Téli világ: Tizenötödik történet

Többféle telünk van, mint pl. évszak szerinti, lelki, életkori. Mindegyikhez tartozik egy világ.

Az évszak szerintire jellemző, hogy rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák, kopár és sivár a táj. Van, hogy ködös, nyírkos, zúzmarás. Időnként szemerkél az eső, jegeseső, vagy hull a hó. Ha felnőttek vagyunk, ilyenkor többnyire sietünk haza, a jó melegbe. A gyerekek többsége élvezi a havat, csúszkál, hógolyózik, hóembert készít, szánkázik. A tél szerelmesei – felnőttek, gyerekek egyaránt – ha tehetik, síelni mennek. Mások korcsolyát húznak a lábukra és önfeledten siklanak a befagyott tó jegén.

A táj csak akkor szép, ha havas, kivéve az örökzöldet, amely telente is szemet gyönyörködtető. A lombhullató fák viszont még ősszel ledobják szép, színes ruhájukat, formás faleveleiket. A virágok elhervadnak, megfagynak. A költöző madarak elrepülnek. Az állatok egy része odúba, barlangba bújva téli álmot alszik.

Viszont vannak olyan madarak, amelyek itt töltik a telet és meghálálják, ha etetjük őket.

Száraz, tiszta, napos időben nem csak jól esik sétálni a friss levegőn, hanem egészséges is. Ilyenkor könnyebb rácsodálkozni arra, hogy a télnek is megvan a maga szépsége. Este, ha felhőtlen az égbolt, ragyognak a csillagok, lábunk alatt ropog a hó, arcunk kicsípi a hideg, ami felpezsdít, energiát és életerőt ad.

A lelki tél oka lehet egy szeretett személy elvesztése, a házasság megromlása, válás, szakítás a szerelmünkkel, gyermekeink elköltözése, de még a nyugdíjba vonulás is. Súlyos, gyógyíthatatlan betegség szintén kiválthatja a telet. Beborul lelki fejünk felett az ég, hideg, rideg, fagyos a levegő körülöttünk, nem látjuk sem a napot, sem az úgynevezett alagút végét. Van, hogy ez az állapot hosszabb ideig tart, mint az évszak szerinti tél. Viszont, jó esetben az idő gyógyító hatására kitisztul az ég, és mint csillagfény úgy gyullad fel az új remény.

Az életkor szerinti telünk a korunkat jelzi. Életünknek van egy felfelé ívelő szakasza, aztán a zeniten vagyunk, majd megyünk lefelé. Életkori telünk is sokféle lehet. Van, aki örömmel éli meg, aktív, tevékeny, igyekszik hasznossá tenni magát, más befelé fordul, elhagyott, magányos. Lelassulhat a mozgás és a gondolkodás egyaránt. Gyötörhetnek testi, lelki fájdalmak. Élete tavaszában már nem bízhat az idős ember, hiszen tudja, hogy a tél a végállomás. Azonban a végállomáson is lehet még időzni, szép emlékeket felidézni. Az emberekre rámosolyogni, segítő kezet nyújtani. Megértést és segítséget megköszönni, mindenkivel békességben élni, és ha elmegyünk, magunk után a szeretetünk itt hagyni.

“Téli világ: Tizenötödik történet” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Köszönöm, hogy nálam jártál. Bizony gyönyörűek voltak a zuzmarás fák, magam is megcsodáltam.

    Igen, épp azért írtam arról, hogy van lelki telünk is, valamint az életkorunknak is van tele, hogy ne csak a naptár szerintiről szóljon a megemlékezés.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Kedves Tollforgató!

    Érdekes nézőpont, hogy nem csak évszak szerinti lehet az a tél, hanem lelki vagy életkori is. Nekem ez eszembe sem jutott, de mennyire találó!
    Az évszak szerintinél viszont nem csak az örökzöld lehet szél télen… Az elmúlt hetekben gyönyörű kopasz, de tiszta deres fákat volt szerencsém látni útközben!

    Szeretettel gratulálok:
    Kata (f)

Szólj hozzá!