Prológus!
2008.09.05.-én délután két órakor a metrón utazva megcsörrent a mobilom. Felvettem ugyan, de a nagy zajtól nem hallottam semmit. Vagy talán már nem is volt mit hallanom? Én persze beszéltem az illetőhöz, hogy később hívjon vissza, de ez nem történt meg. Mint egy héttel később kiderült Ő volt, aki keresett, de már nem tudott beszélni, valószínűleg csak a hangomat szerette volna hallani. Utoljára. Aznap este örök álomra szenderült az én múzsám, kedvesem, szerelmem. Ákos, csak 42 éves volt. A végzetes kór elragadta tőlem, mielőtt szerelmünk beteljesedhetett volna. Sosem találkozhattam vele. Sosem láthattam könnytől vagy mosolytól csillogó szemét. Nem érezhettem férfias illatát, és még az utolsó óráiban sem foghattam a kezét, fejemet imára hajtva. Ez volt nekünk elrendelve. Találkoznunk kellett, hogy az interneten keresztül egymást támogassuk, segítsük, és hogy egymásba szeressünk, aztán pedig zokogjunk, mert sosem érinthetjük a másikat. A sors így akarta, mert ez által váltam íróvá. Ha Ő nincs, én nem írok, és nem jelenik meg a könyvem…
Köszönöm!
Tavaly februárban húgom kisfiúnak adott életet, akit Marcell Noelnek hívnak. A családom nagyon boldog. Én meg magányosan keresem az igaz szerelmet. Utolsó kétségbeesésemben regisztrálok egy társkereső oldalon, ahol jobbnál jobb partnereket találhatnék. De válogatós vagyok. Hiszen az évek folyamán megjártam már a helyes, sármos pasikkal. Az ilyen külső tulajdonságokkal rendelkező férfiak többnyire bohém, mozgalmas életet élnek. Nekem pedig romantikára, szeretetre, kényeztetésre lenne szükségem. Persze nem kimondottam szexpartnerre. Mert ilyet sokat kaphatnék. Nekem nagyon fontos, hogy beszélgetőtársam is legyen, amellett, hogy szeretget, becézget, nőnek tart, tisztel és őszinte hozzám. Mert a hazugságok előbb vagy utóbb úgyis felszínre kerülnek.
Egyik este vadul villog egy ikon a számítógépemen, ami azt jelzi, hogy valaki szeretné megtekinteni a képeimet. „Ákika”- 42 éves budapesti úriember, aki társat keres. Persze megadtam neki az engedélyt. Miután megnézett magának – tetszettem neki, – elkezdtünk levelezni. Sokat beszélgettünk, próbáltuk megismerni egymást, már amennyire ez lehetséges az interneten keresztül. Nap, mint nap vártam a perceket, amit vele tölthettem. Aztán néhány napos csend. Nagyon rossz érzés kerített hatalmába, pedig szinte csak levelezőtársak voltunk. Rettegtem, hogy baja történt. Féltem, hogy megbántottam valamivel. Hiányzott, mint méhnek a nektár.
Hirtelen megcsörrent a mobilom, és tudtam csakis ő lehet. Megkönnyebbültem. Még sosem hallottam a hangját. Igazi mély, férfias hang szólt hozzám édesen, bájosan, kedvesen. Beleborzongtam. Olyan volt mintha itt állna a hátam mögött és a nyakamat csókolná.
– Majácska! Berlinben vagyok, üzleti úton. Körülbelül két hét múlva megyek haza és akkor találkozunk. Hozok neked egy nagy csokor vörös rózsát, és elborítalak
csókjaimmal. Átölellek és soha többé nem eresztelek el.
– Már alig várom, hogy karjaidba vessem magam, – feleltem. „Oh! Istenem, add, hogy így legyen!”-gondoltam.
Úgy éreztem magam, mint Csipkerózsika, aki felébredve álmából, a herceget látja maga mellett.
Azután többnyire cseteltünk és webkamerán tartottuk a kapcsolatot. Mindig felgyorsult a szívverésem, amikor láttam bejelentkezni. Már akkor édesemnek, életemnek hívott.
Álmodoztunk.
Ábrándoztunk, a jövőt tervezgetve.
