Az orvosság


Amikor a kapu nyikorogni kezdett, a vénasszony már fordult is ki az ajtón elrendezni az ügyet.
– Meghoztuk az öreget, hova tegyük? – kérdezte a fiatalember megszokott közönnyel.
– Vigyék csak hátra a nyári konyhába. Ott jó helye lesz, amíg kijózanodik – válaszolta a vénasszony.
Így ment már jó ideje. Az öreg Kórhely Péter módszeresen leitta, aztán hazacipeltette magát a mindenre kapható fiatalokkal, akik persze, nem ingyen álltak szolgálatába.
– Csak a vénasszony meg ne tudja – oktatta őket Péter bá’ mikor az üzletet megkötötték.
Kórhely Péter beteges ember volt. Alacsony vérnyomására az orvos ribizlibort írt fel, a gyomrára pálinkát, és kitudja még mennyi nyavalyája volt, mert a kocsmárosné szerint sörrel is kúrálta magát.
– Ma épp mi bajod, hogy ennyire gyógyultál? – kérdezte a vénasszony, amikor az öreg magához tért.
– Kihúzattam az utolsó fogamat, mert zavart az evésbe. Az orvos tanácsolta, hogy öblögessem pálinkával.
– Hát azt nem mondta, hogy most egy ideig nem ehetsz húst?
– Azt nem!
– Márpedig ez a helyzet. Nesze itt van egy kis főzelék, jó pépes. Lecsúszik fogatlanul is. A húst pedig meg eszem én. Te csak öblögess a gyógyszesszel.
Az a nap is eltelt, ahogy a többi. De másnap Kórhely Péter érezte, hogy valami nincs rendjén. Nem étel az, amiben hús nincs. Bezzeg az asszony, milyen jóízűen falja a jó zsíros combokat, egyebeket. Amikor ezt szóvá tette, rögtön került az asztalra minden úgy, mint azelőtt.
– Talán most már dolgozni is tudsz – bizakodott a feleség, mire az ember panaszkodni kezdett.
– Mindjárt szét hasad a fejem, úgy elkezdett fájni.
– Talán a húsétel ártott meg, igyál rá egy pohár bort, vagy pálinkát – tanácsolta az asszony.
Kórhely Péter meghökkent. – Most valahogy nem kívánom. Nincs valami patikárius orvosságod? A fájdalomtól már alig látok.
– Igazán nem értem mért nem jó a bor, ha egyszer az orvos azt mondta – morgott a vénasszony, de végül belátta, hogy másféle orvosságra lesz szükség.
Kikapott az egyik fiókból egy aprócska fehér gombot és egy pohár vízzel az ura kezébe nyomta. – Nesze, ez majd segíteni fog.
Az ember úgy viselkedett, mint aki a halál árnyékában jár. Mohón lenyomta torkán a gombot, utána küldte a pohár vizet, és nagy sóhajtások közepette végigdőlt a díványon.
Alig telt el negyedóra, arra riadt, hogy egy kedves ivócimborája hangját hallja a konyha felől, meg az asszonyét, ahogy igyekszik őt elzavarni.
– Nem alkalmas az idő, Péter nagyon beteg, valószínűleg migrénje van.
– Julis! – kiáltott neki olyan hangosan, ahogy csak bírt.
– Mi bajod? – rontott be a vénasszony.
– Ki van itt? Hallom, valakivel beszéltél.
– János az.
– Akkor felkelek Julis. Kiváló az orvosságod én mondom. Úgy érzem magam, mint a ma született bárány.
– Úgy is jó! – szólt az asszony. – Mostantól nem lesz szükség, hogy gyógyszesszel kúrálgasd magad. Fel kéne a fát hasogatni, s be is kéne rakni a szín alá, nehogy megázzon. Jancsi komád segít neked, igaz-e János?
János beletörődve bólogatott. Nem mert ellent mondani.
– Aztán ne aggódj a fejfájás miatt. Gomb van a fiókban elég. Ha elfogyna, vágok le az ócska ingeidről – szólt utánuk a vénasszony.

Írta: Kondra Katalin

“Az orvosság” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Tetszett a történet, simán megettem a csattanót. Külön gratula a névért: Korhely (iszákos) és Kór (beteg) hely. A hapi simán egy lógós alkoholista, nagyon hűen megformálva. Élethű ez a magyarázkodó, kibúvókat kereső embertípus. Az asszony is tetszik, bár nem hiszem, hogy annyira béketűrő lenne. Amilyen rafinériával kezeli a párját, szerintem ki is fogja osztani, ha elveszti a türelmét. Írd meg majd azt is.
    Gratulálok a novelládhoz!
    Erős hangulatú, kicsit népmesés, jóízű írás.
    Köszönöm az élményt.
    Még nem olvastam az összes írást, de a legjobbak között érzem!

  2. Kedves Katalin!
    A történeted bennünket ravasz asszonyokat dicsér. Szórakoztató vidám történetet írtál. Köszönöm!
    Gratulálok Jega Ibolya.

  3. Kedves Katalin!

    Nagyon jól sikerült történet! Érdemes volt megírnod és a pályázatosokhoz beküldened.
    Nem hossszú, de lényegre törő, olvasmányos, és természetesen tanulságos is!
    Remélem, hogy sok baját borral, pálinkával kúráló férfiú is elolvassa!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  4. Kedves Katalin!
    Nagyon tetszik a történeted, megmosolyogtató, egy kis kárörvendést is előcsal az olvasóból.
    Szeretettel: Viola 😛

  5. Kedves Katalin!
    Komikusan megfogalmazott, nagyon is komoly történet. Sajnos sok italt szerető, rafinált férfival találkozunk az életben.
    Gratulálok az íráshoz!
    Szeretettel: Titanil

  6. Kedves Katalin!
    Sok Kórhely Péter van sajnos szerte a világban, persze ócska ing is akad gombokkal. Nagyon tetszett, a feleség alakjának, észjárásának megformázása, szerintem telitalálat, tökéletesen élethű. Az egyszerű falusi élet, a mindennapok, az emberek ábrázolásához szerintem fantasztikus érzéked van. Jót mosolyogtam, a tragikomikus történeten.
    Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

  7. Kedves Kata!
    Erről az írásodról eszembe jutott egy másik történeted, a "Nagyanyó gombja".
    Úgy látszik a gombok időről-időre megjelennek az alkotásaidban.
    A "Nagyanyó gombja" egy megható, szomorkás történet volt, ez az írásod meg humoros, kicsit népmesei.
    Mennyi oldaluk van ezeknek a gomboknak!
    Érdekes személyiség Julis az írásodban! Meglepő módon áll hozzá a férje iszákosságához. 🙂 A vénember, hát az olyan, amilyenből tizenkettő egy tucat…
    Tetszett az írásod!

    Judit

Szólj hozzá!