Álarc: Tizenharmadik történet

• Most nézd meg Dóri! Balázs megszállottja a tankoknak. Közösen használjuk a laptopot és már egy hónapja ez a háttérkép. Már kértem, hogy változtassuk meg, de nem hajlandó rá.

Enikő kicsit szomorúan mutatta barátnőjének az ominózus képet. Megütközve nézett rá, mikor az éktelenül el kezdett nevetni.
• Ezen most mi olyan nevetséges? – kérdezte kissé sértődött hangon.
• Fogadjunk, hogy te meg sem nézted rendesen a képet! – válaszolta még mindig kuncogva Dóri.
• Mégis mi látnivaló lenne rajta, csak egy tank és én különben sem szeretem őket.
• Akkor nézd meg alaposan közelről.
Enikő megdöbbenve nézte a monitort. Arca hol elsápadt, hol elpirult.
• Én ezt nem vettem észre, pedig már legalább egy hónapja itt volt az orrom előtt.
• Tudom, hogy nálatok Balázs a romantikusabb, de ez még tőled is meglepő. – nézett barátnőjére kedvesen Dóri.
A tank csövére egy karikagyűrű volt szerkesztve és a „Hozzám jössz?” felirat. Beszélgettek már az esküvőről hiszen hét éve együtt voltak. Enikő minden jeles alkalomkor várta, hogy Balázs megkérje a kezét. Ám az mindig azt mondta, hogy akkor fogja feleségül kérni amikor nem is számít rá. Ezért nem gondolt rá mostanában. Talán annyira eldugta az elméje egy rejtett zugába, hogy még az is, ami nyilvánvalóan majd kibökte a szemét is rejtve maradt előtte.

Miután barátnője hazament izgatottan várta Balázst. Mikor a férfi megjött, örömmel ugrott a nyakába.
• Igen! – mondta neki, majd forrón megcsókolta.
A férfi miután kibontakozott az ölelésből kissé eltolta magától. Szemöldökét enyhén összeráncolva nézett a nőre pár másodpercig.
• Nagyon jól esett ez a fogadtatás, de nem kérdeztem semmit.
• Dehogynem! – válaszolta a Enikő mosolyogva. – Csak én vak voltam és csak ma vettem észre a kérdést.
• Na végre! – válaszolta a férfi most már ő is lelkesen. – Akkor hát hozzám jössz? Már kezdtem megijedni, hogy meggondoltad magad.
• Dehogyis drágám! Minden vágyam, hogy a feleséged legyek! Csak tudod milyen elvarázsolt tudok lenni néha.

El is határozták, hogy közlik a nagy hírt a szüleikkel. Enikő a saját szülei reakciójától nem tartott, viszont a Balázs családjától igen. Nem volt különösképpen jó a kapcsolatuk. A felszínen minden szép és jó volt, de a mélyben dúltak az indulatok.

Balázs sosem kapta meg azt a szeretetet a családjától, amit igényelt volna. Pedig próbált mindenben a kedvükre tenni. Főleg az anyjának akart megfelelni. Kicsi kora óta ez ment. Az anyja döntötte el hol és mit tanulhat. Amikor pedig ott hagyta az iskolát amit rákényszerített, minden volt csak nem olyan gyermek akire büszkék a szülei.

Amikor ők összejöttek Enikő azt hitte, hogy neki van a legcsodálatosabb anyósjelöltje. Ám hamarosan lekerült róla a rózsaszín szemüveg. Ami a legfájóbb volt az egészben, hogy nem is Adéltól, Balázs édesanyjától tudta meg, hanem az egyik jó ismerőse figyelmeztette.

Egyik nap ráírt az egyik lány. Az ő édesanyja és Adél barátnők voltak. Mivel Enikő többször ment boltba abban a faluban ahol Balázs a gyermekkorát töltötte, összebarátkozott Edittel.
• Mesélted múltkor, hogy milyen jó a kapcsolatod Adéllal. Anyám az asztalon hagyta a telefonját amíg elszívott egy cigit. Jött egy messenger üzenet és véletlenül pont ránéztem. Megütötte a szemem a neved. Tudod, hogy az Adél nekem sosem volt túl szimpatikus, mivel úgy érzem nincs jó hatással anyámra. Ezért mivel megvolt nyitva a beszélgetés én csináltam képernyőfotót és elküldöm most neked. Tudom, hogy nem szép dolog amit csinálok, de szeretném, ha tisztán látnál.

