A hosszú házasság titka


Miska bácsi és Bori néni az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte lányuk, vejük meg az unokáik körében.
Ünnepélyes arccal ülték körül a cifrán megterített asztalt, mely roskadozott a sok finomságtól.
Bori néni igazán kitett magáért, akárcsak a lánya és a veje, akik pazar ajándékkal készültek e jeles alkalomra. Befizették az öregeket egy hosszú hétvégére, a hajdúszoboszlói gyógyfürdőbe, de a bejelentést ebéd utánra tartogatták.
– Hát akkor igyunk mindannyiunk egészségére – szólalt meg Miska bácsi, amint teletöltötte a szépen faragott kristálypoharakat.
– Nagy dolog ötven év házasság a mai világban – emelte fel poharát Feri, a vő.
– Bizony nagydolog – hagyta rá az öreg. – Pedig bizony nekünk is kijutott.
– Ki bizony egymásból – ragadta meg a beszédfonalat Bori néni. A fiatalok döbbenten meredtek a gőzölgő levesestálra.
– Merítsetek csak nyugodtan. Velünk ne is foglalkozzatok. Ti ezt úgy sem fogjátok megtapasztalni, nem éltek addig! – kínálta körbe Bori néni a levesestálat.
– Csak nincs valami baja anyukának? – kérdezte Márti az apjától suttogva.
– Semmi különös, csak szerelmes – válaszolta az öreg. – De ne félj nem belém, hanem a barátomba, az öreg Tóth Józsiba.
– Ne viccelődjék apuka, ez komoly dolog – mondta Márti szemrehányóan.
– Ez legyen a legnagyobb bajom – válaszolta az öreg komolyan.
– Én bizony elválnék Feritől, ha bele szeretne valakibe – jelentette ki Márti.
– Nem fog, attól nem kell tartani. Szerencsédre olyan, mint én.
– Ezt meg, hogy érti papa? – kapta fel a fejét Feri.
– Tudod fiam. Én is szemet hunytam sok minden felett. Nem járt el sem a kezem, sem a szájam, amikor Borit a legjobb barátom karjai közt találtam, pedig nem egyszer történt meg a dolog. Márti meg éppen olyan, mint az anyja, nem tehet róla. Muszáj mindenben az ő példáját kövesse. Megesküdött nekem, hogy ő csak egyetlen egyszer, és én hiszek neki.
– Micsoda? – kapott lángra Feri arca. – Azt állítja, hogy Márti megcsalt engem?
– Nem olyan nagy baj – szólt az öreg nyugodtan. – Az még a házasságotok előtt történt.
– Vagy úgy! – enyhült meg kissé Feri.
– De attól még nem biztos, hogy Sárika tőled van, mert Mártika már az esküvőtök előtt úgy volt – beszélt tovább Miska bácsi nyugodtan. – Erről se tehet. Ebben is az anyját akarta utánozni, csak egy kicsit elsiette.
– Apuka, most már elég legyen! Ha nem hagyja abba, bizony Isten megtagadom! – kiabált Márti elvörösödve.
– Ez fölösleges. Mert Boriska már a nászéjszakát is Tóth Józsi barátom karjaiban töltötte. Így aztán te Mártika nem is vagy énnekem a vérszerinti lányom, csak olyan, akit felneveltem.
Márti kezéből kiesett a kanál. – Nahát papuska! Ezt most mért kellett az orrom alá dörgölnie?
Hát nem úgy szeret engem, mint édes leányát?
– Dehogy nem lányom. Jól tudod, hogy rajtad kívül senkim sincsen. Ha anyád meg találna halni, csak rád számíthatnék, nem igaz?
– Igaz apuskám. Maga a legjobb ember a világon – érzékenyült el Márta. – Mindig is éreztem, hogy nem maga az igazi apám. Mégis milyen jó volt hozzám!
Az öregnek szemmel láthatólag jól esett a dicséret, még meg is könnyesedett a szeme egy kissé.
– Így van fiaim. Az élet nem áll egyébből, mint megbocsátásból. Csak így lehet aranylakodalmat ülni. De hozzá kell tennem, hogy Boriska is jó asszony volt, a maga módján hűséges is. Velem volt mindég, ha úgy kívántam, pedig tudta, hogy úgysem fog történni semmi, mert, hát, hogy őszinte legyek, egy kicsit impotens vagyok.
– Na, legalább van valami, amiben különbözünk – könnyebbült meg Feri.
– Egyetek gyerekek, mert mindjárt elhűl a leves – szólt türelmetlenül Bori néni, majd a témát lezárandó még hozzátette. – A szerelem bizony áldozattal jár. Jól jegyezzétek meg fiaim, ez a hosszú házasság titka.
Késő délután a fiatalok elbúcsúztak. Bori néni a maradékot összecsomagolta és megköszönte a gyermekeknek, hogy jelenlétükkel megtisztelték e jeles napot.
– Te Márti, elfelejtettük odaadni papuséknak az ajándékot! – kapott a zsebéhez Feri miután becsukódott a kapu mögöttük.
– Nem felejtettem el, csak meggondoltam magam. Mi fogunk helyettük elutazni, amolyan elő-nászút gyanánt, hátha tényleg nem érjük meg az ötvenedik évfordulónkat.

