TÉLI ÁLOM – NEGYEDIK TÖRTÉNET

A cserjésben már hullatták levelüket a mogyoróbokrok. Hajnalodott. Egy apró kis pele keresgélt a csupaszodó ágakon, de a szeptemberi termésből már semmi sem maradt. Elérkezett az alvás ideje, de még leszaladt a közeli patakhoz. A víz tükrében nézegette magát. Felszedtem pár grammot, gondolta, de majd tavaszra leadom. Míg téli álmot alszom, teljesen visszanyerem alakomat. Csinosnak is kell lennem, mert tavasszal szeretnék társat találni, családot alapítani. Kipihenem magam, jó formában leszek, hogy megakadjon rajtam a szeme valamelyik pele fiúnak. Pár hete találkoztam is egy nagyon kedvessel. Egyszerre értünk a mogyoróbokron ugyanahhoz a szem mogyoróhoz, de ő előzékenyen átadta nekem. Levett a lábamról. Még a bajsza is megremegett, ahogy rám nézett. Micsoda tekintet! Remélem találkozom vele áprilisban, ha felébredek. Ahogy így tervezgetett, ábrándozott, egyszerre csak léptek zaját hallotta. Egy kisfiú sétált arrafelé édesapjával.
– Nézd apa, milyen aranyos kis mókus! – kiabálta.
Micsoda? Ezek a városokban, számítógépen nevelkedett gyerekek nem tudják ki ő?
– Egy kis pele volt. – igazította helyre az apuka a fiát. – Csak
hasonlítanak a mókusokra. Mogyorós pelének hívják. Védett állatok. –
magyarázta.

A kis pele lány ezzel már megbékélt. Ki is húzta magát. Majd megmondja az egérnek, ha legközelebb találkozik vele, hogy ő bizony védett állat. Bár ez az ember mogyorós pelének nevezte. Ez olyan közönséges. Van neki tisztességes neve is, mégpedig Muscardinus avellanarius. Egy jó házból való pele hölgy ad az ilyesmire. A mókushoz pedig semmi köze, legfeljebb távoli rokonok. Nem is tartják a kapcsolatot. Van neki éppen elég kiterjedt rokonsága a pelék nemzetségében. Ő sokkal kisebb, mint a mókus, ízlésesebben is öltözködik, bár nem hord évente két bundát, nyáron vöröset, télen pedig szürkét. Az ő bundája sárgásvörös színű, hasa pedig fehér. Vigyáznia is kell, hogy a sok gyümölcs leve ne maszatolja össze. Kellemesen alacsony, mindössze 7-9 centiméterre nő és sokkal fittebb a mókusnál, a mérlegen súlya csak 23-43 grammot nyom. Kis termetéhez tartozik hosszú, akár 7 centiméteres, divatosan bozontos farka. Hatalmas, romantikus szemei és kerekded, kicsi fülei teszik még kedvesebbé. Hogy lehet mindezt összetéveszteni a mókussal?

Mikor nyár elején rovarokat, rovarlárvákat gyűjtött vacsorára, az egyik fán talált egy elhagyott odút. Be is költözött. Szépen, otthonosan berendezte, csinos kis fészket varázsolt belőle. Még pelepaplant is szerzett. Ragaszkodott is hozzá, innen már nem költözik sehová.
Miután kihallgatta az embereket, szaladt haza, futott, ahogy csak tudott. Végre beugrott biztonságot nyújtó kis otthonába. Hű de elfáradt! Lassan már hamarabb kell reggel ágyba bújnia és később kell éjszakai élelemszerző körútra indulni, míg el nem jön október vége és végre hosszú téli álomba merülhet. Akkor aztán bebújik odújába, becsukja a falevél ajtót és áprilisig ki sem dugja az orrát.

Tavasztól őszig, ha erdőben, cserjésekben, parkokban jártok, ti is találkozhattok a kis pelével, persze csak késő este, vagy kora reggel, mert éjszaka tevékenykedik, a nappalokat alvással, pihenéssel tölti.

Írta: Csató Gáborné