A pesti külterületi társasház tenyérnyi kertjében kibújtak a hóvirágok és szerényen, lehajtott fejjel szégyenkeznek korai érkezésük miatt. Február közepén tavaszi az időjárás, pedig még a naptár szerint a téli évszaknak megfelelően hótakaró alatt kellene szunnyadniuk.
Fejtetőre állt a világ, gondolja Margaréta, miközben felteszi napszemüvegét, majd nekiindul a kert végében lévő féltetős épülethez, melyet öt évvel ezelőtt a lakótársakkal közösen átépítettek és jelenleg teremgarázsként használnak. Fontosnak tartotta, hogy neki is legyen benne helye, nem mintha a lassan kamaszkorba lépő, használtan vett autójával előző tulajdonosa nem a szabad ég alatt parkolt volna. Öt éve halogatja az új autóvásárlást, ámde magasabb prioritást kapott másfél szobás lakásának folyamatos ékítése, ruhatárának fokozatos lecserélése és nyaranként a külföldi utazása. Két hónap múlva lesz harmincéves, és egy híján megvalósította célkitűzéseit: jó állás, elfogadható jövedelem, lakás, kocsi, elegáns megjelenés.
Fél órába telik, mire kiér az autópályára. Jó ötlet volt felvenni a napszemüveget, mert éppen szembe süt a Nap. Megbolondult a világ, szeszélyessé vált az időjárás, s az emberek mentalitása és értékrendje is alaposan eltolódott attól, amit Margaréta gyermekként megtapasztalt.
Hová lett az a magabiztos fiatal nő, aki a munkahelyén tökéletes munkatárs, korrekt kolléga, s nem mellesleg megjelenését tekintve a férfiszívek megdobogtatója? Mindezen tulajdonságai elértéktelenedtek, amikor a jóképű kedvese, Márk, közölte vele, hogy imádott édesanyja, Judit néni, szeretne megismerkedni vele, s igazán meghívhatná a lakásába egy csésze teára.
Miért fél ettől a találkozástól? Két éve járnak Márkkal, kapcsolatukból hamarosan házasság lesz, ezért természetesen szeretné őt mielőbb megismerni a jövendőbeli anyósa, akiről oly sok történetet hallott, melyek közül azok maradtak meg emlékezetében, miként üldözte el fia mellől az előző barátnőket. Úgy érzi, csak egyetlen esélye lesz belopni magát potenciális anyósa szívébe és azt nem szúrhatja el.
Valóban jó ötlet váratlanul beállítani a nagyanyjához tanácsot kérni? Senki máshoz nem fordulhat, mert szülei amint megtudnák, hogy Márk édesanyjának viziteléséről, máris egymás szavába vágva elkezdenék szervezni az eljegyzést és rögvest az esküvőt is. Bezzeg nagyszülei ötvenöt éves házasok, felneveltek négy gyereket és soha hangos szó nem hangzott el közöttük.
Itt az utolsó benzinkút, mielőtt letér az autópályáról. Megtankol, csokoládét, süteményt, pezsgőt vesz, megiszik egy kávét, majd néhány percig kiül a teraszra, arcát süttetni a Nappal. Fúj a szél, bebújik a dzsekije alá, az égen pedig kergetőznek a felhő görgetegek. Ideje továbbmenni.
Megáll a nagykapu előtt, s mire kikászálódik a kocsiból, nagyapja máris nyitja a kaput. A baromfiudvarról jön, épp szemet szórt a tyúkoknak, amikor meghallotta a kocsi érkezését. Megörül unokájának, hiszen két hónapja nem látta.
– Nem szóltál gyerekem, hogy jössz, ezért nem borotválkoztam! Kénytelen leszel beérni egy szúrós puszival! – nevet az öreg szeme. – Csülkös bablevest főz a nagyanyád és palacsintát süt hozzá.
Bozsékol a nagyanyja:
– Jaj, kislányom, miért költöd feleslegesen a pénzed? Van nekünk mindenünk, ami kell. Ami nincs, az meg nem is hiányzik! No, eredj, moss kezet, mindjárt ebédelünk!
Ízlik Margarétának az ebéd, három tányérral szed a levesből, ám palacsintát már nem kér.
– Nem baj, kislányom! – nyugtatja nagyanyja, miközben új tányért vesz elő és rásorakoztat vagy tíz palacsintát, majd lefóliázza. – No, öreg, kapd hónod alá a pezsgődet és vidd át Jani komádnak ezt a tányér palacsintát! Úgyis beszélni akartál vele a szőlőmetszésről.