Enikő elsápadva olvasta amit róla írt Adél. Kritizálta a külsejét, azt mondta, hogy Balázst elkényezteti és egy tutyi-mutyi alakot csinál belőle. A másik mondatában már az nehezményezte, hogy mindent ráhagy a fiuk. Meg azt, is hogy elhanyagolja a családját. Ugyanis szerinte minden szabadidejét a lánnyal tölti. Csak úgy sütött a rosszindulat a szavakból.

A nőt sokkolta amit megtudott. Azt hitte, hogy szereti őt szerelme édesanyja, hiszen mindig kedvesen bánt vele. Fájt elismernie, hogy ezek szerint ez csak látszat. Ám a végső csapást Magdi, Adél nővére mérte rá egy családi összejövetelen. Magdinak volt két lánya. Mi tagadás ők jobb módban éltek mint Balázsék, ezért kicsit lenézően viselkedtek a fiúval és annak nővérével. Ezért azok kerülték is velük való kapcsolattartást amennyire lehetett.

Azon a bizonyos napon Enikő Balázzsal az anyjáéknál volt és Magdi is eljött. Beszélgettek, amikor hirtelen, szinte a semmiből Magdi neki esett Enikőnek.

• Egyébként te nem szégyenled magad? Egymás ellen fordítottad az unokatestvéreket. Mióta a Balázs barátnője vagy, szinte megszűnt a kapcsolat közöttük. Nem tudom mit akarsz ezzel elérni, de jó lenne, ha befejeznéd.

Enikő sírva fakadt ezekre a rágalmakra. Hiszen nem ő távolította el szerelmét a rokonaitól. Még nem is voltak kapcsolatban, mikor megromlott a viszonyuk. Ami a legfájóbb volt neki, hogy Balázson kívül senki nem kelt a védelmére. Sem a férfi szülei, sem a testvére. Magdi ezek után is minden alkalmat megragadott, hogy kifejezze ellenszenvét Enikő iránt.

A nőnek most, évek után is könnybe lábadt a szeme, mikor eszébe jutottak ezek.

Megegyeztek még régebben, hogy nem akarnak nagy esküvőt. A faluban ahol Adélék laktak ki lehetett bérelni a művelődési házat ilyen alkalmakra. Mivel Balázs szülei az önkormányzatnál dolgoztak, nekik még a bérleti díjat sem kell kifizetni. Két részről körülbelül harminc embert szerettek volna meghívni.

Kiválasztották az esküvő időpontját. Örömmel döntötték el, hogy beszámolnak az örömhírről, hogy valóban össze fognak házasodni.
• Drágám, mielőtt szólnánk a szüleinknek, szeretnék veled megbeszélni valamit. – kezdett bele mondandójába kissé félve Enikő. – Nem tudom mi a véleményed, de én nem szeretném, ha Magdi ott lenne akár a vacsorán, akár az esküvőn. Tudom, hogy gyűlöl engem és nem akarom feszélyezve érezni magam életem egyik legboldogabb napján.
• Hidd el, hiába nagynéném, én sem szeretném, ha ott lenne.
• Csak attól félek, hogy anyukád mit fog szólni ehhez a tényhez.
• Ez a mi nagy napunk, szerintem ezt ő is tiszteletben fogja tartani. – nyugtatta meg szerelmét Balázs.
Mikor Adél megtudta a hírt, egyből elkezdett szervezkedni.
• Olyan jó lesz, majd meglátod. Együtt elmegyünk kiválasztani a menyasszonyi ruhát. Természetesen édesanyáddal.
Enikő az anyjával megbeszélte már, hogy ők nem hagyományos esküvőt akarnak. Az asszony természetesen elfogadta lánya döntését. Annyit mondott, hogy mivel a családjukban úgy szokás, ők kifizetik az Enikő meghívottainak költségét.

