Új remény: Tizenegyedik történet

Összes megtekintés: 147 

Isten teremtette az embert, saját képére. Életet és bőséget adott neki. Erdőket, tele erdei gyümölccsel, bogyókkal, gyógynövényekkel, ehető gyökerekkel. Forrásokat, tiszta vízzel.
– Saját képemre teremtettem, lelkemet belé leheltem. Adok neki szabad akaratot, nézzük mit kezd vele. – gondolta az Úr, és elkezdte isteni játékát.
Az ember kezdetben elfogadta Isten ajándékát. Ette a gyümölcsöket, itta a forrásvizet. Lelke tiszta, teste egészséges volt.
Egyszer aztán rájött, hogy Isten rajta kívül állatokat is teremtett. És mit tett az ember, szabad akaratából? Meg akarta szerezni az állatot is. Parittyát gyűjtött, azzal dobálta az erdő békés állatait. Egyre fejlesztette gyilkoló eszközeit, amivel rabul ejtheti állati áldozatait. Miután ő is teremtő erővel bír, sikerült is neki. Felfalta az állat húsát, agyvelőjét. Végig nézett magán, és mit látott?
– Én embör vagyok! Én BŐR vagyok!
Ettől a pillanattól elfelejtette, ki is valójában. Állatot evett, állattá vált. Gyilkoló eszközeit a többi ember ellen is fordította. Lelke tisztaságát elvesztette, teste beteg lett.
Időnként még eszébe jutott Isten ajándéka, a sok szeretettel teremtett növény, azzal gyógyította magát. No, de egyre több embőr lett a földön, akik elfelejtették, kik is valójában. Rájöttek, ha sok a beteg, hasznot lehet belőle húzni. Mérget kevertek és azt árulták betegségek ellen. Kitalálták a pénzt, bankokat nyitottak. A pénz lett az új isten. Beindult a gazdaság, és a GDP nevű kisgömbőcöt tömni kell. A hitelekkel még a királyokat is eladósították. Beindult, a vedd és dobd ki. Rabszolga dolgozzál! Kisgömbőc éhes. A Föld nevű édenkert tele szeméttel.
Vegyél gépeket, hogy neked kényelmes legyen! Fulladj meg az elektroszmogban, de az neked jó, nem kell gondolkozni sem, csak gombokat nyomkodni! Ne törődj a másikkal, csak lépj a fejére, mert ha nem teszed, ő lép a te fejedre!
Isten szomorúan szemléli teremtményeit. Meddig akar üres emBŐR lenni? Mikor ébred fel?
Isten reménykedik!
Súgja:
– Itt az idő! Ébredt EMBER!

“Új remény: Tizenegyedik történet” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves ritatohne!
    Érdekes, hogy mindenki a húsevésnél ragad le az írás értelmezésénél. Ha már erről van szó, ölni,agresszió. Egyébként igen is kezdetben is és az aranykorban is az ember nem evett húst.
    Az Isten saját képére teremtette az embert, tehát istenembert teremtett. Az állat elfogyasztásával lesüllyedt az ember, mondhatni állatemberré. A szeretet nem fér össze az erőszakkal. Ajánlom a Védák tanulmányozását.
    Ha az ember nem tiszteli az életet, akkor jönnek a háborúk, a hatalmaskodások mások felett. Csak nézzünk körül a történelemben, és akár napjainkban is. Az emberiség nem képes békében élni. Továbbá, arról nem is beszélve, hogy a nagyüzemi haszonállatokat, milyen körülmények között tartják, antibiotikummal is etetik, lemészárlásukkor felszabaduló sztessz energia láthatatlanul, de belekerül a húsba. stb… Amit eszel, azzá leszel. Sajnos hat az emberi elmére. De, én tiszteletben tartom mindenki véleményét. Ez az én véleményem, ismereteim alapján.
    Szeretettel: Bea

  2. Kedves és jó indulatú ez az írás, azonban az Isten nem növényevőnek teremtette az embert. Az emberrel nem az a baj, hogy nem vegatáriánus, hanem az, hogy tönkre teszi a teremtett világot.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Mindenki!
    Pont ez volt a célom, hogy egy kicsit más gondolat is legyen itt, nem csak a betegség, szomorúság, halál, meg a húsleves. Látom, hogy egyeseknek megpiszkáltam az egóját. Sok embernek nehéz kilépni a komfort zónájából. Én ezzel az írással nem szándékoztam senkit megbántani. Gondolat ébresztőnek szántam!
    Bea

  4. Kedvesem! Szerintem – ha a civilizált világban élünk, élvezzük annak előnyeit, tudomásul kell vennünk, hogy vannak árnyalatok is. Személy szerint én nem szeretnék egy szál fügefalevélben felébredni. .. (Arról nem is beszélve, hogy mit takarnék el vele?) Azért mert például szeretem a rántott csirkét még nem érzem magam állatnak… Vitatkoznék egy kicsit Veled…

  5. Kedves Tollforgató.
    Elolvasva írásod. megértettem a keserűséged, hisz én is ebben a világban élek és nyitott szemmel. A hitedet is tisztelem, ahogy kötődzs Istenhez. Sajnos manapság annyira elcsépelt lett Isten neve és a rá való hivatkozás. Annyian hazudják az őt dicsöító himnuszokat, közben ellenkező képpen élnek, hogy hiteltelenné válik sok ember számára Isten ereje. A HIT az csak is a tied és ha harsogod ellentétet váltasz ki sok csalódott emberben. Manapság akik legjobban zengik a dicsőségét azok a leghazugabbak. Ezért olyan a világ mint amilyennek leírod. Gratulálok írásodhoz. Sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi

  6. Hát, nem egészen így. Mérhetetlenül egyoldalú síkon gondolkodik ez az írás, főleg amikor az Írást idézi. Talán vegetáriánus vagy…

Szólj hozzá!