Irány a környezetóra!

Hogy ma mi jár a fejemben? Sok minden.
Túl vagyunk a gyermeknapon, lassan elkezdődnek a ballagások az iskolákban, és a megmérettetések. A május és a június is a gyermekek hónapja.

Olvasom itt a Facebook-on a minap, hogy milyen elkeserítő a gyermekek sorsa, mert az iskolákban tanulni kell és úgy, de úgy le vannak terhelve, hogy csak na, és úgy szenvednek, meg el is vannak keseredve a gyermekek.
Erre mit tapasztalok?

A dédunokáim közül kettő is iskolás, és az egyik beteg lett. Nem is kicsit. Lázas lett, köhögött is és az anyja, fogta és az ágyba dugta. Persze, miután látta az orvos a gyermeket. Már az orvosnál elkezdődött valami híresztelés-ellenes dolog. Mikor az orvos otthon akarta tudni egy egész hétre, a gyerek lázasan is, de elkezdett alkudozni, hogy csak két nap legyen, mert őt várják a barátai az iskolában.

– És mit csináltok ti ott az iskolában – kérdezte az orvos.

– Most a környezetvédelmi versenyre készülünk, ami pénteken lesz.

– Nekem is az a tantárgy volt a kedvencem – mondta barátságosan az orvos.

– Akkor megérti a doktor bácsi, hogy mennyire fontos, hogy én is a csapattal legyek és együtt menjünk a versenyre. Tehát két nap, maximum – mutatta a kis kezével a kettest az alig 8 éves dédunokám.

Igazából nemcsak az orvos képedt el ekkora határozottság láttán, hanem a dédunokám anyja is. Ez a gyerek miért nem tudja azt, amit mindannyian tudnak, hogy veszélyben a gyermekkora, mert a sok tanulástól le van terhelve?

Lehet, hogy nem szörfözik itt a Facebook-on, mint a felnőttek?
Jártó Róza 2019