Halloween: Harmadik történet

Összes megtekintés: 143 

Szép őszi nap volt, a betakarítások ideje. Már levágták a kukoricaszárakat, kévébe is kötötték, ajtót is hagytak az oldalára, ha a gyerekek majd bújócskát játszanak, akkor tudjanak egymás elől bebújni a közepébe. A letarolt szántóföldön szerteszét kilátszottak a nagy sárga és piros emberfej nagyságú takarmány tökök. A gyerekek ott sündörögtek a az apa lábai körül és nevetve mondták:
– Édesapám de jó lenne, ha faragnánk belőle koponya fejeket emlékszik, úgy mint tavaly, halottak napja előtt, azért, hogy elűzzék a rossz szellemeket.
– Hajlok a kérésetekre, de addig még segítenetek kell, mert jönnek a földből kiszántani a kukorica töveket és nektek kell gúlába összedobálni. Jó lesz vele befűteni a kemencét a téli hidegben és a kemence torkában megszárítani a kupulykótokat amiket kifaragtok a szellemeknek. Aztán meg anyátoknak is lesz miben tartania a paszúlyt, meg a tojást , tudjátok abban még Húsvétig sem romlik meg a tojás.
-Jól van édesapám, csináljuk mi szívesen, mert szeretünk ám mi is a meleg sutban aludni, meg játszani is amíg a téli hideg estékben odakint sűrűn esik a hó.
A közös munka sikerrel járt. A sok móka kacagás mellett, könnyedén dolgoztak a szorgos kezek és egykettőre készen lettek a betakarítással.
A tökök a kocsiderékba kerültek, egészen a saroglyáig. A gyerekek büszkén ültek az apjuk mellé a bakra.
Az apjuk finoman felengedte a féket és az ostor hegyével indulásra biztatta a lovakat.
-Édesapám engedje már meg nekem, hadd hajtsam egy kicsit én is őket – mondta a nagyobbik fiú, aki megérett már nehezebb feladatokra is.
-Én mikor hajthatom?-kérdi a kisebbik fiú, aki véznán meghúzódott az apja és bátyja között.
-Még erősödnöd kell kisfiam mert tőled elszaladhatnak a lovak. Erős karok kellenek ám ahhoz, hogy kordában tartsad őket.-mondta nekik magyarázóan az apjuk, akinek duzzadtak az izmok a karján és az erős hátán.
Vágtattak a lovak a határban, porolt az út és egyre közeledett a nagy diófa árnyékában meghúzódó fehér falú nádfedeles kis tanyájuk. Nem volt nagy de elfértek benne mind a négyen.
Édesanyjuk már várta őket. Közösen lerakták a tököket, láncot alkotva, egészen a takarmányosig, így nem kellett kétszer kézbe venni és azonnal a helyére kerülhetett. A nagy diófa árnyékában már meg volt terítve, gőzölgött a tejfölös bableves füstölt hússal, meg a szilvás derelye is illatozott a serpenyőben, mert gondolt az asszony a gyerekekre is, az volt a kedvencük.
Teltek múltak a napok, a fiúk megkérték az apjukat, hogy a napraforgó szárból faragjon már a szomszéd tanyában élő lánykáknak babát, aztán anyjuk csinált nekik egy öltözék ruhát is, a többit majd megvarrják maguk.
Mire eljött október 31-e akkorára kifaragták a vicsorgó koponyafejeket, gyertyát is tettek a közepébe és végig sorba rakták a gang deszkájára, gondolták elég magasan van, ha jönnek a gonosz szellemek messze elkerülik a házat az ijesztő , vicsorgó emberfej nagyságú szörnyfejek láttán. Voltak kisebbek is, azokat meg elvitték a faluba halottak napjára a temetőbe a nagyszülők sírjához. Ott is hagyták, azzal a meggondolással, védve legyenek ők is az ártó szellemektől. A sír mellett egymás mellett lehajtott fejjel álltak az apa fedetlen fejjel, kezében kalappal, az anya fején fekete kendő, illően öltözve az ünnep méltóságához. A kisebbik fiú lopva oldalra sandított, hogy ellesse a szülei viselkedését, hogy mit kell ilyenkor csinálni. A nagyobbik fiú már korábban megfigyelte, ő már mozdulatlanul egyenesen állt. Beszéltek egy kicsit a mamához, papához és elhelyezték a kupulykókat és a tanya közeléből származó virágokat, melyet az anyjuk külön nevelt erre az alkalomra.
Aztán elhagyták a sírokat, illedelmesen elköszöntek életük egy darabjától és folytatódott a békés, szeretetben teli mindennapi életük.

“Halloween: Harmadik történet” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kupulykó= tojástartó kosár
    Jelen esetben szárított tökből?
    Nagyon sokat lehet tanulni a régi falusi szokásokból. Örömmel olvastam.
    Szeretettel: Bea

  2. Érdeklődéssel olvastam az írást. Régi korok szokásaiba, életvitelébe vitt vissza. Igen, akkor még megadták a módját "lehajtott fejjel álltak az apa fedetlen fejjel, kezében kalappal, az anya fején fekete kendő, illően öltözve az ünnep méltóságához. A kisebbik fiú lopva oldalra sandított, hogy ellesse a szülei viselkedését, hogy mit kell ilyenkor csinálni. A nagyobbik fiú már korábban megfigyelte, ő már mozdulatlanul egyenesen állt"

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!