Kacagj Mefisztó!

– Naaa! Ugye szép vagyok ebben a ruhában?
– Persze drágám, persze, hogy szép vagy. Te mindenben szép vagy, de legszebb, amikor nincs rajtad semmi, ami elrontaná a természetes szépségedet.
– Lui, te ugratsz engem! Te mindig csak szépeket mondasz, de egyre csak arra gondolsz. Tudod mire? És az a sejtelmes mosoly.
– Hát akkor mit mondjak? Ha egyszer rólad az embernek egyre csak az jut az eszébe.
– Nem vagyok üres fejű, buta liba. Az egyetemre is simán felvettek, pedig háromszoros túljelentkezés volt. Miért nem dicséred az eszemet?
– Tudod, ha az ember rád néz, akkor a látvány elvonja a figyelmét. Ezek a nagy, kifejező, mégis sejtelmes pillantású szemek, a duzzadt érzéki ajkak, a kissé fitos, mégis határozott orr, hogy a többi testrészedet már ne is soroljam…
Szóval a férfiember egyszerre ellágyul, és remegő orrcimpával szívja magába illatodat. Persze, hogy nem arra koncentrál, hogyan oldod meg a harmadfokú matematikai egyenlet, és milyen mélyek az ismereteid a francia szürrealista festészetről. Borzasztóan szexis vagy Trixi.
– Akkor jó. Már azt hittem, hogy neked csak a testem kell, és az eszem nem érdekel téged.
***
– Lui! Tudod, ha bemutatlak a szüleimnek, akkor igyekezzél kedves és megnyerő lenni! Apámmal nem lesz semmi baj, de anyám nagyon kritikus, és eddig minden hapsimat elüldözte a háztól, mert nem voltak eléggé intellektuálisak. Csillogtasd meg az irodalmi és képzőművészeti ismereteidet, akkor bevágódsz a mutternél!
– Jó, jó! Ma én leszek a két lábon járó művészeti lexikon. De mond csak, muszáj nekem egy műtörténész képében tetszelegni?
– Na ná! Ha anyámnak nem nyered meg a tetszését, akkor akár be is fejezhetjük a kapcsolatunkat, mert pokollá teszi az életemet miattad. Had nézzelek, rendben van-e az öltönyöd.
***
– Szeress Lui, szeress még! A nászéjszakámról álmodoztam kislánykorom óta. Miénk az egész éjszaka, meg még a következő két hét is. Ez egészen más, mint a lopott délutánok a haverodék nyaralójában. Szívem szerint két hétig ki sem kelnék az ágyból, csak folyton veled szerelmeskednék. Te vagy az én jóképű, vonzó, és okos férjem. Had irigykedjenek a többi nők.
– Jó, jó drágám, de tudod, hogy egy férfinek idő kell a két ölelkezés között. Gyere, harapjunk valamit, és aztán újra az ágyba bújhatunk.
– Igen drágám. Igazad van. Az élet nem csak a jóból áll, vannak az embernek szükségletei is. Menjünk le az étterembe, vagy inkább hozassunk fel valamit?
– Nekem édes mindegy, csak már együnk, mert kiesnek a szemeim az éhségtől.

***
– Drágám! Ez a lakás maga a csoda. Két szoba teljes összkomfort. Hogyan tudtad megszerezni a mai lakáshiány idején? Meglásd a miénk lesz a legszebb lakás az egész lakótelepen. Az ablakokra veszek brokát függönyöket, mert ez, amit a lakáshoz adtak valami förmedvény. A fürdőszobába is kell még egy rendes mosdó és pipere tükör. A többit majd a jövő hónapban vesszük meg.
– Trixi! Egyelőre ne költekezzünk, mert még ki kell fizetni az átírási illetéket, és még élni is kell ebben a hónapban.
– Persze, te rögtön kedvét szeged az embernek, ha egy kicsit is csinosítani akar az otthonán. Nehezedre esne, ha kérnél egy kis pénzt a szüleidtől, akkor minden megvehetnénk, és nem kellene abban az ocsmány tükörben sminkelni magamat.
– Tudod, hogy a szüleim nyugdíjasak. Nincs nekik pénzük. Jó, ha a nyugdíjig kihúzzák minden hónapban. Hogyan kérjek tőlük?
– Kifogásod az mindig van, ha rólam van szó. Bezzeg a doktoridra nem sajnálod a pénzt. Én meg éljek úgy, mint a nomádok.
– Trixikém, a doktori a követelmény, hogy előbbre jussak a ranglétrán. Nekünk is könnyebb lesz, ha magasabb beosztásban dolgozom, mert akkor több lesz a fizetésem. Te is elmehetnél dolgozni, s akkor már mindenre jutna pénz.
– Tudtam, hogy én leszek bűnbak. Mindig csak ez a lemez járja: menjél el dolgozni! Ha egyszer nincs olyan állás, amit érdemes lenne elfogadni, akkor hova menjek dogozni?
– Drágám, be kellene fejezned az egyetemet, és akkor találnál magadnak munkát.
– Jó, jó, látom, hogy nekem kell gondoskodni az egész családról, mert különben éhen halunk.