Megkérdezte milyen vágyaim, álmaim vannak. Felsoroltam néhányat, köztük, hogy szeretném látni a tengert, szeretném, ha boldog család venne körül és egészségben, békében élnénk, amíg csak lehet. Neki a morajló tenger nem álom, hiszen bármikor kiruccanhat bárhova. Üzletember révén sok szép helyen megfordult már, sok szép nővel találkozott, élte gondtalan férfiúi életét, mégsem alapított családot. Nem is nagyon értettem mi fogta meg bennem. Sokat mesélt a szüleiről és a két nővéréről, akiket nagyon szeretett. Fiatalon pap akart lenni – az egész családja nagyon vallásos – de aztán a sorsa, vagy a férfi volta, inkább a női nem felé vonzotta. Talán így volt jó? Ha nem így történik, most nem írom le ezt a történetet. Nagyon szerettem vele beszélgetni, mert éreztette velem, hogy igenis nő vagyok Kedves, aranyos, vonzó, kívánatos és belevaló csaj…
Szívünk tájékán az enyhe bizsergés azt jelezte valami alakulgat közöttünk. Bár ez csakis a személyes találkozás után derülhetne ki. Mert az egy fontos pillanat lehetne az életünkben. Egyik nap egy csodás videót kaptam, Ima a szerelemről címmel…azóta egy a mi imánk:
„szeretlek, csak szeretlek,
a mennyben és a földön is, legyen szent a te neved!
mint mindennapi kenyerünket úgy add magad nekem,
most és máskor is!
jöjjön el az én országom,
ahol szerethetlek téged,
hiába szeretsz mást, s ő is akar téged,
legyen meg az akaratom,
itt lenn a földön
mert én szeretlek akkor is,
ha már nincs miért
ha már nem kell senki kölcsön.
ha már tudják, ha már
tudhatják mások is,én belehalok tudom, de mégis de
még akkor is, mert szeretni kell lemondva , szeretni kell várva
összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én,
jó volna úgy, ahogy szeretnéd még,
ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljunk a gödör szélén tehetetlen sírva,
pedig meg fogok halni, s te nem értettél semmit,
meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni, csak ennyit.
nem tudtam mondani, amit kellett volna,
csak akartam élni, neked játszani,
játszani nem félni.
játszani neked a reggelt, a nap első sugarával,
a reggelivel, melyet ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátssza.
ahogy a földön, úgy a mennyben is
te szeretsz mást,de én szeretlek téged!
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva!
messze vagy, de legyek bárhol is…
szeretlek csak szeretlek akkor is még akkor is.
szeress vigyázva, ne szeress bántva.
szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
borzas szerelmünket ki fésüli újra?
hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?”
Ámen
Akkor még nem értettem a valós mondanivalóját ennek a gyönyörű szövegnek, amit a Kormorán együttes is megzenésített. Ma már tudom. Ő már akkor sejtette, hogy a mi szerelmünk sosem fog beteljesedni. Sohasem fogunk kéz a kézben, összebújva sétálgatni a Duna parton.
Közben érdekes dolgokat hallottam a barátaitól. Míg külföldön tartózkodik, átalakíttatja a fürdőszobájában lévő pezsgőfürdős kádat. Erről óhatatlanul egy erotikus jelenet jutott az eszembe. Gyertyafénynél, habok között, halk zene mellett, pezsgőzve egymásnak szenteljük figyelmünket. Milyen csodás lenne. Ő és én, vágytól izzó testtel felfedezőútra indulnánk egymás erogén zónáin.
Mesélt arról, hogy vett egy kis házat – Becsehelyen – boros pincével és szőlővel, amit majd mi fogunk rendben tartani. Hétvégenként, mikor mindenki a telekre siet, mi is kapálgatunk, szőlőt metszünk, kötözünk, szüretelünk. Aztán együtt kortyolgatjuk a gyümölcs zamatos italát. A gyermekeimet úgy kezelte és beszélgetett velük, mintha a sajátjai lennének. Kisfiam, aki örökmozgó, lelkesedve hallgatta, hogyha hazajön Ákos, akkor meccsekre fognak járni. Felnézett rá. Hitte ő is, én is, hogy ez így fog történni. Szüksége lett volna egy igazi apára, aki példaképe lehetne, akire felnézhetne,tisztelhetne.
