Igazoltatás

Hé, álljon meg! Nem hallotta, hogy fütyültem?
Dehogynem.
Maga pirosban rohant át az úttesten!
Na és? Nem szabad?
No, ne szórakozzon velem! Nem ismeri a KRESZ-t?
Nem. Ki az?
Honnan került maga ide?
A Szíriuszról.
Aha, szóval szír! Migráns?
Az micsoda?
Ne játssza nekem a semmit se tudót! Van valamilyen papírja?
Nincs.
Hogy került ide? Mikor jött be az országba és mit akar?
Egy TX-2018-s szállító repült el itt a bolygó mellett tegnap este, ő hozott. A közelben van valami dolga, a Marson, de hamar elintézi, holnapra már itt lesz, felvesz, és megyünk tovább. Gondoltam, addig én körülnézek itt egy kicsit.
No, nem megy maga most sehová, hanem velem jön.

Az ezt a mondatot követő pukkanás során az igazoltatott személy hirtelen eltűnt, mintha levegővé változott volna, a rendőr viszont egy pillanatra elszédült, majdnem el is ájult. De hamar magához tért, tompa fejfájással beült a kocsijába és a saját ügyeletükre hajtott.
Mi van, Józsi? Te ma szabadnapos vagy, nem? Mit keresel itt? – ezzel fogadták a többiek.
Nem volt itt valami szír migráns? – kérdezte bizonytalan hangon. – Igazoltatni akartam valakit, de hirtelen eltűnt.
Majd előkerül, mi ütött beléd? Agyadra mentek a migránsok, hogy még a szabad napodon is rájuk gondolsz?
Józsi próbálta elmondani, hogy mi történt.
Szerintem kicsit sokkal ittál – viccelődött vele az egyik kolléga. – Menj haza, és aludd ki magad, holnapra rendbejössz, meglátod.

Aznap este a belügyminisztert felhívták az ENSZ-ből.
Egy kis félreértést szeretnék tisztázni – kezdte a telefonban a magas rangú nemzetközi tisztsegviselő, természetesen angolul.
Félreértést? Miféle félreértést? – a belügyminiszter dühöngött magában, mert éppen egy magánkapcsolatával volt elfoglalva, amiben megzavarta a hívás.Azonkívül mindig utálta, ha angolul kellett beszélnie, telefonban különösen.
Járt egy kedves vendégünk ma reggel ott nálatok, egy másik bolygóról frissen érkezett, és még nem volt tisztában az itteni szokásokkal.
Igen? – motyogta a telefonba a belügyminiszter, aki egy szót sem értett az egészből, és nem tudta eldönteni, hogy ő maga a részeg vagy akivel beszél. Lehet, hogy valami őrült meghack-elte ezt az ő szupertitkos telefonját?
De a telefon másik végén az illető mindenből semmit sem érzékelt, csak nyugodtan beszélt tovább:
Szóval, arra kért, hogy üdvözöljem a nevében az intézkedő kollégátokat és adjam át az üdvözletét. Ugye, megteszed?
Hogyne, persze, szívesen. – A belügyminiszternek továbbra is fogalma sem volt arról, hogy kinek és milyen üdvözletet kellene átadnia, de önkéntelenül megkönnyebbült a gondolatra, hogy ezek szerint sehol semmi tragédia nem történt és mindjárt befejezik ezt a beszélgetést.
Akkor köszönöm. Bye!
Bye!

S folyt tovább az élet a maga útján.

“Igazoltatás” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Magdi (titanil)!

    Örülök, hogy élvezettel olvastad. Lehet, hogy ez egyéni, de én úgy érzem, hogy a helyzetkomikumban gyakran sokkal több humor van, mint az un. poenos megjegyzésekben.

    Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást.
    Szeretettel:
    Márta

Szólj hozzá!