Szombat volt, késő délután. A bejárat melletti óriás fenyőfa alatt kiástam az örökzöld, kék virágú meténget, és kiültettem az utcai kertembe. Egyszer csak a fenyőről nagy szárnycsapásokkal alászállt egy gyönyörű, türkizkék-fehéres papagáj, s tőlem méternyire ráült egy bokorra. A meglepődéstől szinte megmerevedtem…
/Utólag számtalanszor átgondolva pontosan tudom, most azon a helyen ültem a kis sámlin, ahová két éve egy faág lefűrészelésekor leestem a létráról. Valóságos csoda volt, hogy baj nélkül megúsztam a zuhanást./
Elbűvölve néztem a madarat, különösen érdekessé tette őt a csőre fölötti, fodorszerű képződmény. Ő is engem nézett, közben csipegette a bogyókat a bokorról. Egy pillanatra földöntúli béke lengett körül bennünket. Beszéltem hozzá, kezemet nyújtottam felé, úgy éreztem, hogy rá akar szállni. Tett is ilyen mozdulatokat, de meggondolta magát. Aztán egyre bátrabb lettem. Azt gondoltam, jó lenne megfogni, odaadnám Diának, a húgom lányának. A madár közelsége és szelídsége teljesen elkápráztatott. Gyors mozdulattal megfogtam, majd mindjárt el is engedtem, mert nagyokat csípett a kezembe. A madár nem szállt el! Rendezni kezdtem a gondolataimat: ha újra megfogom, utána mibe tegyem? Elmentem egy kosárért és egy átlátszó krumplis zsákért. A kosaras megoldás nem bizonyult jónak, mivel nem fért bele a zsákba. Végül egy lyukacsos tálat borítottam a még mindig ott várakozó madárra, így másodszor is a foglyom lett. Majd a zsákba tettem, adtam neki zöldet, amit jóízűen csipegetett.
Gyorsan telefonálni próbáltam a húgomnak, szerettem volna mielőbb biztonságban tudni a madarat, ahol gondoskodnak róla. Sajnos, nem volt senki otthon, ám eközben a madár valahogy kibújt a zsákból, de szerencsére újra megfogtam, immár harmadszor. Zsupsz, vissza a zsákba és bevittem őt a ház előterébe. Folytattam a növények kiültetését, mert még sötétedés előtt be akartam fejezni a kertészkedést. Egyre idegesebb lettem a madár sorsa miatt, bár némi megnyugvással hallottam, hogy zengő éneklésbe kezdett. Mintha hívott volna, hogy legyek mellette. Jöttem is azonnal, beszéltem hozzá, almát apróztam neki, ette a kezemből. Barátok lettünk. Befejeztem tennivalóimat az utcai kertben, utána bezártam a kerti kaput és bementem a lakásba. Egyre türelmetlenebbül tárcsáztam a húgom számát és közben ki-kinéztem az előtérbe az én kék madaramhoz. Még mindig nincsenek otthon. Újra ki! Nyitom az ajtót, és jaj, ó, jaj! Egy macska cincálta! Sicc! Sicc! Üvöltöm! De a szegény madár már halott volt!
Őrület! Záporesőként hullottak könnyeim. Gyönyörű kis madaram, bocsáss meg!
/Az előtér alul nyitott volt, bár tele virággal, ott surranhatott be a macska/.
Szegénykémet eltemettem a kis diófa tövénél
Kedves Leonardovics!
Köszönöm a hozzászólásodat. Azt is belátom, hogy igazad lehet, de ennyi telik tőlem. Túl nagy a mércéd, amikor irodalmi értéket emlegetsz, hol vagyok én attól?
Tisztelettel: Viola
Kedves Leonardovics!
Köszönöm a hozzászólásodat. Azt is belátom, hogy igazad lehet, de ennyi telik tőlem. Túl nagy a mércéd, amikor irodalmi értéket emlegetsz, hol vagyok én attól?
Tisztelettel: Viola
Kedves Keni!
Köszönöm a hozzá szólásodat, és annak nagyon örülök, hogy már tudsz írni a dolgos kezeddel. Kívánok mielőbbi teljes fel gyógyulást.
Szeretettel: Viola
Kedves Keni!
Köszönöm a hozzá szólásodat, és annak nagyon örülök, hogy már tudsz írni a dolgos kezeddel. Kívánok mielőbbi teljes fel gyógyulást.
Szeretettel: Viola
Kedves -jó- Viola !
Háromszor foghattad meg és tarthattad a kezedbe, ama bizonyos kék madarat, ami jól lehetett talán, – akár a 'boldogság kék madara' is. Vagy éppen az 'ifjúság édes madara', és Te mégis elengedted. Ez is végtelen jó szívedre vall, de nem minden madár rab madás, akit így be tudunk fogni, hiszen éppen ezért látott a macskában is társat és nem ellenséget.
