesznek egy országos találkozón.
Olyanok, akik már sok évtized tapasztalat után egy közösség mellett döntöttek.
Természetesen velük is események sora történt ennyi idő alatt.
Voltak boldogok, fiatalok, szerelmesek, dolgoztak a családjukért, becsülettel, szívvel-lélekkel.
Gyermekek, unokák szeretete kíséri napjaikat.
Aztán úgy alakult, hogy megváltozott minden, kivéve a körülvevő szeretetet.
Úgy gondolták, érezték, azzal tesznek a legtöbbet, ha megszervezik az ellátásukat, rokonaikat mentesítve a rengeteg feladattól, ami nap mint nap rájuk hárulna.
Minden reggel úgy ébredtek, hogy nyugodtak voltak, minden családtag tud menni dolgozni, foglalkozni saját házastársával, gyermekeivel, volt, ahol már unokájával.
Délelőttönként együtt töltöttük az időt: a világ aktualitásai eljutottak hozzánk, megünnepeltük az évfordulókat.
Egyszercsak meghívást kaptunk az országos rendezvényre és lehetőséget bármilyen kulturális szereplésre.
A csoportunk arra jutott, hogy legjobban énekelni szeretünk, zenét hallgatni és szívesen táncolunk együtt.
Így alakult ki a körtánc gondolata.
Kedvenc zenénkre ösztönösen fogództunk össze és egymásra figyelve indult el a tánc.
Sokat gyakoroltunk, nagy élmény volt így is egymásra figyelni.

Amikor a közönség elé léptünk, egészen különös dolog történt.
Pontosan éreztük, hogy jó helyen vagyunk, jó emberek között és a legjobbat tesszük.

Az élet ajándékba adta a közönségnek és nekünk ezt a napot.