• Mi nem hagyományos esküvőt szeretnénk. Nem lesz fehér ruhám. – törte le leendő anyósa lelkesedését a nő.
• Ne viccelj már, jó, hogy azt nem mondod, hogy feketében leszel.
• Pedig pontosan egy fekete ruhában fogok férjhez menni.
Ekkor Balázs vette át a szót.
• Van még valami anya! Nem szeretnénk, ha Magdi ott lenne.
• Jó, hát, ha a vacsorára nem akarjátok meghívni, akkor legalább az esküvőn ott lesz.
• Mi azt sem szeretnénk. – jegyezte meg halkan Balázs.
Adél megdöbbenve nézett rájuk.
• Na jó, én ezt nem fogom közölni vele, majd ti elmondjátok. Igaz, hogy pont hozzá megyek, de ez nem az én dolgom.
Másnap csörgött a telefon. Balázs beszélt az anyjával. Ki volt hangosítva, hogy Enikő is halljon mindent.
• Csak szeretném közölni veletek, ha Magdi nem lehet ott legalább az esküvőn, mi sem fogunk elmenni.
• Tessék? – kérdezett vissza a fia, aki nem akart hinni a fülének.
• Jól hallottad. Sem mi apáddal, sem a nővéred nem lesz ott.
• Hiszen a nővérem lesz a tanúm.
• Akkor majd keresel mást tanúnak. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Adél.
• De tudod, hogy ő lett volna a fényképészünk is.
• Ez már legyen a ti gondotok. Én nem akarok összeveszni a testvéremmel. Nem akarok úgy emlékezni erre az egészre, hogy ő nem volt ott. Mit gondolsz, mit fog érezni, hogy ő nem lett meghívva?
• A mi érzéseink nem számítanak, anya?
• Nem igaz, hogy egyszer nem bírjátok ki, hogy ő is ott legyen! – mondta most már elég indulatosan Adél.
• Szerinted Enikő nem érezné feszélyezve magát tudva, hogy Magdi ki nem állhatja őt?
• Ezt eltúlozzátok. A másik miért nem képes az a lány felvenni a fehér ruhát? Ki hallott már olyat, hogy feketében menjen férjhez valaki. Mintha temetésen lennénk. Felajánlottuk a nagyszüleid gyűrűit is, hogy csináltassatok magatoknak abból karikagyűrűt.

Enikő el sem hitte, amit hall. Látszott Balázson, hogy nagyon rosszul esnek neki az édesanyja szavai.

• Egyébként mondtad, hogy az Enikő szülei kifizetik a ráeső vendégek költségeit. Nekünk erre most nincs pénzünk. A művelődési házért is fizetni kell. Azt mondtátok nincs pénzetek.
• Anya, csak 15 emberről van szó. Enikő megcsinálja saját magának a haját és s körmét. Ezen is spórolunk. Ha nektek nem telik rá, mi szívesen kifizetjük a részünket. Ami a gyűrűket illeti mi szeretnénk megvenni. Ezüstöt szeretnénk.
• Nem gondoljátok ugye, hogy majd szégyenkezek, hogy a másik oldalról kifizetik a költségeket, ezt pedig nektek kell. Akkor csináljon Enikőnek az anyja otthon, ti pedig eljöttök hozzánk.
• Rendben legyen így. Akkor csak egy esküvő lesz, nem lesz sem vacsora, sem más. – adták be a derekukat a fiatalok.
Ám akkor Adél olyat mondott, hogy nem hittek a fülüknek.
• Viszont ha Magdi nem lehet ott, akkor az esküvőre sem megyünk. Gondolkozzatok el ezen. – mondta, majd lecsapta a telefont.
Enikőnek potyogtak a könnyek a szeméből. Ránézett Balázsra és halkan csak ennyit kérdezett:

