Egyszer egy kis vörös róka kilopózott a vadonba, ahol addig nem járt soha. Azt hite, hogy csodát látott, nem ismerte a világot.
A rókalyukban csak aludt, vagy játszott, most azonban csak ámult-bámult. Hatalmas fák, lombos ágak nagy levelű bokros tájak,
Ijedten nézdegélt körül, talpa a dús fűbe került, Nap ragyogott fenn az égen, miről hallott már a mesékben.
Ment, mendegélt a kis róka puha talpain osonva. Sokáig ment, el is fáradt éhes, gyomra is korgott párat. Keresgélt valami eledelt.
Egy-két bogyót meg is ízlelt. De azon nyomban ki is köpte, keserű volt, nem ehette, tovább ment hát keseregve. Csak keringett.
Forgolódott, keresve a rókaotthont. Lassan be is esteledett. Rókafi kétségbeesett. Itt fog étlen-szomjan veszni, rókamama keresheti!
A sötétben félt is nagyon! Ráhuhogott egy nagy bagoly. Nem értette a madárszót, a sárga szem rávillogott Félelmetes volt a vadon,
Éjjel sem volt nyugalom. Furcsa zajok, rikoltások, ismeretlen nagytestű, vadászó állatok, lobbanó fény, kiáltások.
Kicsi róka félelmében csak remegett. Hol az otthon? Merre menjek? Otthonától messze-messze, lassan elfogyva ereje. Lerogyott egy bokor alá, mi eltakarta a rókácskát.
Rókamama ébresztette… bundáját nyaldosva fényesre. Nem szidta meg, csak ölelte örömében, hogy meglelte és kis rókáját hazavitte
A mesének tanulsága: AZ ERDŐBEN JÓL VIGYÁZZ! EGYEDÜL VESZÉLY LES REÁD!
Budapest, 2010. augusztus 28.
Györke Seres Klára
Aranyos, rímes mese. Gratulálok!
[b]Aranyos! [/b]Üdítő volt olvasni.Gratulálok!
Én is inkább versnek érzem, de itt is bőven elfér. Ha lenne 3-5 éves gyerkőcöm, feltétlen felolvasnám neki.
[b]Köszönöm az élményt![/b]
Kedves Klára!
Az biztos, hogy ha egy kisrókával találkoznék, nem tudnám bántani, mert az sem tehet arról, hogy a világra jött, akár a kutya- vagy macskakölyök.
Végig úgy éreztem, hogy ennek a kis mesének talán a versek között lenne a helye.
Milyen szerencse, hogy a rókamama rátalált kicsinyére, különben lehet, hogy rókabunda készült volna belőle.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Klári!
Már az elején megsajnáltam a kis rókát, a végén pedig fellélegeztem. De mi van, ha …? Olyan sokan elkallódnak!
Szeretettel: Viola
Kedves Klára!
Aranyos kis mese a rókakölyökről, nekem különösen tetszett, hogy vers-szerűen írtad, összecsengnek a szavak, mondatok, így még pergősebb, olvasmányosabb.
Sok szeretettel Eszter
Kedves Klára!
Aranyos történet, kíváncsian vártam, mi sül ki belőle e végén.
Tetszett, ahogy használod a képeket, valóban el tudtam képzelni, amint a kis róka ide-oda lépeget, ahogy kétségbeesetten keresi az otthonát.
Judit