Érti nagyapja, hogy a következő két órában nem kívánatos a jelenléte, de egészsége férfi önérzete zsémbelődésre készteti:
– Jól van, megyek a kabátomért. Hanem szedj neki bablevest is, tudod, hogy nem tud főzni! Annyival is kevesebb lesz, és nem kell egy hétig ennem! Mert tudod, gyerekem – fordul az unokájához – egy éve megözvegyült a komám, azóta a nyugdíjasházból hordják neki az ebédet.
Még a kapuig sem jut el az öreg, amikor nagyanyja leül vele szemben:
– Kislányom, mi a baj?
Margaréta hangja elvékonyodik, mintha sírni készülne, s megpróbálja röviden ismertetni helyzetét.
– Ó, gyerekem, ez nem baj! Azt jelenti, hogy Márk édesanyja szeretne megismerni, és azt csak úgy lehet, ha a természetes közegedben teszi, nem pedig holmi puccos cukrászdában. Teát tudsz főzni, és süss hozzá mazsolás kuglófot.
– De…
– Tudom, nem tudod, hogyan kell. Megmutatom. Elébb azonban elmondom a hozzávalókat. Ott a sublót tetején találsz tollat és papírt. Szóval, liszt, cukor, élesztő, tej, csipet só, mazsola, rum…
– Miből mennyi kell? Meg aztán kuglóf sütőformám sincs…
– Adok én, kislányom, nekem három is van. A mennyiséget meg meglátod, mert együtt csináljuk. Nekem már rááll a kezem, Ne félj, kislányom, hamarosan a tiéd is. Tudod, ezzel szelídítettem meg a nagyapádat? Fiatal korában nagy kujon volt az öreg! Négy gyerekkel már nem akartam elválni. Megtanítottam rá, ha csak neki sütök kuglófot, akkor tudok a kutyálkodásáról. Vagy megváltozik, vagy mehet világgá. A mazsolás kuglóf valóságos csodaszer! Azzal megszelídítheted Judit nénit is. No, gyerünk kezet mosni és adok neked egy kötényt is.
Három óra múlva ott gőzölög az asztalon a két porcukorral gazdagon meghintett mazsolás kuglóf.
Láttukra meghökken nagyapja:
– Ejnye! Nem csináltam semmit! Hohó, értem már! Férjhez megy Margaréta!
Fejtetőre állt a világ, gondolja Margaréta, miközben felteszi napszemüvegét, majd nekiindul a kert végében lévő féltetős épülethez, melyet öt évvel ezelőtt a lakótársakkal közösen átépítettek és jelenleg teremgarázsként használnak. Fontosnak tartotta, hogy neki is legyen benne helye, nem mintha a lassan kamaszkorba lépő, használtan vett autójával előző tulajdonosa nem a szabad ég alatt parkolt volna. Öt éve halogatja az új autóvásárlást, ámde magasabb prioritást kapott másfél szobás lakásának folyamatos ékítése, ruhatárának fokozatos lecserélése és nyaranként a külföldi utazása. Két hónap múlva lesz harmincéves, és egy híján megvalósította célkitűzéseit: jó állás, elfogadható jövedelem, lakás, kocsi, elegáns megjelenés.
Fél órába telik, mire kiér az autópályára. Jó ötlet volt felvenni a napszemüveget, mert éppen szembe süt a Nap. Megbolondult a világ, szeszélyessé vált az időjárás, s az emberek mentalitása és értékrendje is alaposan eltolódott attól, amit Margaréta gyermekként megtapasztalt.
Hová lett az a magabiztos fiatal nő, aki a munkahelyén tökéletes munkatárs, korrekt kolléga, s nem mellesleg megjelenését tekintve a férfiszívek megdobogtatója? Mindezen tulajdonságai elértéktelenedtek, amikor a jóképű kedvese, Márk, közölte vele, hogy imádott édesanyja, Judit néni, szeretne megismerkedni vele, s igazán meghívhatná a lakásába egy csésze teára.
Miért fél ettől a találkozástól? Két éve járnak Márkkal, kapcsolatukból hamarosan házasság lesz, ezért természetesen szeretné őt mielőbb megismerni a jövendőbeli anyósa, akiről oly sok történetet hallott, melyek közül azok maradtak meg emlékezetében, miként üldözte el fia mellől az előző barátnőket. Úgy érzi, csak egyetlen esélye lesz belopni magát potenciális anyósa szívébe és azt nem szúrhatja el.
