SZILVESZTERI SZTORI: MÁSODIK TÖRTÉNET.


Szilveszteri Róka rege

Ahogy a fák levelei hullani kezdtek, Vakarcs érezte, hogy valami végérvényesen megváltozott. Szerette, ha a nap melegíti puha bundáját, de hiába feküdt ki a csillogó fűre sütkérezni, az nedves volt és hideg. Fázott.
Közeledett a tél. Vakarcsnak ez volt életében az első. Még nem tudta milyen, ha hidegben, hóban kell élelem után kutatni.
Árva kölyökként került az emberhez, aki sokáig gondoskodott róla. Bár ösztönösen tartott tőle, a simogatás kellemes volt, az étel finom, a ketrec biztonságos. Minden más azonban idegen és félelmetes.
Egy napon aztán hiába várta az embert, nem jött senki. Másnap sem. Már nagyon éhes volt, amikor végre lépéseket halott a ház felől. Egy kis ember jött, és kinyitotta a ketrec ajtaját.
Vakarcs megismerte őt. Egyszer már találkoztak, és akkor a gazda nyitotta ki a ketrecet, a kis ember pedig megsimogatta, majd oda tartotta a markát. Csodálatosan finom illat csiklandozta meg hírtelen az orrát, és a kis ember eldobta azt a finom valamit.
– Kapd el Vakarcs! – kiáltotta, de ő nem értette, mit akarnak tőle és félénken lapult a ketrec falához.
– Buta állat! Nem házi kedvencnek való, de olyan szép. Nem volt szívem sorsára hagyni – mondta a gazda.
Vakarcs most is a ketrec falához lapult simogatásra várva, de a kis ember nem nyúlt hozzá, hanem inkább rákiáltott.
– Takarodj!
Vakarcs megriadt a hangtól, de nem mozdult. A kis ember ekkor sírni kezdett.
– Menj, takarodj! Hát nem érted, hogy veszélyben vagy? A papám beteg lett, elköltözünk…
Vakarcs nem értette, de a kis ember kezében lévő bot megriasztotta és hírtelen kiugrott a ketrecből, aztán tanácstalanul nézte a szabadság felé vezető utat.
A házat eladták, de Vakarcs nem tudott elszakadni a megszokott környezetétől. A pajta alá ásott magának kényelmes lyukat és kóbor eb módjára rászokott a kukázásra, mivel mindig akadt valamilyen konyhai hulladék a szállása közelében.
A hó látványa kezdetben megijesztette. Első nap nem, mert előbújni a vackából olyan kellemetlen volt a hó érintése. Az éhség azonban nagyúr, és kénytelen volt elindulni a hideg, ködös éjszakába. Mivel az emberek a karácsonyt bőséges lakomával ünneplik, Vakarcsnak is több eleség jutott azokban a napokban, ettől aztán olyan bátor lett, hogy már szürkületkor előmerészkedett rejtekhelyéről, és nem érte be a közeli kukákkal, hanem szimatot fogva háztól-házig lopakodott.
Szilveszter este volt éppen. A füsttel együtt finom illatok áradtak szét a hideg, párás levegőben.
Vakarcs egyre kíváncsibb és bátrabb lett. Még soha nem érzett ehhez foghatót.
Valami furcsa ösztön hajtotta a házak közé. Az emberek látványa sem riasztotta meg túlságosan. Óvatos volt, nesztelenül osont.
A téren sátrak álltak. Sült kolbász és forralt bor illata keveredett. Emberek nyüzsögtek, ettek, ittak, énekeltek. Itt-ott lepottyant egy-egy falat. Vakarcs oda merészkedett, fel szedegette, még fel is nyalta a követ, ahova a kolbász zsírja ki fröccsent. Az emberek látták, nevettek.
– Buta kutya! Még a földet is felnyalja. Milyen furcsa, olyan, mint egy róka!
Nem bántották. Szilveszter volt. Mindenki ünnepelt.
Éjfélkor aztán a hangulat a tetőfokára hágott. Vad durrogások és szikrázó fények kíséretében megkezdődött a tűzijáték.
Vakarcs már az első durranásra felkapta a fejét és esztelen menekülésbe fogott, de az egyre erősebb hangok és fények szinte eszét vették. Berohant az emberek közé és nem talált kiutat.
Mind többen kezdtek el kiabálni, hogy – itt fut egy róka, kapjuk el!
Olyan zűrzavar kerekedett egyszerre, hogy már senkit nem érdekelt a tűzijáték. Mindenki a rókát akarta látni. De Vakarcs addigra már messzi járt. Maga sem tudta merre rohan, csak ment amerre a lába vitte, be az erdő sűrűjébe.
Amikor nem bírta már erővel, behúzódott egy bokorba és várt. Szíve még mindig zakatolt, de ahogy fokozatosan megnyugodott felfedezte, hogy csend és sötét veszi körül. Elaludt.
Másnap furcsa érzésekkel ébredt. Fázott és éhes volt, de ha a kukákra és az emberekre gondolt zakatolni kezdett a szíve. Soha többé nem ment a faluba. A szükség megtanította, hogyan boldoguljon az erdőben.
Amikor tavaszodni kezdett és megérezte az első meleg napsugarat, halványan derengeni kezdett benne valami. Az emberre gondolt, aki enni adott… majd váratlanul megpillantott egy rókát, és ekkor valami új érzés kerítette hatalmába. Hasonlóan erős érzés, mint amit akkor érzett, mikor elindult a finom illatok nyomán be a faluba.
Vakarcs először gyanakodva fürkészte a rókalányt, az is érdeklődéssel figyelte a pompás rókafiút, majd kis idő múltán óvatosan közeledni kezdtek egymás felé…

