Szenteste
2021-12-24. Szenteste előtt néhány fertályórával…
Ma ünnepeljük a Názáreti Jézus kb. 2027. szülinapját. Ez még az esetlen, de igen nagyképű és enyhén szólva pajkos és szertelen (, szívesebben nevezném démonizáltnak, de senkit sem akarok megbántani) görög istenek esetében is szép kor (volt… vagy van… nem tudom, bennük hisz-e még valaki…).(Az időszámításunk kezdete előtt még „csak” a Szentháromság Fiú-Isteneként leélt (vagyis emberként még meg nem született) végtelen sok időhöz hozzáadva – természetfelettesen)
Magam is ünnepelek kicsi, négylábú családtagjaimmal, és az ünnepelttel együtt. Nevezetesen: Szürkevillám Piros Pántlika – Panka nevű, hozzám, proletárhoz, illetve puritán keresztyénhez méltatlanul előkelő családból származó fakó mudi kutyakölyökről, és Macsigenga Sári nevű teknőctarka, feltételezetten maincoon beütéses házimacskáról van szó. Ők is Isten teremtményei (,aki mindent, ami van, a szülinapját ma ünneplő Krisztus által teremtett), bár van néhány szembeötlő különbség az ő természetük, és az Ádám bűnbeesése által megromlott emberi természet között. Csak felsorolás-szerűen: 1. A kaján és vízen kívül csak szeretetet igényelnek eltartójuktól, mástól pedig egyáltalán semmit, de mindent, ami ezen túlmegy, kedvességet, egy kis játékot, törődést, simogatást, becézést, stb. határtalan örömmel és hálával viszonoznak. Az „extrákat” meg nem kapva is egy életen át hűséggel és feltétel nélküli, túláradó szeretettel köszönik meg a gazdinak puszta létüket. 2. Mindig őszinték. És mindig ki is fejezik azt, ami fontos számukra. Nem kell azon gondolkodni, hogy amikor valamit értésünkre adnak, akkor mi a hátsó szándékuk vele; nem kell találgatnunk, hogy valami jól vagy rosszul esik nekik, amit mi nyújtunk számukra. Nem kell találgatni, hogy amikor úgy tesznek, mintha örülnének, hálásak lennének, szeretnének, vagy épp ellenkezőleg, mondjuk haragszanak valamiért, akkor valójában mi is van a lelkük mélyén.
Kissé szégyenkezve – mert ez már régen divatjamúlt hozzáállás – megvallom, hogy én meglehetősen őszinte ember vagyok, sokszor saját érdekeim ellenében is, bár igyekszem, hogy ezzel senkit ne bántsak meg. Ezért itt most hadd kérjek elnézést azoktól az embertársaimtól, akiket megbotránkoztattam. Mentségemül csak annyit hozok fel, hogy nem a véleményemet írtam le. Ezek tapasztalati tények.
Nagy örömömet – persze Jézussal személyesen is megosztom, de rajta kívül – nem mondhatom el senkinek, ezért „elmondom hát mindenkinek”, az alább következő üzenetben, amelyet hangosan elmondok itt a szobámban, ahol az írógépemen pötyögök; a kornak megfelelően megosztok a Facebook-on, és tervezem, hogy füstjelekkel az égre is fel fogom írni.
Kedves Testvéreim, Barátaim, Tisztelve szeretett Ismerőseim, kedves Ellenségeim, és Bözsi néni! (Remélem, senkit sem hagytam ki!)
Mindannyiótoknak kívánok áldott, békés ünnepeket!
Ne felejtsétek el, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, és Ő gyarlóságunk, méltatlanságunk ellenére végtelenül; érdemek nélkül, cselekedetek nélkül, sőt néha azok ellenére, mindenestül elfogadva szeret minket olyannak, amilyenek vagyunk.
Ezért ti is szeressétek egymást nagyon, meg egy kicsit engem is – tudom, hogy ez utóbbi nem könnyű, nekem sem az, de éppen azért! És ne csak ma, hanem az év többi napján is!