De az élet ennél sokkal kegyetlenebb. Zordabb. Szomorúbb!
Májusig nem tudott hazajönni. Üzleti dolgai nem úgy alakultak. Én rendületlenül küldtem a verseimet, némelyiket felolvastam a telefonba is. Azon mindig elsírta magát, és bántotta nagyon, hogy nem tud hazajönni. Ilyen az én formám. Vajon ez sem a véletlen műve? Ennek is így kellett lennie? Csak a Jóisten tudja.
– „Miért is lenne nekem egyszer szerencsém ebben az életben – gondoltam.
– Miért van az, ha valakit megszeretünk, az elérhetetlenné válik számunkra?”
Aztán, mint derült égből a villám, becsapott a baj. Infarktust kapott. Vizsgálatokra járt, majd kórházban kezelték. Itthon remegtem, imádkoztam Istenhez, hogy gyógyuljon meg, és jöhessen haza hozzám, hozzánk – a családjához. Szeretetről, hitről, reményről kezdtem verseket írni. Próbáltam a leveleimben biztatni a pozitív gondolkodásra, hogy ez által könnyebben gyógyulhasson. Hittem benne, Istenben, az angyalokban. Hittem a szerelem erejében. Azt mondják, hogy rossz után a jó következik. Sajnos ez nálunk fordítva történt. Csontrákot állapítottak meg nála. Sokáig nem is tudtam. Aztán meg napokig zokogtam. Nem értettem miért a jó emberekkel történik ilyesmi. Miért van az, hogy édesapám, és a halva született kisfiam után, az éppen megtalált szerelmemet is el kell veszítenem. Unokanővérem tanítása jutott eszembe:
– Valami jó születik a rossz dolgokból is. (ezt eddig sosem tapasztaltam, vagy nem figyeltem rá.)
Arra csak később jöttem rá, hogy igaza van. Mert utólag kiderült, minden rosszban van valami jó is.
Ákost – aki mélyen megérintette nemcsak a szívemet, hanem a lelkemet is-különböző kemoterápiás kezeléseknek, sugarazásnak vetették alá, ami eléggé megviselte szegénykémet. Egyre ritkábban tudtunk beszélni, akkor is olyan érzésem volt, mintha állandóan búcsúzkodna. A szemem állandóan kisírva, ezt nagyon nem szerette. Mindig kérte, hogy mosolyogjak, nevessek. Neki ez adott erőt a következő kezelés elviseléséhez. Nagy fájdalmai között néha felhívott telefonon, de sajnos nem tudtam megállni, hogy ne sírjak. Még ő vigasztalt engem. Próbáltam felkutatni különböző gyógymódokat, italokat, gyógyszereket, amik segíthetik a gyógyulását, vagy a rákos sejtek képződését meggátolják. Még egy körlevelet is végigküldtem a barátaimnak, ismerőseimnek azzal a céllal, hogy imádkozzunk érte együtt.
Augusztusban édesanyáméknál nyaraltunk Vas megyében.
Mindig boldogan megyek haza. Rátót,ez a kis falu marad örökre az otthonom. Hiába sodor az élet bárhova.
Itt jutott a tudomásomra, hogy Ákos legjobb barátja, István kiutazik hozzá, mert látni akarta. Amikor ezt megtudtam, megszerveztem, hogy jöjjön le anyuékhoz, és miután nekem nem engedte, hogy elmenjek hozzá, úgy gondoltam küldök neki valamit, amit csak én tudok… Kinyomoztam Ákos nyakméretét és készítettem fagyöngyökből egy szép nyakláncot. Írtam egy szép versikét, amit képeslapra másolva elküldtem neki. Mellé tettem még egy kis csontból készült keresztet, és egy szív alakú gyertyát. Kértem a levelemben, hogy a gyertyát gyújtsák meg és gondoljanak rám, akkor velük leszek lélekben.
