ŰRUTAZÁS: NEGYEDIK TÖRTÉNET


Holdraszállás

Ábrahám Móricz, az Amerikában élő magyar kilencvenhez közeledve erősen készülődött a másvilágra. Hosszú utazás lesz, talán a végső. Onnan aztán nincs tovább – gondolta kalendáriuma fölé görnyedve, ahová fontosabb utazásait jegyezte fel:
1942 Auschwitz, 1947 Szovjetunió, 1952 Németország, 1957 Ausztrália,
1974 Amerika.
Amerika szép reményekkel kecsegtette, így ott lehorgonyzott, s közben bejárta a világ összes földrészét. Saját lakása nem volt, mert Amerikán belül is egyik helyről telepedett a másikra.
Ötvenhárom éves korára csak egyetlen hely volt, ahol még nem járt. A születésnapján tett is egy fogadalmat, hogy addig nem hal meg, míg kalendáriumába nem kap helyet egy évszám azzal a felirattal, hogy űrutazás.
Kicsúsztam az időből – kesergett most kilencvenhez közel. Vén fejjel, már nem lehet. Azt mondják igen kockázatos, pedig mit számít, ha közben meghalok. Éltem már eleget.
Egy nap aztán érdekes felhívást olvasott a New York Timesben.
A NASA kifejlesztette legújabb holdjáró űrhajóját, az Oriont. Egy reality show keretében vállalkozó szellemű jelentkezőket keresnek az űrhajó teszteléséhez, a győztes nyereménye egy űrutazás lesz.
Ezt éppen nekem találták ki – gondolta Ábrahám Móricz. Veszélyes feladat annak, aki még sokáig szeretne élni, nekem meg már mindegy. Megragadta hát az alkalmat és jelentkezett.
A válogatásról majdnem elküldték az öregurat korára való tekintettel, de ő keményen ellenállt és érvelt.
– Gondoljanak csak bele. Én egy megfoghatóan valóságos túlélő vagyok. Megszöktem Auschwitzből, túléltem a háborút, a kommunizmust. Más az én koromban átköltözik a túlsó partra, én pedig ma is egyedül gondoskodom magamról. Ki alkalmasabb nálam erre a feladatra? Még profitálhatnak is belőle. Képzeljék, amint a címlapok arról írnak: Ábrahám Móricz az eddigi legidősebb űrutazó, aki valaha járt a holdon.
Olyan meggyőzően érvelt, annyira nagyon akarta, hogy a szervezők végül beválogatták Móricz urat a showjukba.
A Reality showt a BBC csatorna, élőben közvetítette. A szereplők szimulátorok segítségével tesztelték az űrhajót, így volt alkalmuk megtapasztalni, milyen lenne egy valóságos holdraszállás.
Móricz úr úgy küzdött, mintha az élete múlt volna rajta. Végül is, ez volt a helyzet. Tudta, hogy nincs másik lehetőség. Nem akarna százhúsz évig élni, de úgy meghalni sem, hogy a magának tett ígéretét nem teljesíti.
Ettől az akarástól aztán fizikai erőnléte megsokszorozódott. Minden próbát, feladatot úgy végzett el, mintha ellenséggel nézne szembe, aki az életére tör. A nézőknek tetszett az öreg harcos, és szavaztak.
2014 szeptemberében Ábrahám Móricz az Orion fedélzetén visszafelé számolva várta az indulást.
Már a kilövés pillanatában elfogta valamiféle szédülés, a légköri nyomás és a siker mámorának egyvelege lüktetett halántékban. Mozdulatlanul koncentrált minden történésre, agyával lefényképezett mindent, amit érzett, hallott és látott.
A pilóta jelzett amikor elhagyták a föld légkörét. Tudta, hogy már kint jár a világűrben. A szédülés egyre fokozódott, aztán már csak kapkodta a levegőt és a holdraszállás mámorító pillanatában, visszaadta lelkét az univerzumnak.
Ábrahám Móricz testét visszahozták a földre, és emberi szokás szerint eltemették. De lelke ma is ott bolyong valahol a csillagok honában kiszabadulva a test és a gravitáció bilincséből, izgalmas, örökké tartó bolygóközi utazásokkal szórakoztatva magát.

Írta: Kondra Katalin

“ŰRUTAZÁS: NEGYEDIK TÖRTÉNET” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [color=#9900cc][center][u]Kedves Tollforgató ![/u][/center]

    — Én ehhez az írásra csak annyit válaszolnék, hogy inkább nem írok hozzá semmit…

    Tisztelettel !

    Kenéz István / – keni -[/color]

  2. [color=#9900cc][center][u]Kedves Tollforgató ![/u][/center]

    — Én ehhez az írásra csak annyit válaszolnék, hogy inkább nem írok hozzá semmit…

    Tisztelettel !

    Kenéz István / – keni -[/color]

  3. Kedves Tollforgató!
    Nekem kicsit morbid ez a történet. Az auschwitzi koncentrációs tábort, a sztálini Szovjetúnió málenkij robotját "utazásnak" nevezni… 🙁
    Hm, hm, hát lehet, hogy én vagyok maradi!
    Morbid szatírádat viszont remekül írtad meg. Jól forgatod a tollat!
    Judit

  4. Kedves Tollforgató!
    Nekem kicsit morbid ez a történet. Az auschwitzi koncentrációs tábort, a sztálini Szovjetúnió málenkij robotját "utazásnak" nevezni… 🙁
    Hm, hm, hát lehet, hogy én vagyok maradi!
    Morbid szatírádat viszont remekül írtad meg. Jól forgatod a tollat!
    Judit

Szólj hozzá!