• Így is feleségül akarsz venni?
• Nem tudom, magam sem tudom mit tegyek. Szeretném ha a szüleim ott lennének.
• Tehát, akkor ha ők nem lesznek ott, akkor nem is veszel el. Én alkalmazkodjak megint egy olyan emberhez, aki sosem kedvelt. Csak mert anyukád nem hajlandó lemondani arról, hogy a testvére ott legyen. Akkor én meg nem vagyok hajlandó meghunyászkodni, és ilyen feltételekkel én nem megyek hozzád. Szóval az esküvő kérdése megoldva.
Balázs nem szólt egy szót sem, csak bement a szobába és némán feküdt az ágyon. A nő kicsit rosszul érezte magát, mert tudta, hogy szerelmének milyen nehéz lehet most. Hiszen azt gondolta, hogy legalább most fontos az anyjának, hogy mit szeretne. Próbálta jobb kedvre deríteni a férfit, ami kissé sikerült is.

Telt- múlt az idő, már csak egy hónap volt a kitűzött időpontig. Adél nem tágított. Vagy úgy lesz minden ahogy ő akarja, vagy nem mennek el az esküvőre sem. Vasárnap Balázs és Enikő elmentek a férfi szüleihez. Előre bejelentették, hogy valamit szeretnének mondani nekik.

• Remélem azt akarjátok közölni, hogy Magdi is ott lehet és Enikő végre letett a nevetséges fekete ruháról.
• Nem anya, azt szeretnénk tudatni, hogy tegnap két tanúval elvettem az Enikőt feleségül.
• Képes voltál a szüleid és a nővéred nélkül megnősülni?
Adél döbbenten nézett rájuk, mint aki nem hiszi el amit hall. Ám Balázs folytatta.
• Tudod anya mindig azt tettem egész életemben amit te szerettél volna. Szinte sokáig nem volt saját akaratom. Szerettem volna, ha legalább egyszer az életben fontos lettem volna neked úgy igazán. Csak egyszer figyelembe vetted volna azt, hogy én mit szeretnék. Hiszen jó esetben egyszer nősül meg az ember. Legalábbis az első a legemlékezetesebb. De te most is más érzéseivel voltál elfoglalva.
Adélnak lassan eleredtek a könnyei.

• Azt észre vetted, hogy mi szinte beszélgetni sem tudunk? Csak jóformán az időjárásról, mint az idegenek. – fűzte tovább mondandóját a férfi.
• Ez nem igaz. – jegyezte meg az anyja, bár olyan hangsúllyal, mint aki maga sem hiszi.
• De, nagyon is igaz. Te fenntartottad mindig a látszatot, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ebben a családban minden a külvilágnak szól, a problémák a szőnyeg alá vannak seperve.
Ekkor Balázs magához húzta Enikőt.
• Először valóban azt mondtam, hogy nem veszem őt feleségül, ha ti nem lehettek ott.
• Azért látom annyira nem zavart, ha meggondoltad magad. – jegyezte meg gúnyosan az anyja.
• Igen! – válaszolta a férfi. – Tudod miért? Mert nem bánthattam meg az egyetlen embert aki őszintén szeret és törődik velem. Aki felszedett a padlóról, amikor lelkileg odakerültem. A ti közönyötök miatt. Apa és a nővérem még csak fel sem hív, csak nagy ritkán. Te még ha két utcával arrébb vagy Magdinál sem kérdezel rá, hogy itthon vagyunk -e, mert megnéznél minket. Mindent csak kritizálni tudsz, legfőképpen Enikőt. Ezt pedig soha többé nem hagyom.
Adél meg sem tudott szólalni.
• Erősen eltúlzod a dolgokat. – mondta ki nagy sokára.
• Nem, lehet, hogy te nem vetted észre, de ezek az érzéseim. Szeretlek titeket, a családom vagytok. Szívesen látunk a feleségemmel bármikor titeket. Mi is jönni fogunk, de soha többé nem hagyom magam befolyásolni. A tiszteletet pedig elvárom a feleségem felé mindenkitől. Ezek után pedig tégy a szíved és a lelkiismereted szerint.

Ezzel karon fogta feleségét és kiléptek az ajtón.