HA ERRE A TÖRTÉNETRE SZERETNÉL SZAVAZNI, A 2-ES SZÁMRA SZAVAZZ!

“SZILVESZTERI SZTORI: MÁSODIK TÖRTÉNET.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szia.
    Szerintem van köze a pályázat címéhez. Csak ez a történet nem az ember(ek), hanem egy állat szemszögéből mutatja be a szilveszter estét. Timocával annyiból nem értek egyet, hogy ez bármikor megtörténhetett volna. Nem biztos. Lehet hogy pl. febr. 28.-án nincsenek sátrak, ünneplő emberek, petárdák, és tüzijáték a téren. Na mindegy. Nekem tetszett a műved. (kjj?)

  2. Szia.
    Szerintem van köze a pályázat címéhez. Csak ez a történet nem az ember(ek), hanem egy állat szemszögéből mutatja be a szilveszter estét. Timocával annyiból nem értek egyet, hogy ez bármikor megtörténhetett volna. Nem biztos. Lehet hogy pl. febr. 28.-án nincsenek sátrak, ünneplő emberek, petárdák, és tüzijáték a téren. Na mindegy. Nekem tetszett a műved. (kjj?)

  3. Kedves Iró !

    Sajnos ez a történet se állta ki a pályázati célra kiírt *szilveszteri sztori* témáját*
    Időben ugyan ez is érintette az eszem iszom emberek ilyenkori hangulatát és még szórakozásnak is jó volt nekik, de nem a szegény kis állatnak.
    A történet oly szépen van megírva, hogy ezért én felülmúlhatatlant adok.
    De fenti okok és indokaim miatt csak: átlagost…
    Üdv.
    keni

  4. Kedves Iró !

    Sajnos ez a történet se állta ki a pályázati célra kiírt *szilveszteri sztori* témáját*
    Időben ugyan ez is érintette az eszem iszom emberek ilyenkori hangulatát és még szórakozásnak is jó volt nekik, de nem a szegény kis állatnak.
    A történet oly szépen van megírva, hogy ezért én felülmúlhatatlant adok.
    De fenti okok és indokaim miatt csak: átlagost…
    Üdv.
    keni

  5. Nagyon kedves, megható történet, a kis megszelidített rókafiúról, aki a végén (még ha csak kényszerből is), de visszatalált az övéihez!
    Szívbe markoló, de mégis szívmelengető!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  6. Nagyon kedves, megható történet, a kis megszelidített rókafiúról, aki a végén (még ha csak kényszerből is), de visszatalált az övéihez!
    Szívbe markoló, de mégis szívmelengető!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!