ÜVEGGÖMB: HARMADIK TÖRTÉNET:


Az üveggömb, a buborék, avagy a füstbe ment terv…

A fent említett dolgoknak mindössze annyi köze volt egymáshoz, hogy mind egyformán lett semmivé; összetört, kipukkadt, füstbe ment, de kanyarodjunk inkább az elejére.
Az üveggömb a karácsonyfán lógott, forgott, csillogott egészen addig, míg Samu macska fel nem fedezte a benne rejtőzködő másik macskát, a játékra való lehetőséget és ki tudja még mi mindent. Sokat nem gondolkodott rajta; ripsz-ropsz ráugrott az üveggömbre és a fa eldőlt, az ablak betört, Kareszból meg előtört a vadállat.
— Minek kellet felrakni ezt az üvegmicsodát, nézd meg mi lett belőle! – üvöltött rá megszeppent párjára.
— Azért, mert anya vette nekünk, és szenteste a fán szerette volna látni – szipogott Marcsi.
— Most aztán megnézheti mi lett az ízléstelen üveggömbje miatt. Nem lesz itt se lakoma, se vacsora, se a kedves mama!
— Se a kedvenc macska! – csattant fel Marcsiban az igazságérzet,– mindennek Samu az oka.
Ettől a mondattól, aztán valamelyest elsimultak a dolgok. Samu meghúzta magát az ágy alatt,
Karesz felöltötte ünnepélyes modorát, amit csak a kedves mama ismert. Maresz, – miután helyreállította a fát, kifizette az üvegesnek a gyors munkáért járó nem csekély összeget, elkészítette az ünnepi lakomát, kielégítette Böbécske igényeit, – kissé tántorogva asztalhoz ült, hogy eleget tegyen háziasszonyi kötelességének, és felvágja a karácsonyi pulykát.
A buborék esete nyáron történt, Böbécske első születésnapján.
Miközben Maresz a tortával foglalatoskodott, Karesz Böbécskével a kertben játszott, meg érkezett a kedves mama.
— Hogy vannak az én drágáim? – robbant be a tőle megszokott nyájas modorával, aztán amint meglátta lányát a konyhában tüsténkedni előbújt belőle a vérmes anya.
— Te lányom, hogy nézel ki? Micsoda dolog, így elhanyagolni magad az első gyermeked első születésnapján! Na, de én kezembe veszem itt a dolgokat. Azonnal menj és szedd rendbe magadat, Karesz majd elmosogat. Én addig jól elleszek Böbécskével.
A kertben már, mint szigorú anyós irányította az eseményeket, és Karesznak nem volt mersze ellenkezni. A dolgok jól haladtak, minden úgy, ahogy a kedves mama elrendelte.
Mikor azonban mindennel elkészültek, és sor kerülhetett volna az ünneplésre, Böbécske éktelen sivalkodása miatt Maresz és Karesz hanyat-homlok rohantak ki a kertbe.
— Ó nem történt semmi! Böbécske azért sír, mert kipukkadtak a buborékok, amiket fújtam neki – magyarázkodott a mama.
Böbécskét azonban nem lehetett megnyugtatni, így aztán nem került sor sem fényképezésre, sem tortaszeletelésre. A születésnapi ünneplés elmaradt.
— Ennek is a te anyád az oka! Minek hozott ilyen izét a gyereknek! Pont, mint karácsonykor az üveggömb…– fújta Karesz a magáét, miközben Maresz csendesen sírdogált amiatt, hogy így félresikerült egyetlen gyermeke első születésnapja.
Ezek az események elégé megbolygatták az újdonsült házasok s szülők életét.
Úgy érezték, hogy jót tenne nekik egy hosszabb utazás valami mamamentes övezetben.
— Anyádnak nem szólhatsz a tervünkről – jelentette ki Karesz, mire Maresznak nem volt ellenvetése. Az utazás előtt egy nappal a tervük mégis füstbement. Jelen esetben nem Samu macska volt az oka, és nem is közvetlenül a mama, hanem Böbécske, aki nem átallott elkapni valami hasmenéses betegséget.
— Biztosan anyád valami romlott ételt adott neki! – fakadt ki Karesz rutinosan.
Az orvos, aki éppen vizsgálta Böbécskét és nehezen viselte környezetében az ilyen hangnemet, az anyós védelmében kijelentette, hogy ezt a problémát inkább valamilyen vírus okozta.
Most közeledik Böbécske második karácsonya és Maresztól levelet kaptam.
Csupa jó hírt. A drága mama Karácsonyra Amerikába utazik a másik lányához, de előtte még meglátogatta Böbécskét és ajándékba mit is vihetett volna, mint egy hatalmas, csillogó üveggömböt…
Gyorsan felhívtam Mareszt telefonon az üveggömb miatt.
— Á, nem kell aggódnod, ezúttal nem lesz semmi baj – mondta mélységes nyugalommal.
— Miért vagy ebben olyan biztos? – kérdeztem idegesen.
— Ó, hát meglepetésnek szántam, de ha már így aggódsz, elárulom, hogy az üveggömb lesz közelgő névnapodra az ajándék.
Bevallom, nem lepődtem meg túlságosan, de kissé aggódni kezdtem: egyrészt az üveggömb, másrészt Samu macska miatt, akit Maresztól kaptam ajándékba születésnapomra.

“ÜVEGGÖMB: HARMADIK TÖRTÉNET:” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Hello!
    Háromból kettő. Remélem nem minden pályázónak a Karácsony jut eszébe az üveggömbről. Nem vall gazdag fantáziára.
    Tisztelettel: E.C.

  2. Hello!
    Háromból kettő. Remélem nem minden pályázónak a Karácsony jut eszébe az üveggömbről. Nem vall gazdag fantáziára.
    Tisztelettel: E.C.

  3. Szerintem humoros ez a történet. Nem kell mindig komolyan venni az anyós és vő konfliktust, hiszen az anyós is valakinek az édesanyja. Ebben a történetben egy kicsit mindenki szerencsétlen.
    ezért vicces az egész. Nekem tetszett!

  4. Szerintem humoros ez a történet. Nem kell mindig komolyan venni az anyós és vő konfliktust, hiszen az anyós is valakinek az édesanyja. Ebben a történetben egy kicsit mindenki szerencsétlen.
    ezért vicces az egész. Nekem tetszett!

  5. Kellemes és jól megfogalmazott olvasmány volt ez is.
    De talán nem minden fiús anya ilyen, mint a történetben leírtakban ahogy szerepel.
    Igaz, hogy a távolból szeretni jobban lehet, mint a közelben útálni egymást, mondjuk, olyan távolságból, mint amilyen tőlünk Amerika van.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  6. Kellemes és jól megfogalmazott olvasmány volt ez is.
    De talán nem minden fiús anya ilyen, mint a történetben leírtakban ahogy szerepel.
    Igaz, hogy a távolból szeretni jobban lehet, mint a közelben útálni egymást, mondjuk, olyan távolságból, mint amilyen tőlünk Amerika van.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!