SZILVESZTERI SZTORI: HARMADIK TÖRTÉNET.

Összes megtekintés: 932 


Fél óra van az újévig. A fővárosban már óriási tömegeket mutat a tévé. A hírolvasó azt mondja, hogy a rendőrség felkészült az esetleges rendbontásokra. Gyanítom nem hiába, mert ha már az összes többi ünnep is utcai harcokba torkollik, – amiben úgy érzed magad, mintha ’56 játszódna újra, – miért pont Szilveszter maradna ki? Sóhajtok és lekapcsolom a tévét, felöltözök és elindulok le a városba, hogy elérjem a tűzijátékot. Odakint már korom sötét van, az utcánk és a templom mellett levezető út teljes sötétségbe burkolózott. Nem, nem azért, mert mindjárt kezdődik a műsor és a jobb láthatóság kedvért, kapcsolták le. Nem, hanem azért, mert egyik lámpa sem működik. Van, amelyik még ott áll a sötétben, de van, amelyiknek már csak csonkja látszik, a lámpa maga már nincs is meg, vagy valamivel lejjebb az árokban fekszik, a hidegben, elhagyatva.
A sárga templom az út végén már jól látszik, mert azt több reflektor is megvilágítja. A főteret már lezárták és az utak is emberekkel vannak tele. Távolabb az út közepén egy részeg táncol egyedül, mindenki elkerüli, de ő legalább őszintén boldog. A főtér közepén apró faházak állnak, ahol kürtöskalácsot, gesztenyét, lángost és még sok más apróságot árultak, de már azok is mind zárva.
Leérve a tömegbe több egyenruhásra lettem figyelmes. Fehér ingben, fekete mellényben és sapkában, rajtuk az Árpádsávos, piros-fehér csíkos pajzzsal. Végül idáig is eljutottak, pedig már azt hittem, hogy nálunk nem történhet semmi, se jó, se rossz és unalmas, ámde biztonságos monotonitásban élhetünk. Tévednem kellett, mikor láttam a plakátjukat a felvonulásról. Gondolkoztam rajta, hogy lejövök rá, de végül mégis inkább elhatárolódtam a dologtól.
Átvágtam az úton a kis faházak felé, közben elhaladtak előttem a polgárőrök. Öten egy kupacban, mindegyikük egy fél fejjel legalább alacsonyabb volt nálam. Közülük az egyetlen, akiből kinéztem volna, hogy képes lenne ellátni a feladatát, az egy testesebb nő volt. Talán ezért is mentek együtt, hogy testi adottságaikat túlerővel ellensúlyozzák.
Az egyik faház árnyékában három, időnként feltűnő sárgásvöröses fénypont tűnt fel. Jobban szemügyre véve láttam, hogy három lány az. Fekete ruhákban, szőrmés csuklyájú kabátokban, amik egyáltalán nem takarták az egyébként is csupasz derekukat, amin az amúgy is kevés háj rondán duzzadt ki a szűk nadrág nyomásától. Szemöldökükbe és ajkaikba rakatott piercingbe akadt festett szőke, fekete és vörös hajszálaikat néha félretűrték, hogy ismét nagyot tudjanak szívni a cigarettákból. Hamarosan egy fiú ment oda hozzájuk szintén fekete ruhában, szűk nadrágban, sakktábla mintás tornacipőben, derekán szegecsekkel kivert övvel, festett fekete haja egy oldalra lefésülve, így láthatóvá téve szemöldökébe és alsó ajkába rakott piercingeket. Mikor kabátja alól elővett egy üveg bort a három lány egyszerre sikoltott fel idegesítő, nyávogó hangján: „Bazdmeg…” A folytatást nem vártam meg, inkább sietve haladtam tovább a faházak közt.
A galéria előtt kisétáltam az útra és elindultam visszafelé. Az út szélén egy fehér furgon állt. Az egyetlen jármű, ami jelenleg a főtéren volt, talán ezért is tűnt fel. Az embereket annyira nem zavarta, majdnem teljesen körbefogta a tömeg. Hirtelen belementem valakibe, – vagy ő jött belém. Egy lány volt, hanyatt esett, a szemüvege pedig a betonon koppant. Igen nagy lendülettel menekülhettem az előző látványtól, ha fellöktem. Bocsánatot kértem, felsegítettem és visszaadtam neki a szemüvegét. Úgy tűnt komolyabb baja a meglepettségen kívül nem történt. Kedvesen rám mosolygott. Visszamosolyogtam. Legalább én is valami kellemes élménnyel zárhatom az évet. Egyszerre néztünk a templomórára. Két perc éjfélig. Nem sok idő, így se ő, se én nem mentünk már sehova. Együtt vártuk az újévet.
Pár pillanat múlva fülsiketítő robbanás rázta meg a környéket. Minket a léglöket eltaszított. Fémdarabok száguldottak el mellettünk. Mikor földet értem pár pillanatra elveszíthettem az eszméletem, mert mikor felkeltem már éjfélt harangozott a templom. Minden porcikám sajgott, felkelni se erőm, se bátorságom nem volt, mert nem tudtam, hogy vége van e. Végül mégis erőt vettem magamon és fájdalmak közepette felültem. A fehér furgon lángoló roncsait láttam meg legelőször, ami körül mindent letarolt a léglöket és a lángok. Több mozdulatlan test feküdt mindenfelé, a távolból már hallani lehetett a szirénák hangját. Végigtekintve a lepusztított téren a harangszó inkább hatott temetésinek, mint ünnepinek. Mellettem feküdt a lány, mereven, tágra nyílt szemeivel az eget bámulta, hörögve kapkodta a levegőt, a hasából ömlő vér már kisebb tócsát képzett körülötte. Sóhajtottam. Már az új év sem a régi.