Írta: Kondra Katalin

“A hosszú házasság titka” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Kati!

    Fordulatokban bővelkedő, folyamatos figyelmet fenntartó történeted megírásához szívből gratulálok. A párbeszédek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Megvan a tagoltsága,
    fokozatosan bontódik ki a cselekmény, és a végén a csattanó sem marad el.

    Jól szerkesztett művedhez gratulálok: Anni 😛

  2. Kedves Kati!

    Fordulatokban bővelkedő, folyamatos figyelmet fenntartó történeted megírásához szívből gratulálok. A párbeszédek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Megvan a tagoltsága,
    fokozatosan bontódik ki a cselekmény, és a végén a csattanó sem marad el.

    Jól szerkesztett művedhez gratulálok: Anni 😛

  3. [b][color=#0000ff][u]Kedves Katikám ![/u]

    — Mindig tudtam Rólad, hogy kétéltű vagy már, ami az irodalmi munkásságodat illeti, ugyanis egyformán jó vagy a prózai és a költészeti írások területén is.. – sőt kimagaslóan jó !!!
    — Én már semmin nem csodálkozom írásod olvasása után, mert én is sok mindent hallottam és még amit hozzágondolok, az már lehet hogy olyan sok is mint a Tímea viccében a rizsből készült étel eredete…

    — Egy asszon szoknyája – sok-mindent el kell tudni, hogy takarjon, és egy öregember bajusza alatt is sok minden lehet..
    — Az írásod végét nem véletlen ilyen fordulattal fejezted be, mert írni és hatást kelteni a meglepetés erejével – tudni kell, s Te ezt mind tudod.

    [center]== [i][u]Szeretettel, – mindig szívesen – olvasód, itt a HM -on! [/u][/i]==[/center]

    – keni -[/color][/b]

  4. [b][color=#0000ff][u]Kedves Katikám ![/u]

    — Mindig tudtam Rólad, hogy kétéltű vagy már, ami az irodalmi munkásságodat illeti, ugyanis egyformán jó vagy a prózai és a költészeti írások területén is.. – sőt kimagaslóan jó !!!
    — Én már semmin nem csodálkozom írásod olvasása után, mert én is sok mindent hallottam és még amit hozzágondolok, az már lehet hogy olyan sok is mint a Tímea viccében a rizsből készült étel eredete…

    — Egy asszon szoknyája – sok-mindent el kell tudni, hogy takarjon, és egy öregember bajusza alatt is sok minden lehet..
    — Az írásod végét nem véletlen ilyen fordulattal fejezted be, mert írni és hatást kelteni a meglepetés erejével – tudni kell, s Te ezt mind tudod.

