Őszi pillanat szilánkok


Rákoskeresztúrról indulva a 68-as busszal araszolgattunk a Kozma utcában a Temető felé, mert már beállt a Halottak napját megelőző nagy forgalom. Az első, jobb oldali dupla helyen ültem a nagy szatyor virágommal. Az őszi nap szemből besütött a busz ablakát, megvilágítva a levegőben nyüzsgő, ezernyi porszemnagyságú élőlényt. Figyelmes lettem a vezető ajtajától jövő leheletvékony ezüst szálra, melyen egy kis pók igyekezett sebesen a felém eső szál végéhez, amely az oszlopon lévő, régi típusú jegylyukasztóhoz volt rögzítve.
Elgondolkoztam: hogyan és mikor szőhette oda, amikor az első ajtónál is le- és felszállnak az utasok? Ettől kezdve érdeklődéssel néztem és szemmel kísértem a kis pók minden megmozdulását. Időközben meg is érkezett, ki is kötött a jegylyukasztón, s minden oldalról nekiállt körbeszőni a hálójával. Figyelmem fokozódott, mert közben bemászott a lyukba is, nyílván birtokbavétel céljából.

A busz megállt, kinyílt az első ajtó és felszállt egy hölgy. Rémülten nyugtáztam, hogy elszakadt a kifeszített ezüstszál. A hölgy mellém ült a belső ülésre s én azonnal beavattam az érdekfeszítő látványosságba, így már ketten drukkoltunk az eseményeknek. Az előbb még feszes hosszú szál ott lebegett a fényben, ide-oda kígyózva, elszakadva. A kis pók észrevette, mert megpróbált átkelni rajta, de csak kis részben sikerült neki. Nem baj, visszafordult és folytatta a félbehagyott szövögetését, miközben hajmeresztő bátorsággal mászkált ki-be a lyukba.
Fellélegeztünk. Megérkeztünk a Temető megállójába. Felálltunk a leszálláshoz és én, egy könnyed mozdulattal leemeltem a kis pókot és betettem a virágaim közé. Együtt szálltunk le a buszról és mentünk a sírok közé. Én az eltávozottak emlékéhez, ő pedig visszakerült a természetbe, hogy ott boldoguljon a kis életével. Remélem, sikerül téli szállást találnia.

“Őszi pillanat szilánkok” bejegyzéshez 28 hozzászólás

  1. Drága Viola !!

    Miután be tudtalak azonosítani írásaidon keresztül,engedd meg hogy köszönettel forduljak Hozzád,mint első versem, ELSŐ hozzászólójához.
    Neked komoly életműved van.
    Elismerés jár érte,hogy életutad tanulságait megosztod velünk.
    Bő terméssel ajándékozz meg még minket a jövőben is !
    Ehhez kívánok kitartást ,erőt és hosszú életet.

    Szeretettel:Vali m.

  2. Kedves Viola !

    Érzékeny figyelemmel kicsinek tűnő,de nagyszerű tettekkel vagyunk "testvérek" a természetben.
    Neked nem csak írásaid szépek,de a lelked is szépnek született.

    Szeretettel gratulálok:Vali m.

  3. Kedves Gabi!
    Köszönöm, hogy írtál és nagyon örülök a fejtegetésednek és a tovább-gondolásodnak. Megmondom őszintén, én eddig nem jutottam el, csak a LÁTOTTAKAT írtam le. Köszönöm, hogy megvilágítottad az utat, csatlakozom Hozzád, mert én is ilyen kis pók vagyok, hiszen az életutamról visszafelé nézve – a tengernyi sok problémákon túl – még mindig ÉLEK! Közel kerültem gondolataidhoz, köszönöm.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  4. Kedves Gabi!
    Köszönöm, hogy írtál és nagyon örülök a fejtegetésednek és a tovább-gondolásodnak. Megmondom őszintén, én eddig nem jutottam el, csak a LÁTOTTAKAT írtam le. Köszönöm, hogy megvilágítottad az utat, csatlakozom Hozzád, mert én is ilyen kis pók vagyok, hiszen az életutamról visszafelé nézve – a tengernyi sok problémákon túl – még mindig ÉLEK! Közel kerültem gondolataidhoz, köszönöm.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  5. Kedves Viola,

    Csodálatos ez a kicsi, de mégis nagy jelentéssel bíró történeted. Kicsit önzően magamra asszociáltam a kis pók munkálkodását, mert sajnos sokszor volt már az életemben, hogy felépítettem valamit – ami lehetett egy álom vagy egy gondolat is – és jött valaki vagy valami, s lerombolta azt. Az élet megköveteli, hogy igenis küzdeni kell és meg kell tanulni újra és újra felállni, s újra kezdeni. Aztán jön valaki, akinek nagyon nagy a szíve, segít a bajbajutotton, újra reményt ad neki, hogy szabad és boldog lehessen. Velem is valami ilyesmi történt, ezért úgy érzem, hogy egy kicsit magamé is kicsiny történeted a pókról. Szerintem ez az egyik alapja a jó írásnak, hogy megszólítsd az olvasót !
    Köszönöm az élményt !
    Major Gabriella

  6. Kedves Viola,

    Csodálatos ez a kicsi, de mégis nagy jelentéssel bíró történeted. Kicsit önzően magamra asszociáltam a kis pók munkálkodását, mert sajnos sokszor volt már az életemben, hogy felépítettem valamit – ami lehetett egy álom vagy egy gondolat is – és jött valaki vagy valami, s lerombolta azt. Az élet megköveteli, hogy igenis küzdeni kell és meg kell tanulni újra és újra felállni, s újra kezdeni. Aztán jön valaki, akinek nagyon nagy a szíve, segít a bajbajutotton, újra reményt ad neki, hogy szabad és boldog lehessen. Velem is valami ilyesmi történt, ezért úgy érzem, hogy egy kicsit magamé is kicsiny történeted a pókról. Szerintem ez az egyik alapja a jó írásnak, hogy megszólítsd az olvasót !
    Köszönöm az élményt !
    Major Gabriella

  7. Kedves RRCS!
    Köszönöm a kedves megnyilatkozásodat. Látod, vagyunk egy jó páran ilyen hasonló gondolkozásúak és remélem, egyre többen leszünk.
    Szeretettel üdvözöllek: Viola

  8. Kedves RRCS!
    Köszönöm a kedves megnyilatkozásodat. Látod, vagyunk egy jó páran ilyen hasonló gondolkozásúak és remélem, egyre többen leszünk.
    Szeretettel üdvözöllek: Viola

Szólj hozzá!