NYARALÁS. – ÖTÖDIK TÖRTÉNET. – 3. helyezett


Az első nyaralás

Amikor végre eljött a várva-várt nyári szünet, Szimat és én felkerekedtünk és meg sem álltunk a Balatonig. Azért azt meg kell említenem, hogy a szüleimet is magunkkal vittük, az autót pedig apukám vezette, és mindannyian jól éreztük magunkat. De Szimat meg én, nyugodtan kijelenthetem, hogy mindenkinél jobban szórakoztunk.
Mindennap lementünk a strandra, ahol Szimatnak úszásleckéket adtam, de valamiért sehogy sem ment neki, pedig azt hallottam, hogy a kutyák tudnak úszni. Igaz, hogy Szimat plüss kutya volt, de ez nem mentség.
Amikor meguntam, hogy mindig elmerül a vízben, ki vittem a partra, mert úgy gondoltam, hogy jobban szeret napozni. Mivel nem akartam, hogy esetleg leégjen, jó alaposan bekentem naptejjel és otthagytam, amíg nagy buzgalommal bogarakat mentettem ki a vízből.
Egyet kimentettem, kettő beleesett. Nem tudom, hogyan történhetett. Talán vonzotta őket a víz csillogása. Nagyon sajnáltam őket, ezért, hát megkértem egy nénit, aki a közelemben áztatta magát, hogy segítsen. Nagyon kedves volt. Azt is megkérdezte, mi leszek, ha nagy leszek, mire elmeséltem, hogy állatmentő akarok lenni. Így már nem is csodálkozott, hogy miért mentem ki a vízből a bogarakat.
Mivel egész nap mégsem lehettem a vízbe, valamennyi időt a parton töltöttem és figyeltem az embereket. Egyszer láttam, hogy egy kislány homokot akar rakni egy táskába, de a táska mindig becsukódik. Nagyon megsajnáltam szegényt és gondoltam segítek neki.
Nem bánta. Én tartottam a táskát, ő lapátolta a homokot. Nagyon jó játék volt. Nem értem ma sem, hogy az anyukája miért szidta meg, hiszen csak játszottunk.
Este volt már, amikor felfedeztem, hogy Szimat bundája milyen csapzott. Kicsit furdalt a lelkiismeret, amiért magára hagytam, ezért megígértem neki, hogy másnap csak vele foglalkozom. Amikor reggelizni mentünk az étterembe, megkértem a pincér bácsit, hogy hozzon Szimatnak egy tál kutyaeledelt, de ő furcsán nézett rám, és anyukám azt mondta, hogy csak vicceltem. Pedig én komolyan gondoltam akkor, hogy Szimat élő kutya. Szoktunk egymással beszélni.
Azóta, hogy idősebb lettem, már nem hallom a hangját, de még emlékszem, hogy utoljára azt mondta, az a balatoni nyaralás volt életének legszebb időszaka.

Írta: Kondra Katalin

“NYARALÁS. – ÖTÖDIK TÖRTÉNET. – 3. helyezett” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. [b][i][color=#0033ff][center][u]Kedves Tollforgató ![/u][/center]

    ~~ Szerintem a történeted egy gyermek szemével, és gondolatvilágával behelyettesítve, igen is érdekes, és tanulságos, jó kis ötletes történet…

    ~~ Már kitalálni is – ilyet érdekes lehet, és jó fantáziára, vagy gyerekkori emlékekre utal…

    ~~ Te csak egy 'pedagógus', vagy pszochológus – lehetsz … ?

    ~~ Tisztelettel !

    — Kenéz István 😉 😮 / – keni -[/color][/i][/b]

  2. [b][i][color=#0033ff][center][u]Kedves Tollforgató ![/u][/center]

    ~~ Szerintem a történeted egy gyermek szemével, és gondolatvilágával behelyettesítve, igen is érdekes, és tanulságos, jó kis ötletes történet…

    ~~ Már kitalálni is – ilyet érdekes lehet, és jó fantáziára, vagy gyerekkori emlékekre utal…

    ~~ Te csak egy 'pedagógus', vagy pszochológus – lehetsz … ?

    ~~ Tisztelettel !

    — Kenéz István 😉 😮 / – keni -[/color][/i][/b]

  3. Szia!
    Néhány mondat, gyenge humorral. De jó, hogy nem írtad hosszabbra.
    Üdv: E.C.

  4. Szia!
    Néhány mondat, gyenge humorral. De jó, hogy nem írtad hosszabbra.
    Üdv: E.C.

  5. Kedves Tollforgató!
    Igaz, hogy ez a történet egész rövid, és egy kicsit "gyermekes", de mégis jónak és humorosnak találtam!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna

  6. Kedves Tollforgató!
    Igaz, hogy ez a történet egész rövid, és egy kicsit "gyermekes", de mégis jónak és humorosnak találtam!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna

Szólj hozzá!