    [center]== [i][u]Szeretettel, – mindig szívesen – olvasód, itt a HM -on! [/u][/i]==[/center]

    – keni -[/color][/b]

  5. Kedves Kati!
    Legalább olyan meglepő voltál, mint Miska bácsi és Bori néni vallomásai.:)
    Igazából egy nagyon szép, példaértékű házasságról szóló történetet vártam. Tudom, az nem eléggé életszerű. Sajnos. Ez azért egy kicsit durva számomra, azzal együtt, hogy elképzelhetőnek tartom.
    Nem az írással van gondom, természetesen a Te magas színvonalú stílusodban íródott.
    Azt mondják, amiről nem tudunk, az nem fáj. Úgy gondolom a házaspár is elvihette volna már ezeket a titkokat magával a sírba. Pláne nem a házassági évfordulón és nem a fiatalokkal kellett volna megbeszélniük, nekik elmondaniuk.
    Nagyon szeretem a vidéki életről, emberekről írt történeteidet. Ez is érdekes volt.
    Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

  6. Kedves Kati!
    Legalább olyan meglepő voltál, mint Miska bácsi és Bori néni vallomásai.:)
    Igazából egy nagyon szép, példaértékű házasságról szóló történetet vártam. Tudom, az nem eléggé életszerű. Sajnos. Ez azért egy kicsit durva számomra, azzal együtt, hogy elképzelhetőnek tartom.
    Nem az írással van gondom, természetesen a Te magas színvonalú stílusodban íródott.
    Azt mondják, amiről nem tudunk, az nem fáj. Úgy gondolom a házaspár is elvihette volna már ezeket a titkokat magával a sírba. Pláne nem a házassági évfordulón és nem a fiatalokkal kellett volna megbeszélniük, nekik elmondaniuk.
    Nagyon szeretem a vidéki életről, emberekről írt történeteidet. Ez is érdekes volt.
    Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

  7. Kedves Kata!
    Készenlétbe helyeztem a romantikus és felemelő érzéseimet, amikor a címet elolvastam. 🙂
    Aztán meg csak mosolyogtam és hümmögtem amíg végig olvastam. Hát szatírának a házasságról nem rossz, de a valóságban nem hiszem, hogy egy ilyen "évfordulós ünnepséget" kibírnának a családi kapcsolatok.
    Az telitalálat, hogy ötven év alatt sok mindent kell elnézni, megbocsátani, a "szőnyeg alá söpörni", mert senki sem szent. 🙂
    Judit

  8. Kedves Kata!
    Készenlétbe helyeztem a romantikus és felemelő érzéseimet, amikor a címet elolvastam. 🙂
    Aztán meg csak mosolyogtam és hümmögtem amíg végig olvastam. Hát szatírának a házasságról nem rossz, de a valóságban nem hiszem, hogy egy ilyen "évfordulós ünnepséget" kibírnának a családi kapcsolatok.
    Az telitalálat, hogy ötven év alatt sok mindent kell elnézni, megbocsátani, a "szőnyeg alá söpörni", mert senki sem szent. 🙂
    Judit

  9. Kedves Katalin!

    Biztos, ami biztos alapon így a fiatalok utaznak el. Hát ezt a kis történeted megint jól összehoztad.
    Itt is mondhatjuk azt, hogy a "dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak".
    Nem akarom részletezni, csak annyit mondok, nagyon jól sikerült és jó volt olvasni!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):)

  10. Kedves Katalin!

    Biztos, ami biztos alapon így a fiatalok utaznak el. Hát ezt a kis történeted megint jól összehoztad.
    Itt is mondhatjuk azt, hogy a "dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak".
    Nem akarom részletezni, csak annyit mondok, nagyon jól sikerült és jó volt olvasni!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):)

  11. Nagyon élet szerű, nagyon ÉLET-szagú…
    Köszönöm, tetszett!!!

  12. Nagyon élet szerű, nagyon ÉLET-szagú…
    Köszönöm, tetszett!!!

Szólj hozzá!