Advent, a lelki megnyugvás időszaka

Advent, a lelki megnyugvás időszaka

Ebben a sebesen nyüzsgő, rohanó világban minden ember számára fontos, hogy néha megálljt parancsolva kiszálljon az állandóan forgó „mókuskerékből”, a hétköznapok szürkeségéből, és elgondolkodjon azon, mi végre is vagyunk ezen a világon, tulajdonképpen mi is életünk értelme. Talán mindnyájunk számára legalkalmasabb pillanatokat nyújt erre az év egyik legszebb ünnepét, a karácsonyt megelőző adventi időszak. Mivel ez nagyon közel esik az évvégéhez is, ilyentájt számadást tartunk egész évi tevékenységünkről, hogyan álltuk meg a helyünket a ránk nehezedő feladatok súlya alatt akár a közéletben, akár szűkebb családunkban. Már maga a körülöttünk lévő természet is olyan képet nyújt, mintha valamilyen csodaországba pottyantunk volna, ahol a festőpaletta szinte valamennyi színét megtaláljuk. A sok színes levél bájos táncot lejt a szél által komponált gyönyörű szonátára, majd utolsó sóhajjal földet érnek. Őket szomorú sikollyal búcsúztatják a károgó varjak, és más itthon maradt madárfajok. Majd a búslakodó, ágaikat szinte segélyhívásra széttárt puszta fák is várják a lassan beköszöntő telet, hogy majd felöltik varázslatosan csillogó estélyi ruháikat, melyet az első fagyos, havas reggelek zúzmarából aggatnak rájuk, és akár ily pompázatosan vonulhassanak a farsangi bálokra.
Istenem, be szép is mindez, az ember szíve csordultig telik szeretettel és várja a hamarosan földre szálló mennyei csodát, az isteni kisded születését. Mert nincs is szebb ünnep a karácsonynál, amikor együtt a család apraja-nagyja, és békességben, szeretetben töltik el az év utolsó napjait. De vajon ez a meghittség jelen van-e mindnyájunknál, hisszük-e az igaz csodát, vagy ehelyett csak az anyagi oldalát látjuk mindennek? Számolgatjuk izgatottan mennyit költöttünk már ajándékokra, nehogy valakit kifelejtsünk, nézegetjük feszülten a különféle akciókat, hogyan, mennyit tudunk megspórolni, és a betlehemi fény lelkeinkben egyre csak halványul, egyre feszültebbek, idegesebbek leszünk, majd megszűnik minden varázs…
Én személy szerint szeretek ilyenkor lélekben itt-ott meditálni, elgondolkodni azon, vajon mi is a helyes út, melyet követnem kellene. Legfontosabb volt számomra mindig is a család, a belőle kisugárzó meghittség, szeretet. A vasárnapi levesek átható illata, amikor együtt leülünk az asztalhoz, jóízűen falatozzuk a finom falatokat, miközben saját gyermekeim boldog kacaja visszhangzott régebben, mindezekért érdemes az embernek megszületnie. És mihelyst kirepülnek a fészekből, az ember akarva-akaratlanul felteszi magában a kérdést: „Vajon jó édesanya, jó szülő voltam, megtettem-e mindent gyermekeimért?” Erre szerintem egyértelmű válasz a már felnőtt, családos gyermekek ragaszkodása, szeretete. Fel sem bírtam fogni, milyen érzés is lesz az, ha majd utódokat nemzenek, és mi a férjemmel nagyszülőkké válunk. Ez a titkos álmom nem is túl régen vált valóra, amikor lányunktól, és fiúnktól is fiúunokát „kaptunk ajándékba” az elmúlt éven mindössze 3 hónap különbséggel, és éppen a 40 éves házassági évfordulónk idején. Hát ez az érzés egyszerűen leírhatatlan, és egyben kimondhatatlan is, ettől szebb ajándékot nem is remélhettünk. Mintha csak időutazásban vennék részt, újra pici gyermekeket tartok a karjaimban, legboldogabb akkor vagyok, ha etetem őket, hirtelen mintha visszatérne az ifjúságom. Eszembe jut a sok aggódás, esetleg az átvirrasztott éjszakák emléke, és nyugalommal tölt el az, hogy ezekkel a gondokkal már gyermekeimnek kell megküzdeniük, átvették tőlünk a stafétabotot, és hálát érzek, hogy az életben mindez milyen igazságosan működik, és azért is, hogy biztosan sikerült helyes családképet átadnunk számukra, ha ők ezt minden feltétel nélkül felvállalták. Most már kis unokáink visításától, gőgicsélésétől hangos a ház, melyet nem cserélnék el a világ összes kincséért, és hálásak vagyunk a Teremtőnek, hogy ezt egészségben megértük.
Éppen a minap is megcsörrent a telefonom, leányom hívott:
-Anya merre vagy, nincs kedved kocsikázni egyet?
Azt sem tudtam, hogyan kapkodjam magamra ruhadarabjaimat, és szinte repültem a megbeszélt helyre, ahol együtt folytattuk sétánkat a kocsiban édesdeden alvó gyermekkel. Közben beszélgettünk mindenféléről, de le sem tudtam venni a szemem arról az ártatlan kis teremtményről, aki előtt áll még az egész élet a maga mindenféle küzdelmeivel. Tehát úgy gondolom, ezek a dolgok adnak értelmet mindennapjainknak, hogy van kiért élnünk, van kire várnunk, van aki bennünket is vár, és aggódik értünk, tehát ezek az igazán szívből jövő emberi érzések, melyekért érdemes élnünk. Vehetnek bennünket körül mindenféle ún. menő cuccok, mindenféle márkás autók, lakhatunk szebbnél-szebb palotának beillő házakban is, de ezek csak mind érzelem nélküli élettelen dolgok, melyek csak akkor kapnak értelmet, ha megtöltjük mindezeket élettel, szeretettel.

 

“Advent, a lelki megnyugvás időszaka” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyon szépen összefoglaltad a karácsonyvárás és az év végi számadás időszakát ,drága Zsuzsa.
    Gratulálok az unokákhoz, akik valóban megszépítik az életünket.
    Áldott ünnepeket kívánok szeretettel:
    Erzsi

  2. Szeretettel olvastam rajongó soraidat Kedves Zsuzsi. Örömeidnek együtt örültem veled.

  3. Kedves Zsuzsa!
    Az Advent ,ahogy írtad, egy nagyon szerethető időszak az ember életében. Az unokáink mosolya bearanyozza a napjainkat.Kívánom, hogy sokáig foghasd azokat a pici és meleg kezecskéket, amiből árad az igaz, és tiszta szeretet. Karola.

  4. Kedves Zsuzsi!

    Kedves, szerethető, meghitt, szép történetet hoztál elénk. Bizony, nagy öröm a család és az újszülöttek érkezése. Ezeket annak idején én is átéltem. Használjátok ki minden percét, mert nagyon hamar szaladnak az évek! Az én unokáim már mind dolgozó, felnőtt emberek, de jó visszaemlékezni azokra az időkre, mikor még nálam nyaraltak. Igyekeztem jó kis programokat kitalálni, melyekre még mindannyian emlékeznek/emlékezünk.

    Áldott, békés, adventi ünnepeket, sok örömöt, békességet, szeretetet kívánok!

    Rita🎄

Szólj hozzá!