Valóban jó ötlet váratlanul beállítani a nagyanyjához tanácsot kérni? Senki máshoz nem fordulhat, mert szülei amint megtudnák, hogy Márk édesanyjának viziteléséről, máris egymás szavába vágva elkezdenék szervezni az eljegyzést és rögvest az esküvőt is. Bezzeg nagyszülei ötvenöt éves házasok, felneveltek négy gyereket és soha hangos szó nem hangzott el közöttük.
Itt az utolsó benzinkút, mielőtt letér az autópályáról. Megtankol, csokoládét, süteményt, pezsgőt vesz, megiszik egy kávét, majd néhány percig kiül a teraszra, arcát süttetni a Nappal. Fúj a szél, bebújik a dzsekije alá, az égen pedig kergetőznek a felhő görgetegek. Ideje továbbmenni.
Megáll a nagykapu előtt, s mire kikászálódik a kocsiból, nagyapja máris nyitja a kaput. A baromfiudvarról jön, épp szemet szórt a tyúkoknak, amikor meghallotta a kocsi érkezését. Megörül unokájának, hiszen két hónapja nem látta.
– Nem szóltál gyerekem, hogy jössz, ezért nem borotválkoztam! Kénytelen leszel beérni egy szúrós puszival! – nevet az öreg szeme. – Csülkös bablevest főz a nagyanyád és palacsintát süt hozzá.
Bozsékol a nagyanyja:
– Jaj, kislányom, miért költöd feleslegesen a pénzed? Van nekünk mindenünk, ami kell. Ami nincs, az meg nem is hiányzik! No, eredj, moss kezet, mindjárt ebédelünk!
Ízlik Margarétának az ebéd, három tányérral szed a levesből, ám palacsintát már nem kér.
– Nem baj, kislányom! – nyugtatja nagyanyja, miközben új tányért vesz elő és rásorakoztat vagy tíz palacsintát, majd lefóliázza. – No, öreg, kapd hónod alá a pezsgődet és vidd át Jani komádnak ezt a tányér palacsintát! Úgyis beszélni akartál vele a szőlőmetszésről.
Érti nagyapja, hogy a következő két órában nem kívánatos a jelenléte, de egészsége férfi önérzete zsémbelődésre készteti:
– Jól van, megyek a kabátomért. Hanem szedj neki bablevest is, tudod, hogy nem tud főzni! Annyival is kevesebb lesz, és nem kell egy hétig ennem! Mert tudod, gyerekem – fordul az unokájához – egy éve megözvegyült a komám, azóta a nyugdíjasházból hordják neki az ebédet.
Még a kapuig sem jut el az öreg, amikor nagyanyja leül vele szemben:
– Kislányom, mi a baj?
Margaréta hangja elvékonyodik, mintha sírni készülne, s megpróbálja röviden ismertetni helyzetét.
– Ó, gyerekem, ez nem baj! Azt jelenti, hogy Márk édesanyja szeretne megismerni, és azt csak úgy lehet, ha a természetes közegedben teszi, nem pedig holmi puccos cukrászdában. Teát tudsz főzni, és süss hozzá mazsolás kuglófot.
– De…
– Tudom, nem tudod, hogyan kell. Megmutatom. Elébb azonban elmondom a hozzávalókat. Ott a sublót tetején találsz tollat és papírt. Szóval, liszt, cukor, élesztő, tej, csipet só, mazsola, rum…
– Miből mennyi kell? Meg aztán kuglóf sütőformám sincs…
– Adok én, kislányom, nekem három is van. A mennyiséget meg meglátod, mert együtt csináljuk. Nekem már rááll a kezem, Ne félj, kislányom, hamarosan a tiéd is. Tudod, ezzel szelídítettem meg a nagyapádat? Fiatal korában nagy kujon volt az öreg! Négy gyerekkel már nem akartam elválni. Megtanítottam rá, ha csak neki sütök kuglófot, akkor tudok a kutyálkodásáról. Vagy megváltozik, vagy mehet világgá. A mazsolás kuglóf valóságos csodaszer! Azzal megszelídítheted Judit nénit is. No, gyerünk kezet mosni és adok neked egy kötényt is.
Három óra múlva ott gőzölög az asztalon a két porcukorral gazdagon meghintett mazsolás kuglóf.
Láttukra meghökken nagyapja:
– Ejnye! Nem csináltam semmit! Hohó, értem már! Férjhez megy Margaréta!
Kedves kis történeted érdeklődéssel és szeretettel olvastam. Bizony, sokat számít az első benyomás.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Jolán!
Nagyon tetszett írásod. Az idős pár között bár nem hangzott el hangos szó, a néni mégis megtudta oldani a kuglóf által, hogy "üzenjen" a férjének. Gratulálok!
(f)