Fogadalom: Harmadik történet

Anikó a konyhában táncolva kevergette a rántást, miközben hangosan énekelt. Kedvenc dala ment a rádióban és lábai ilyenkor külön életet éltek. Fél füllel hallotta, hogy csapódik a bejáratnál a szúnyoghálós ajtó.
• Csatlakozhatok? – ölelte át derekát tíz éves húga Nina.
• Tudod, bármikor! – csókolta meg a kislány feje búbját.
Nevetve, énekelve ugráltak néhány percig, majd a nő észbe kapott.
• Most már fejezzük be a bulit, mert így nem lesz ebéd.
Anikó a maga huszonkét évével máris a családfői szerepet kellett betöltse. Szüleik két éve haltak meg autóbalesetben. Hirtelen minden az ő nyakába szakadt. Egyszerre kellett, hogy anyja, apja és testvére legyen alig nyolc éves húgának. Ő lett a kislány gyámja.

Az addig jól tanuló, barátságos, cserfes kislányból, egy visszahúzódó gyermek lett. A tanulmányi eredménye is leromlott. A saját gyászán is segített, hogy tudta, a testvérének szüksége van rá. Magukra maradtak és egymáson kívül nem számíthattak senkire.
Sem édesanyjuknak, sem édesapjuknak nem volt testvére, a nagyszülők is elhunytak már.
Az elmúlt két évben lassan, egy gyermek pszichológus segítségével Nina újra magára talált. Nem régiben kezdte a negyedik osztályt. Nehezen barátkozott. Sok időbe telt, mire valakiben igazán meg tudott bízni.

Ebéd után együtt bepakoltak a mosogatógépbe. Anikó látta a testvérén, hogy nagyon töri valamin a fejét.
• Van valami baj? Tudod, hogy nekem nyugodtan elmondhatsz bármit! Együtt megoldjuk. – fordult a kislányhoz.
• Tudod jött egy új fiú az osztályba és nekem nagyon szimpatikus. Szeretnék vele beszélgetni.
Anikó felkapta a fejét erre. Nina ritkán szokott egyből valakit ennyire a szívébe fogadni.
• Akkor beszélgess vele.
• Sajnos nem tudok. – hajtotta le fejét szomorúan a kislány.
• Ezt most nem egészen értem.
• Tudod, ő nem hall. Az anyukájával is mutogatnak egymásnak és úgy láttam, ebből az érti, hogy mit akar mondani Marci.
• Szóval Marcinak hívják? – nézett rá mosolyogva nővére. – Tudod mit, van egy ötletem. Elmegyünk a könyvtárba.
• De, hát minek? – értetlenkedett a kislány. – Most nem olvasni szeretnék, hanem beszélgetni a Marcival.
• Tudod kicsim, a Marci siket. Amit mondtál, hogy az anyukájával mutogatnak, azt jelnyelvnek hívják. Ők így tudnak beszélgetni. Megnézzük van – e ilyen könyv és ha igen, kikölcsönözzük. Így te is meg tudod tanulni és tudsz beszélgetni Marcival.
A könyvtárban szerencsére találtak könyvet a jelnyelvről és Nina lázasan vetette bele magát a tanulásba. Pár hét alatt mindketten megtanulták az alapokat.
A kislány egyre boldogabban mesélte milyen jó barátok lettek Marcival. Általa tovább fejlesztette tudását és otthon megtanította nővérének az új jeleket.

Anikó meghatottan nézett végig az oltár előtt álló Ninán. El sem hitte, hogy eltelt tíz év. A kicsi húga férjhez megy. A húga, aki éppen akkor mutatta jelnyelven az igent Marcinak.