Én mindannyiótokat szeretlek. Persze – ha nem sértődtök meg az őszinte szótól – csak a 2027. szülinapját ma ünneplő Barátom és Szabadítóm, és pici négylábú családtagjaim után.
Ti lányok, asszonyok! Tartsatok mértéket a sütés-főzésben, ne menjen egészségetek és a többi elfogyasztó egészségének rovására!
Ti fiúk, férfiak! Végezzetek a szokásosnál több házimunkát! Persze csak akinek inge, az vegye magára!
Ti férfiak és asszonyok! Mindezt tegyétek úgy, hogy közben nem szidjátok az orrotok alá morogva drága házastársatokat! stb, stb, stb.
Egy szó – mint felső tízezer: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok a Mélyen Tisztelt Emberiségnek!
Íme egy gyönyörű kép, a Kr. sz. 36. év Pészahja utáni időkből, Palesztinából, azon belül is Izraelből. Jézus Krisztus, feltámadása után meglepi a hívő asszonyokat, mindenféle rendű és rangú tanítványokat, és akikkel feltámadása után együtt kószál, eszik és iszik, a tizenkettőt, akik közül Tamás látható ezen a festményen, amint – kívánsága szerint – bedugja ujját Jézus oldalán abba a sebbe, ahová a lándzsás római katona szúrt, ahonnan a Biblia tanúsága szerint ennek nyomán vér és víz jött ki, amikor Ő már halott volt. Ebben a feltámadása utáni negyvenkilenc napban pedig találkozott az övéivel, néha meglepetésszerűen megjelent itt-ott, aztán felment az Atyához, ahogyan előre kijelentette, a felhőkön keresztül. Ez a nap lett a mi Pünkösdünk, amikor – szintén, ahogyan korábban prófétálta – elküldte maga helyett a Vigasztalót, a Szent Szellemet, amellyel betöltekezve Péter meg más tanítványok elkezdtek folyékonyan olyan nyelveken szólni, amelyeket ők maguk nem értettek, mégis igen hatásosnak bizonyult, mert háromezer ember azonnal megtért. Péter el is ismerte egy a közelben nyüzsgő hitetlennek válaszolva, hogy tökrészegek, és próbálta megokosítani szegényt, hogy nem bortól, hanem annál sokkal ütősebb „anyagtól” van ez a helyzet.
A festményt alkotó művész elképzelése szerint ilyen lehetett Jézus, amikor még csak 36 év (+végtelen) körül járhatott. Láthatjuk, hogy a tenyere közepén lyukat ütött szögek helyén és a lándzsa által megsebzett oldalán kívül, amelyet az előtte térdelő Tamás tapogat, igazán fiatalos 36 éves korához képest. A kép félmeztelenül ábrázolja, így még jobban látszik, hogy az Őt nemrég ért komoly traumák: az övéi elfordulása, elítéltetés, megkorbácsolás, tövis-korona, kereszt-cipelés, keresztre feszítés, halál, feltámadás, stb, stb. ellenére igazán nincs rossz bőrben. És tudjuk, hisszük, hogy – mivel ma is ugyanazt a tevékenységet folytatja, mint akkor – ma is ugyanaz, ergo ma is ugyanígy néz ki. Mit mondjak? Én is szeretnék így kinézni 2036 évesen…
És számomra ez a legcsodálatosabb a mi Ünnepeltünkben, az én személyes Megváltómban, Istenemben és Uramban, az Úr Jézus Krisztusban, hogy – bár már 1985 éve az Atya jobbján ül a mennyekben -, most is gőzerővel munkálkodik, gyógyít, szabadít, és főképpen megvált és üdvözít itt és most, a Földön, ahol mi élünk. És azt ígérte, hogy velünk is marad a világ végezetéig. És eddig mindent, kivétel nélkül mindent betartott, amit ígért.
És hogy ezt az ígéretét is be fogja tartani!
Budapest, 2021-12-24.,25.,
Bogár Gábor
SDG