2008. december 27.

HA ERRE A TÖRTÉNETRE SZERETNÉL SZAVAZNI, A 3-AS SZÁMRA SZAVAZZ!

“SZILVESZTERI SZTORI: HARMADIK TÖRTÉNET.” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Író !
    Ez a történet pontosan olyan, mint egy depresszív, az életben sokszor csalódott és az emberekben halványan megbízó személy rémálma. Biztos, hogy nem sok jót várhatsz az új évtől. Vagy csak egyszerűen egy hatáskeltés ?
    Nagyon jó az írás, de engem szomorúvá tett.
    Tisztelettel: Major M. Gabriella

  2. Kedves Író !
    Ez a történet pontosan olyan, mint egy depresszív, az életben sokszor csalódott és az emberekben halványan megbízó személy rémálma. Biztos, hogy nem sok jót várhatsz az új évtől. Vagy csak egyszerűen egy hatáskeltés ?
    Nagyon jó az írás, de engem szomorúvá tett.
    Tisztelettel: Major M. Gabriella

  3. Kedves Szerző !

    Aki ezt a történetet írta még talán nem a mába él, vagy a nagyon múltban és kissé nagyon is elengedte a fantázáját, mert annyi minden -elvileg lehetetlenséget összeírt – SZILVESZTERI TÖRTÉNET- címszó alatt, hogy az egy hadi tudósításnak is eléggé kriminalisztikus.
    Ha nem hazánkban történt, minden elképzelhető, de olyan sok a pontatlanság és a képzavar és a történet annyira szétesett, hogy szerintem semmi eredeti célját, funkcióját nem töltötte be. A SZILVESZTERRŐL bennünk még más kép él és remélem marad is még sokáig…
    Bocsánatot kérek, bármi is legyen hozzászólásom következménye és bárki írta, de ez az írás egy erőltetett, kényszeredetten logikátlan káosz.
    Részemről : nagyon gyenge…
    keni

  4. Kedves Szerző !

    Aki ezt a történetet írta még talán nem a mába él, vagy a nagyon múltban és kissé nagyon is elengedte a fantázáját, mert annyi minden -elvileg lehetetlenséget összeírt – SZILVESZTERI TÖRTÉNET- címszó alatt, hogy az egy hadi tudósításnak is eléggé kriminalisztikus.
    Ha nem hazánkban történt, minden elképzelhető, de olyan sok a pontatlanság és a képzavar és a történet annyira szétesett, hogy szerintem semmi eredeti célját, funkcióját nem töltötte be. A SZILVESZTERRŐL bennünk még más kép él és remélem marad is még sokáig…
    Bocsánatot kérek, bármi is legyen hozzászólásom következménye és bárki írta, de ez az írás egy erőltetett, kényszeredetten logikátlan káosz.
    Részemről : nagyon gyenge…
    keni

