Adolf tizenhat éves volt, nevét apai ágon dédnagyapjától örökölte. Kissé gyagyásnak tartották az emberek, de a társaságában tisztelettel viselkedtek, mert a nagyhatalmú gyártulajdonosnak ő volt az egyetlen gyermeke.
Adolf valahogy nem akart felnőni. Mindenre rácsodálkozott, mint jóllakott napközis a vasúti kocsi ajtajának nyitószerkezetére, minden osztályt megismételt, némelyiket többször is.
Szülei óvták, testőrei védelmezték, ő közben hatással volt mindenkire. Egy idő után tanárait is magával rántott a maga értelmi szintjére.
– A gyermeket hagyni kell, hadd fejlődjön a saját ritmusa szerint – vélték első osztályban. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy lettek egyre elnézőbbek.
– Adolf nem átlagos gyerek. Van benne valami rejtett képesség, csak hagyni kell kibontakozni.
Erre a kibontakozásra vártak a tanárok, testőrök, dadák nap-mint nap a homokozóba ülve, és homokvárakat építettek Adolf tervei alapján, Adolf pedig élvezte, hogy minden úgy alakul, ahogy azt elképzelte. Mert Adolfnak tervei voltak.
Nem jó a világ úgy ahogy van – gondolta, miközben követ dobott egy pocsolyába és kedvtelve nézte hogyan lesz zavaros a víz. Ilyesmire lenne szükség az embereknek, azért, hogy ne unatkozzanak. Kár, hogy már feltalálták az atombombát.
– Játszunk feltalálósat? – szólította meg egy ismerős hang.
– Hát persze apu – kapott az alkalmon, és a szolgák megkönnyebbülésére elvonult a gyár laboratóriumába.
– Ma is öntögethetek löttyöket a lefolyóba? – érdeklődött izgatottan.
– Hát persze fiacskám, persze.
– És tényleg megnőnek tőle a halak a Rábában?
– Azt még nem sikerült kideríteni. De legalább azt tudjuk, mitől habzik, és ugye nem mondjuk el senkinek?
Kondra Katalin
Kedves Katalin!
Elgondolkodtató írásodat én nem tartom humorosnak, sőt…
Na, én tudnám, mit kellett volna tenni a drága gyermekkel és a kedves szüleivel. Tetszett az írásod.
Szeretettel: Anikó
Kedves Katalin!
Elgondolkodtató írásodat én nem tartom humorosnak, sőt…
Na, én tudnám, mit kellett volna tenni a drága gyermekkel és a kedves szüleivel. Tetszett az írásod.
Szeretettel: Anikó
Kedves Kati, tetszett az írásod. Tigram.
Kedves Kati, tetszett az írásod. Tigram.
Köszönöm a véleményeket és Mihály kiegészítését. Igen, az én Adolfom, annak az Adolfnak a leszármazottja, aki az Oszták-Magyar Monarhia területén született.
Ez a történet azonban csak fikció, vagy ki tudja?
Köszönöm a véleményeket és Mihály kiegészítését. Igen, az én Adolfom, annak az Adolfnak a leszármazottja, aki az Oszták-Magyar Monarhia területén született.
Ez a történet azonban csak fikció, vagy ki tudja?
Nekem nagyon tetszett! Peo
Nekem nagyon tetszett! Peo
Kedves Kati!
Nagyon jó. Tetszenek az ilyen egypercesek. Amikor először olvastam a Sikolyban, hirtelen azt hittem, hogy az az Adolf lesz, aki nem a Rábánál lakott, hanem két határral odébb, de úgy tűnik, hogy annak legfeljebb a leszármazottja. Azért jó, mert elgondolkodtató, több rétegű és értelmű történet.
Üdvözöl: Tamás
Kedves Kati!
Nagyon jó. Tetszenek az ilyen egypercesek. Amikor először olvastam a Sikolyban, hirtelen azt hittem, hogy az az Adolf lesz, aki nem a Rábánál lakott, hanem két határral odébb, de úgy tűnik, hogy annak legfeljebb a leszármazottja. Azért jó, mert elgondolkodtató, több rétegű és értelmű történet.
Üdvözöl: Tamás
Kedves Kati!
Mikor az első szót elolvastam, kicsit megijedtem, hűha, ez egy politikamentes újság!:)
Sok "Adolf" létezik sajnos, és sokan a környezetéből hozzáidomulnak. Nem őt próbálják felemelni bizonyos szintre, valami értelmet, tudományt paszírozni a nem létező agyába, hanem elfogadva az általa diktált szintet, arra süllyednek, hiszen ő a "nagyhatalmú gyártulajdonos fia."
Amilyen rövid az írás, annyira sokatmondó szerintem. Legalábbis számomra.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter
Kedves Kati!
Mikor az első szót elolvastam, kicsit megijedtem, hűha, ez egy politikamentes újság!:)
Sok "Adolf" létezik sajnos, és sokan a környezetéből hozzáidomulnak. Nem őt próbálják felemelni bizonyos szintre, valami értelmet, tudományt paszírozni a nem létező agyába, hanem elfogadva az általa diktált szintet, arra süllyednek, hiszen ő a "nagyhatalmú gyártulajdonos fia."
Amilyen rövid az írás, annyira sokatmondó szerintem. Legalábbis számomra.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter