Fogadalom: Második történet: A változás lapja

Sokan nem gondolnák milyen körülmények között kell élnie embereknek. De tán azt sem, hogy egy hajléktalan ember élete, milyen gyorsan meg tud változni, ha nem adja fel az álmait. Ilyen álmai voltak Jánosnak is, a nagyon rossz körülmények között élő fiatalembernek. Minden reggel elindult, körbejárta a konténereket, hátha talál valamit, de érezte, hogy nem ezt az életet szánták neki.
János egy nyári napon elindult szokásos útjára, majd az egyik kuka mellett talált egy egyszerű fa lapot. Úgy gondolta elviszi, és tüzelőnek felhasználja. Leült a Tisza partra, álmodozott, s tán Ő sem tudta miért, de elő vette a fa lapot, és késével el kezdett rá karcolni, majd a vele szemben lévő szép tájat meglátva támadt egy gondolata… Mi lenne ha megpróbálná fába vésni az utca képét?!
Kitartóan vésett, négy nap alatt elkészült az alkotás, majd egy idős bácsi jött vele szembe, aki megszólította:
– Fiatalember, nem eladó az alkotás? János nagyon megörült, és csillogó szemekkel gondolta, hogy végre tud venni élelmiszert a pénzből. A bácsi kezébe adott egy borítékot, és megkérte, hogy csak akkor nyissa ki, miután elment. A borítékot kinyitva megdöbbenésként egy nagyobb összeg, és egy papír állt, melyet örömében remegő kézzel olvasott:
“Kedves fiatalember! Ezt az összeget arra költi, amire szeretné, de ha megfogadja egy öregember tanácsát, akkor a feléből rendbe rakja magát, s a másik felét arra fordítja, hogy folytatja a vésést, megfelelő szerszámokkal, majd ha össze gyűlt tizenöt képe, felhívja az alábbi telefonszámot…..”
János megdöbbenve olvasta a sorokat, és megfogadta az öreg tanácsát. Kivett egy olcsó albérletet, és megvette az eszközöket. Két hónap múlva kész is lettek a képek, és felhívta az azóta is féltve őrzött levélen található telefonszámot. A telefonba az idős bácsi szólt bele, és kérdezte, hogy mire is költötte az összeget amit a műért kapott? János elmondta, hogy megfogadta a tanácsot, és elkészítette a képeket. Az öreg csak annyit mondott, hogy szombat reggel menjen el a képekkel együtt a helyi kultúrházba, és ott találkozzanak. Így is tett. Elment, majd megdöbbenve tapasztalta, hogy a bácsi egy hatalmas díszteremben várta. Elmondta az öreg, hogy a saját kiállítására jött, amit ő rendezett neki, a későbbiekben kiderült Kossuth-díjas festő. János kiállította a képeit, amiket órákon belül több neves művész csodált. A sajtó munkatársai is mentek, és a kiállítás helyet kapott több újságban is. Nagyon gyorsan elismerték a szakma nagyjai, és rengeteg művét megvásárolták. Két hónap elteltével lakhelyet, meleg ételt tudott magának biztosítani, gazdag ember lett. Azóta is a művészetnek él, és sokat gondolkozott azon, hogy ami másnak csak egy szemét volt a kuka mellett, az neki az új életet, és a változást jelentette….

“Fogadalom: Második történet: A változás lapja” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Figyelt(e), igen 🙂 Nem ital, vagy kábítószer hatása volt, csupán a váratlan ellehetetlenítés, de az már egy másik történet (lesz) ! 🙂 Köszönöm a kedves hozzászólásokat, jó egészséget mindenkinek! Ui.: Mindenhonnan fel lehet állni! 🙂

  2. Olvasva a kommenteket, nekem is beugrott az egyik kérdés olvasás közben, de ettől függetlenül tetszett az írás. Mint minden rétegében a társadalomnak a hajléktalanokra sem egy séma illik, nyilván van aki önhibájából él úgy ahogy, és van aki mindent megtesz, hogy kikapaszkodjon a gödörből. Ez utóbbira kiváló példa a novella, bár nem elhanyagolható a kezdő löket sem. Gratulálok! Éva

  3. Kedves Zsuzsa!

    Négy napig készült a kép. Nyilván az idős úr figyelte ezt a szerencsétlen hajléktalant és azt gondolta, hogy ad neki egy esélyt. Persze, ez csak az én gondolatom, talán az alkotótól választ kaptunk arra, hogy mi az igazság.

    Szeretettel: Rita🌸

  4. Kedves Gábor!

    Nagyon tetszett a történet, igazán mesebeli volt, bár minden ilyen jól végződne… De találtam egy zavaró momentumot: az idős úr megpillantja a képet, és megvásárolja. Eddig rendben van, pénz lehetett nála, de hogyan és mikor íródott a levél, amit azonnal átadott a fiatalembernek?

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  5. Jó kis írás volt. Bár nem mindenki ilyen tehetséges, de aki képes dolgozni, és lemondani az italról/kábítószerről, az felemelkedhet. Ma már az albérlet drága, de vidéken idővel még akár egy kis házat is tud magának venni. Sokan azért rekednek meg, mert nem bíznak magukban, nincs kitartásuk, lemondtak a normális életről, igénytelenné váltak.

    Szeretettel: Rita

    Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Szólj hozzá!