Fogadalom: Hatodik történet: Egy férj fogadalma

Megfogadom…. De mit?! Nézek ki a szilveszteri tűzijátékfüttyös éjszakába, és nem jut eszembe semmi. Mit kellene megfogadnom?! Persze, persze, mondhatja valaki, hogy ejnye, ne má«, ugye nem azt akarod sugallni, hogy te egy tökéletes ember vagy, kispajtás? Koránt sem. Legfőbb hibámnak a túlsúlyomat mondanám, de az asszony ilyennek szeret, azt mondja mackó alkatú vagyok. Hát csak nem fosztom meg ettől az örömétől?! Ha fogyókúrába vágnék – ami teljesen kizárt –, azonnal a fejem kezdene el fogyni. Néhány évvel ezelőtt engem is elkapott a sportolási láz, annak a hülye haveromnak, a Karesznak köszönhetően. Addig piszkált, míg fél éven keresztül vele tartottam az edzéseire. A szemeim beestek, és a hátam mögött összesúgtak a kollégák, bizonyára valamilyen végzetes betegségem van. Ergo, fogyókúra kilőve. Utazás? Egykor vágyaim között szerepelt egy afrikai út. Lehajózni a Níluson, ellátogatni a Gízai piramisokhoz…. Azóta klímaváltozás, meg mindenféle izé történt,…történik, … olyan darazsak vannak, vagy mik, na meg hogy én abban a dög melegben utazzak több ezer kilométert csak azért, hogy megnézzek néhány romhalmazt, és izzadt embereket szagolgassak? Nem hülyültem meg! Ülök a klímás nappaliban, legurítok néhány üveg sört, és ordítozok, ha gólt rúg a kedvenc csapatom. Ha nekünk szalad be egy, hát akkor még jobban… Az ember miért ne adja ki magából a feszkót otthon, nem igaz? Mégis, csak valamit meg kellene fogadnom… Hogy emelem a söradagomat! ???? Nem, az nem jó… az asszony nem szereti ha iszok. Most neki fogadkozom, vagy magamnak?! Rápillantok, itt ül mellettem. No, viszi táncolni Karesz. Ragyog az arca a drágámnak, hatalmasakat nevet, jól érzi magát. Mit össze veszekedtünk ezen a szilveszteri bulin! Én nem akartam eljönni, úgy gondoltam majd elcsoszogok a papucsomban a kanapéig, nézzük a tévét, aztán pezsgőt bontunk éjfélkor, és mint a rendes öregek lefekszünk, hiszen idén múltunk negyven. Szóval addig verte a tamtamot, hogy csak rávett erre a hepajra. Húsz év után is meg kell állapítanom, hogy dögös feleségem van. Valamikor nagyon tudtunk ketten táncolni. Úgy rokiztunk, csak bámultak a többiek. Fölkaptam és a derekam körül dobáltam. Vajon menne még? Hát elnézve a hasi domborulatomat, kevés az esélye, bizonyára az ügyeleten végezném. Az asszony nagyon figyel Kareszra… és milyen jól táncolnak ketten. Mikor melegedtek ezek így össze?! Na jó, lekérem, lássuk milyen figura jut még eszembe. Sasszé, ugrás, hopp… szent ég! Mi volt ez a hatalmas reccsenés? Elszakadt a nadrágom! Érzem, hogy minden lépésnél libbennek a golyóim.
– Gyere szorosan mögöttem! – súgom páromnak, aki értetlenül néz rám, arcáról leolvad a boldog, önfeledt mosoly. Gésa lépésekkel araszolok a tömegben a kijárat felé, zakómat lazán a derekam köré fűzve, hátha sikerül észrevétlenül elillannunk. Nejem amikor rájön hogy mi a bajom pukkadozik mögöttem a nevetéstől és időnként hangosan felkacag. Egyszer csak – honnan a fenéből keveredett ez ide –, megáll előttem a főnököm felesége.
– Drrrrága Gé…zuka! Jaj, én még magával nem is…. táncoltam ma este. Jöjjön csak, éppen egy nekünk való zenébe kezdtek…. a fijjúk! Buli van, gyerekek!
Hát ez is sűrűn látogatta a piás asztalt, azt látom. Két kezét feltartva riszálva indul meg befelé, még visszapillant rám, hogy követem-e…
Uram, isten! Mi lesz most? Ha nem megyek el vele táncolni, biztosan fuccs az előléptetésemnek. Ha elmegyek, mindenki rajtam fog röhögni.
– Bocsásson meg, drága Karola! – lép közelebb a párom átnyúlva felettem, kedvesen karolva a nyakam –, iszonyatos fejfájás gyötör, és éppen haza indultunk, de lehet, hogy útba ejtjük az orvosi ügyeletet.
Szenvedő arckifejezéssel tapogatja meg a homlokát.
– Hogy kárpótoljam jövő héten pótszilvesztert tartunk nálunk, és ígérem ott kitáncolhatják magukat a férjemmel, el kell jönniük.
Főnököm neje arcán érzelmek szaladoznak, látszik nem tudja eldönteni, hogy megsértődjön-e, végül előveszi úrinői modorát, szaporán bólogat és kissé nehezen forgó nyelvvel mondja:
– Hát persze, csak menjenek… kedves, és okvetl….lenül telefonáljon holnap, hogy…. jobban van-e. Pá, drága! Pá Gézuka!
Végre eltűnik előlem. Hálásan pillantok az asszonyra.
– Sokba fog ez neked kerülni, kedvesem! – búgja ő fülembe kacarászva. Mosolya semmi jót nem ígér.
– Állok elébe – ígérem nagyot sóhajtva. Csak egyszer jussak el a taxiig!