Kicsit szomorú voltam, hogy nem mehetek ki, hiszen minden vágyam ez volt. De megértettem őt, hogy nem szeretné, ha így látnám lefogyva és kopaszon, mivel a kezelésektől a haja is kihullt. Mikor kiért a barátja hozzá olyan gyenge volt az én Ákosom, hogy még a nyakláncot is segítséggel tudta feltenni. István elmondása szerint végig rólam beszéltek, az ajándékom boldoggá tette. De már nagyon beteg volt.
Szerettem volna mellette ülni és fogni a kezét. Szerettem volna elbúcsúzni tőle. Talán neki is könnyebb lett volna azzal a tudattal elköszönni ettől a világtól, ha mellette van, aki szereti, akit szeretett. Utolsó leheletéig simogattam volna az arcát, kezét, együtt imádkoztunk volna. Szerettem Őt teljes szívemből! Sohasem fogom elfelejteni! Soha!
Nyugodjon békében!
Halálának egy éves évfordulójára ( 2008.09.05.)
2009.08.26.
Írta: Libricz Maja
“Egyszer volt szerelem… – 1. helyezett” bejegyzéshez 60 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!!
Talán méltó emlék lett Ákosnak!
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!!
Talán méltó emlék lett Ákosnak!
Kedves Anni!
[b]Nagyon köszönöm Neked!!!! Jó ezt olvasni, ilyenkor látom érdemes írni, és jó érzés látni hányan megnyitatták prózámat.
Sajnálom, ha könnyeket csaltam a szemedbe…
Köszönöm
Maja :)[/b]
Kedves Anni!
[b]Nagyon köszönöm Neked!!!! Jó ezt olvasni, ilyenkor látom érdemes írni, és jó érzés látni hányan megnyitatták prózámat.
Sajnálom, ha könnyeket csaltam a szemedbe…
Köszönöm
Maja :)[/b]
Kedves Maja!
Fájdalmasan gyönyörű, ahogy leírtad, borzalmasan szomorú, ahogy megélted, tiszta szívemből köszönöm, hogy elolvashattam. Minden elismerésem a Tiéd.
Érzelmeim annyira eluralkodtak rajtam, hogy többet most nem is tudok írni.
Számíthatsz rám: Anni 😛
Kedves Maja!
Fájdalmasan gyönyörű, ahogy leírtad, borzalmasan szomorú, ahogy megélted, tiszta szívemből köszönöm, hogy elolvashattam. Minden elismerésem a Tiéd.
Érzelmeim annyira eluralkodtak rajtam, hogy többet most nem is tudok írni.
Számíthatsz rám: Anni 😛
[b][color=#cc6699]Kedves Mary!
Köszönöm neked, hogy oda is betévedtél. Láttam az üzenetedet az üzenőfalamon, de odáig még nem jutottam el, hogy írjak neked. De Ígérem hamarosan megteszem. Remélem a honlapom is tetszett, bár mostanában sok bajom van a szerkesztésével.
Mindig megpróbálok optimistán gondolkodni és csakis a jóra, szépre gondolni, de mikor mindig csak a rossz és még rosszabb dolgok jönnek, mintha az ég is összeesküdne ellenem, legszívesebben feladnám… A legnagyobb baj, hogy senkim sincsen úgy igazán, akinek a vállán kisírhatnám magam…Már az írás sem megy..
Köszönöm, hogy szóltál hozzám.
Üdv: Maja[/color][/b]
[b][color=#cc6699]Kedves Mary!
Köszönöm neked, hogy oda is betévedtél. Láttam az üzenetedet az üzenőfalamon, de odáig még nem jutottam el, hogy írjak neked. De Ígérem hamarosan megteszem. Remélem a honlapom is tetszett, bár mostanában sok bajom van a szerkesztésével.
Mindig megpróbálok optimistán gondolkodni és csakis a jóra, szépre gondolni, de mikor mindig csak a rossz és még rosszabb dolgok jönnek, mintha az ég is összeesküdne ellenem, legszívesebben feladnám… A legnagyobb baj, hogy senkim sincsen úgy igazán, akinek a vállán kisírhatnám magam…Már az írás sem megy..
Köszönöm, hogy szóltál hozzám.
Üdv: Maja[/color][/b]
[b][color=#cc99ff]Kedves Erika!!!
Megleptél!!!! 🙂
Nagyon köszönöm és remélem nem pityeregtél…
Puszi: Marika[/color][/b]
[b][color=#cc99ff]Kedves Erika!!!