  5. Ez a történet olyan, mintha különböző felvételekből összevágott dokumentumfilm lenne . Budapesten így, Párizsban úgy Gázában meg amúgy ünneplik az Újévet…
    Természetesen valós elemekkel tarkított, minden részlet ismerős valahonnan. Ötletes ahogy összeraktad. Remélem ez nem valami jóslat a jövőre nézve,,,

    Nekem, mint írásmű tetszett!

  6. Ez a történet olyan, mintha különböző felvételekből összevágott dokumentumfilm lenne . Budapesten így, Párizsban úgy Gázában meg amúgy ünneplik az Újévet…
    Természetesen valós elemekkel tarkított, minden részlet ismerős valahonnan. Ötletes ahogy összeraktad. Remélem ez nem valami jóslat a jövőre nézve,,,

    Nekem, mint írásmű tetszett!

  7. Azért ha csak belegondolunk, hogy már ott tartunk, hogy minden egyes ünnep tüntetésbe, majd tömegverekedésbe torkollik, akkor kicsit továbbgondolva akár reális lehet az is, hogy valaki/valakik robbantgatni kezdenek, még ha azok nem is az arabok lesznek (találtak már Pesten gyújtóbombákkal teli autót). A történet sokkolóbb attól is, hogy a cím nem vetíti előre, hogy ilyen tragikus lesz a helyzet.
    A történetből nem derül ki, hogy melyik év szilvesztere, de ha így folytatjuk tovább, valamelyik szilveszterre akár még igaz is lehet.

    Maximális tisztelettel: Hypnos

  8. Azért ha csak belegondolunk, hogy már ott tartunk, hogy minden egyes ünnep tüntetésbe, majd tömegverekedésbe torkollik, akkor kicsit továbbgondolva akár reális lehet az is, hogy valaki/valakik robbantgatni kezdenek, még ha azok nem is az arabok lesznek (találtak már Pesten gyújtóbombákkal teli autót). A történet sokkolóbb attól is, hogy a cím nem vetíti előre, hogy ilyen tragikus lesz a helyzet.
    A történetből nem derül ki, hogy melyik év szilvesztere, de ha így folytatjuk tovább, valamelyik szilveszterre akár még igaz is lehet.

    Maximális tisztelettel: Hypnos

  9. Kedves Író!
    Én el tudom képzelni, hogy megtörtént eset is lehetne, Szilveszterkor, de inkább azt gondolom, hogy nem itt nálunk, bár sohasem lehet tudni. Sajnos, vannak olyan országok, olyan emberek, akiknél a háborúskodás idején nincs Karácsony és nincs Szilveszter sem, akkora az egymás elleni harag és indulat, hogy nekik semmi sem szent. Manapság nagyon sok a robbantásos merénylet. Egyébiránt a történeted valóban leírás szerű. Csak a vége gyorsul fel, és szomorú, (mivel egyes szám első személyében írsz) hogy amikor éppen összetalálkoztál a lányra,épp akkor kellett elveszítened.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

    Üdv.: Torma Zsuzsanna

  10. Kedves Író!
    Én el tudom képzelni, hogy megtörtént eset is lehetne, Szilveszterkor, de inkább azt gondolom, hogy nem itt nálunk, bár sohasem lehet tudni. Sajnos, vannak olyan országok, olyan emberek, akiknél a háborúskodás idején nincs Karácsony és nincs Szilveszter sem, akkora az egymás elleni harag és indulat, hogy nekik semmi sem szent. Manapság nagyon sok a robbantásos merénylet. Egyébiránt a történeted valóban leírás szerű. Csak a vége gyorsul fel, és szomorú, (mivel egyes szám első személyében írsz) hogy amikor éppen összetalálkoztál a lányra,épp akkor kellett elveszítened.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

    Üdv.: Torma Zsuzsanna

Szólj hozzá!