Most itt állok a hálószobánk ablaknál. Odakint a hajnali szürkületben jókedvű emberek tántorognak hazafelé, a kezükben lévő trombitába nagyokat fújnak. Zeng az utca. A drágám alszik az ágyon, álmában mosolyog. Lassan én is lepihenek, és közben arra gondolok, az idei évünk kissé más lesz. Beiratkozunk nejemmel egy szenior táncklubba, és nyaralni megyünk Egyiptomba. Megfogadtam…

“Fogadalom: Hatodik történet: Egy férj fogadalma” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Sok szeretettel gratulálok remek írásodhoz, és a jól megérdemelt nyereményhez.
    Magdi💐🌷

  2. Kedves Éva!
    Nagyon tetszett a történet. Főleg a “baleseten” nevettem jót. Én már nem fogadok meg semmit.
    Amikor megtettem, sosem tartottam be.
    Szeretettel gratulálok: Kati

  3. úgy legyen! mármint a tánciskola és Egyiptom. A tánciskoláról Richard Geer filmje jut eszembe, mennyire megváltoztatta az életét azzal, hogy titkon beiratkozott… Egyiptomról meg Egyiptom jut eszembe, többször is voltam, mert a párom egy időszakot ott töltött külszolgálaton, és felejthetetlen volt a szilveszteri hajóút a NÍluson (még egy pohár bor sem volt, tilos volt bármilyen alkohol, de anélkül is remekül szórakoztunk), én imádtam ott lenni mindig.
    Nagyon tetszett a humoros írásod, jókat nevetgéltem, szegény negyven éves férfi, már öregnek érzi magát, és majd elcsoszog a papucsban a kanapéig..
    gratulálok. Fgy

  4. Kedves Éva!

    Nagyon jó, humoros történetet hoztál, jót mulattam rajta.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  5. Kedves Éva!

    Tüneményes történet volt. Azért szeretnék olyan “öreg” lenni, mint ők, de csak akkor, ha nem kellene átélnem mindazt, ami a későbbi évek során történt. Látszik, hogy minden nőben ott lapul egy színésznő, ahogy a feleség rögtönözni tudott, az nem semmi.
    Örömmel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌝🌸

Szólj hozzá!