***
– Luiii! Már megint hol a fenében jártál! Én csak itthon ülök, és halálra unom magamat. Más asszonynak a férje gondoskodik róla, hogy a párjának az élete ne legyen dögunalom. De te, törődsz is velem? Egyre csak a munkád, meg a munkád a fontos. Én meg már lassan itt öregszem meg ebben a nyavalyás lakásban.
– Kedvesem talán elmehetnél dolgozni, akkor nem lenne időd unatkozni, és egy kis pénz is jól jönne a háztartáshoz.
– Tudtam, tudtam, hogy megint ide lyukadunk ki. Mindig csak én vagyok a hibás. Hát hova menjek dolgozni? Mindenhol csak a főnök lábakapcája az ember. Legutóbb is azt akarták, hogy én menjek el a postára a cég leveleit feladni. Mi vagyok én? Talán cseléd?
– Ha egyszer nincs más szakmád, csak az érettségi, meg két év egyetem. Azt sem fejezted be. Legalább tanulnál!
– Ezt kapom, amiért a legszebb éveimet rád áldoztam? Lui, te egy dög vagy.

***
– Trixikém hol voltál? Halálra izgultam magamat miattad. Tudod hány óra van? Már elmúlt éjfél.
– Mit háborogsz. Te nem foglalkozol velem, így hát kerestem magamnak elfoglaltságot. Most legalább nem unatkozom. Na megyek és lezuhanyozom. Jó éjszakát.

***
– Halló, te vagy az Trixi? Én vagyok, Lui. Merre jártál egész héten? Már mindenhol kerestelek, mire anyád elmondta, hogy náluk vagy. Miért nem jössz haza?
– Te vagy Lui? Ne röhögtess Lajos. Tudod, hogy kire illik a Lui név? Arra, aki olyan, mint egy olasz gróf. Aki a feleségét mindennel elhalmozza, és nem macerálja állandóan a munkával. Te egy nagy senki vagy, nem pedig Lui. De röviden azt is mondhatnám, hogy egy pitiáner seggfej vagy. Majd ha kedvem lesz, akkor meglátogatlak. De egyelőre nincs kedvem.
– Ne tedd még le Trixi! Várj…

***
– Trixikém jól meggondoltad? Tényleg el akarsz válni? Mi lesz a gyerekkel?
– Azzal te csak ne törődj, csak minden hónapban küldd a gyerektartást! A többi az én dolgom. Johnny az igazi férfi. Neki nem kell rimánkodni, hogy elvigyen szórakozni esténként. Nem olyan piti manus mint te vagy. Szóval a gyerektartásról ne feledkezz meg, mert rád uszítom a gyámügyet.

***
– Halló, Lajos, te vagy az? Hála Istennek, hogy megtaláltalak. Én vagyok az, a mama. Trixi eltűnt azzal a lókötővel, tudod azzal a Johnnyval. A gyereket meg itt hagyta nálam. Már egy hónapja felénk se nézett. Gyere, vidd el a fiadat, mert én nem tudom tartani. A gyerektartást se hagyta nálam, a nyugdíj meg nagyon kevés. Mikor jössz érte? Ha lehet, még ma vidd el Lackót, mert nem tudok vele mit kezdeni. Hát akkor, szervusz.
– Mama várjon, még ne tegye le. Amint lehet, megyek.

***
– Lajos, te szemét! Már két hónapja egy fillér gyerektartást sem fizettél. Hiába mentem be a bankba, nem volt a számlámon. Be foglak perelni, ha nem fizetsz.
– Trixi, a gyerek már nálam van két hónapja. Neked kellene fizetni, de én nem tartok rá igényt. Felnevelem nélküled is.
– Elloptad a fiamat!? Följelentelek gyerekrablásért!
– Csak ne olyan hevesen. A gyámügynél már tudnak a dologról, hogy te nem viselted gondját, hanem az anyádra hagytad a gyereket. Nincs miről beszélnünk.
– Luikám! Ne haragudj! Johnny az a szemét otthagyott egy húszéves cafka kedvéért. Nem lehetne még egyszer megpróbálni?
– Nem.
– Megállj te szemét! Majd könyörögsz még nekem, hogy visszafogadjalak. Ott fogsz megdögleni az árokparton, és én még csak le sem foglak köpni! Minden pénzedet elperelem tőled. A lakást is, meg a nyaralót is. Majd meglátod, hogy velem nem lehet így bánni! Majd meglátod, hogy…!
– Jó. Majd meglátjuk…