Máskor őrízd, védd jobban, hogy ilyen mégegyszer ne történhessen meg.
De az élet már csak ilyen és a vadászösztön, amikor már az ember is lehet az embernek farkasa – tapasztaljuk nap, mint nap.
Mesébeillő – szomorú, de szép írásodhoz gratulálok! De maradjon örök intelem és példa a jövőre nézve…
Szerető Tisztelettel ! keni
Kedves -jó- Viola !
Háromszor foghattad meg és tarthattad a kezedbe, ama bizonyos kék madarat, ami jól lehetett talán, – akár a 'boldogság kék madara' is. Vagy éppen az 'ifjúság édes madara', és Te mégis elengedted. Ez is végtelen jó szívedre vall, de nem minden madár rab madás, akit így be tudunk fogni, hiszen éppen ezért látott a macskában is társat és nem ellenséget.
Máskor őrízd, védd jobban, hogy ilyen mégegyszer ne történhessen meg.
De az élet már csak ilyen és a vadászösztön, amikor már az ember is lehet az embernek farkasa – tapasztaljuk nap, mint nap.
Mesébeillő – szomorú, de szép írásodhoz gratulálok! De maradjon örök intelem és példa a jövőre nézve…
Szerető Tisztelettel ! keni
Kedves Gabi!
Köszönöm, hogy el olvastad és a hozzászólásodat is.
Szeretettel: Viola
Kedves Gabi!
Köszönöm, hogy el olvastad és a hozzászólásodat is.
Szeretettel: Viola
Kedves Viola !
Szerintem nagyon jól tetted, hogy megosztottad velünk ezt a szomorú történetet ! Nagyon sajnálom én is a kismadarat, de a természet ( pl. a macska is ) már csak ilyen ! Te pedig tényleg jót akartál !
Nagyon szépen írtad le !!!
Üdvözlettel: Major Gabriella
Kedves Viola !
Szerintem nagyon jól tetted, hogy megosztottad velünk ezt a szomorú történetet ! Nagyon sajnálom én is a kismadarat, de a természet ( pl. a macska is ) már csak ilyen ! Te pedig tényleg jót akartál !
Nagyon szépen írtad le !!!
Üdvözlettel: Major Gabriella
Kedves Hozzászólók!
Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok és hozzá is szóltatok.
Kedves Sheldon, Neked külön üzenem, hogy ez sajnos pontosan így történt. Én nem tudok kitalálni semmit, de hozzá tenni sem. Mindent úgy irok le, ahogy megtörtént. Ha rá gondolok, mindig elérzékenyülök és értetlenül állok afelett, hogy miért nem repült el?
A csodás énekét pedig most is hallom a fülemben!
Szeretettel gondolok Rátok: Viola
Kedves Hozzászólók!
Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok és hozzá is szóltatok.
Kedves Sheldon, Neked külön üzenem, hogy ez sajnos pontosan így történt. Én nem tudok kitalálni semmit, de hozzá tenni sem. Mindent úgy irok le, ahogy megtörtént. Ha rá gondolok, mindig elérzékenyülök és értetlenül állok afelett, hogy miért nem repült el?
A csodás énekét pedig most is hallom a fülemben!
Szeretettel gondolok Rátok: Viola
Kedves Farkas Viola!
Kedves, ám szomorú végű történetedből is látszik, hogy nem mindig lehetünk biztos abban, hogy jól cselekszünk akkor, amikor befogjuk ezeket a madarakat, amelyek valami módon szabaddá tették magukat. Lehet,hogy előtte is kalitkában volt és megszökött valahonnan, ezért sikerült megfognod. Jót akartál cselekedni, de mégis rosszul sült el. Talán nem Te vagy az egyetlen, aki így járt különböző állatokkal, hogy megmenteni akarta, de ezzel halálát okozta közvetett módon. Én is nagyon sajnálom, hogy ígyj jártál. A boldogság (a kék madárral együtt) kevés ideig tarthatott.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):):):)
Kedves Farkas Viola!
Kedves, ám szomorú végű történetedből is látszik, hogy nem mindig lehetünk biztos abban, hogy jól cselekszünk akkor, amikor befogjuk ezeket a madarakat, amelyek valami módon szabaddá tették magukat. Lehet,hogy előtte is kalitkában volt és megszökött valahonnan, ezért sikerült megfognod. Jót akartál cselekedni, de mégis rosszul sült el. Talán nem Te vagy az egyetlen, aki így járt különböző állatokkal, hogy megmenteni akarta, de ezzel halálát okozta közvetett módon. Én is nagyon sajnálom, hogy ígyj jártál. A boldogság (a kék madárral együtt) kevés ideig tarthatott.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):):):)