A Lovag: Kilencedik történet

Égi lovag

Naplemente idején, itt állok a „világ tetején”. Gyönyörködöm a környező hegyek, és a település házainak panorámájában.
Az ég bíbor palástjából fekete felhők lovagvárat építenek. Tökéletes képződmény, a szemet megtéveszti, ha egy képen látnám, akár valódinak is gondolhatnám. Ha már itt áll ez a vár, fantáziám tovább száll. Lesem az eget, a vár lakója, hol lehet? Nem kell sokat várnom, szél szárnyán megérkezik a fekete lovag. Hatalmas termetével a Földre mered, úgy kémleli alattvalóit. Egyre sötétedik. Ő hát az éjszaka őre, az égi lovag.
Ma még a Hold sem kacsingat ezüstös szemeivel, hiszen e különleges napon holdfogyatkozás van. Mennyi szimbóluma van a Holdnak! Ő a női minőség. Ezen az éjszakán elbújt a Föld mögé, így az éjjeli fekete lovag birodalma fogad. Kardját magasba lengeti, vágtat a várba, és frissítő eső száll a nyári éjszakába.

Szólj hozzá!