Megleptél!!!! 🙂
Nagyon köszönöm és remélem nem pityeregtél…
Puszi: Marika[/color][/b]
[b][color=#cc3300]Kedves Kati!
Azt hiszem most mondhatom el, hogy EZÉRT érdemes írni és publikálni!!!!
Köszönöm!!!
Maja[/color][/b]
[b][color=#cc3300]Kedves Kati!
Azt hiszem most mondhatom el, hogy EZÉRT érdemes írni és publikálni!!!!
Köszönöm!!!
Maja[/color][/b]
Kedves Maja!
Minden rosszból valami jó születik. Ez a mondatod nagyon megérintett. Az, amit ti átéltetek, az a fajta szerelem-szeretet ami összekötött nem evilági volt. Ez nagyon ritka és különleges élmény. Jó, hogy olvashattam róla. Jó, hogy mindenkinek tovább adtad. Köszönöm.
Kedves Maja!
Minden rosszból valami jó születik. Ez a mondatod nagyon megérintett. Az, amit ti átéltetek, az a fajta szerelem-szeretet ami összekötött nem evilági volt. Ez nagyon ritka és különleges élmény. Jó, hogy olvashattam róla. Jó, hogy mindenkinek tovább adtad. Köszönöm.
[b][color=#996666]Kedves Leonardovics!
Megtisztelő számomra, hogy elolvastad prózai írásomat.
Főleg, hogy szólsz is hozzá, hozzám. Számomra az érzelmek nagyon fontosak, lehet, hogy évek múlva is tele lenne érzelemmel, érzésekkel. Igen most még eléggé fáj, de idővel másként fogom látni.
Köszönettel vettem véleményedet.
Üdv: Maja [/color][/b]
[b][color=#996666]Kedves Leonardovics!
Megtisztelő számomra, hogy elolvastad prózai írásomat.
Főleg, hogy szólsz is hozzá, hozzám. Számomra az érzelmek nagyon fontosak, lehet, hogy évek múlva is tele lenne érzelemmel, érzésekkel. Igen most még eléggé fáj, de idővel másként fogom látni.
Köszönettel vettem véleményedet.
Üdv: Maja [/color][/b]
[b][color=#993399]Kedves Pegazus – Imre!
Remélem nem Te leszel az utolsó véleményező, de nagyon köszönöm Neked is, hogy elolvastad ezt az írásomat is…
Örülök, hogy tetszett… én picit féltem tőle…főleg az érzés miatt.
Köszönöm, hogy pont most írtál..hiszen pont ilyen alkalmakkor a legmagányosabb az ember..
Üdvözlettel és szeretettel: Maja
[/color][/b]
[b][color=#993399]Kedves Pegazus – Imre!
Remélem nem Te leszel az utolsó véleményező, de nagyon köszönöm Neked is, hogy elolvastad ezt az írásomat is…
Örülök, hogy tetszett… én picit féltem tőle…főleg az érzés miatt.
Köszönöm, hogy pont most írtál..hiszen pont ilyen alkalmakkor a legmagányosabb az ember..
Üdvözlettel és szeretettel: Maja
[/color][/b]
[b][/b]Kedves Maja!
Lehet, hogy én majdnem az utolsóként szólok hozzá írásodhoz, pedig már elolvastam, csak "kóstolgattam az írásodat", mielőtt írtam volna. Nekem nagyon tetszett. Gratulálok!
És nekem József Attila: Amit a szívedbe rejtesz c. verse jutott eszembe írásodról, amit most névnapod előestéjén el is küldök neked.
Baráti szeretettel üdvözöl: – Pegazus[color=#ff00ff][/color]
[b][/b]Kedves Maja!
Lehet, hogy én majdnem az utolsóként szólok hozzá írásodhoz, pedig már elolvastam, csak "kóstolgattam az írásodat", mielőtt írtam volna. Nekem nagyon tetszett. Gratulálok!
És nekem József Attila: Amit a szívedbe rejtesz c. verse jutott eszembe írásodról, amit most névnapod előestéjén el is küldök neked.
Baráti szeretettel üdvözöl: – Pegazus[color=#ff00ff][/color]