A médium


Angéla fel-alá járkált új lakása falai között.
Nehezen sikerült csak rászánnia magát arra, hogy kicsomagoljon, de néhány doboz után feladta. Főzött egy teát és leült, hogy kifújja magát. Az elmúlt időszak nagyon megviselte.
Túl volt egy váláson mely annyira kikészítette, hogy csak pszichológus segítségével tudta úgy-ahogy összeszedni magát. Most pedig a költözés és az új környezet okozott neki gondot.
Miután megitta a teát úgy döntött, korán lefekszik. Hamar álomba merült.
Este tizenegy körül kipattant az ágyból. A gardróbból erőkapta szőrmekabátját és meztelenül belebújt, majd belelépett aranyszínű tűsarkú cipőjébe és sietve elhagyta a lakást.
Reggel összetörten ébredt. Fájt a feje, melyen az erős kávé s a fájdalomcsillapító sem segített, ráadásul visszatérő rémálmok gyötörték.
Rosszulléte ellenére belevetette magát a munkába. Még rengeteg doboz várt kicsomagolásra.
Kissé meglepődött, mikor a szőrmebundát egy székre dobva találta. Úgy emlékezett, hogy előző nap a gardróbszekrénybe akasztotta a téli ruhák közé.
Kezdek szenilis lenni – gondolta leverten.
A munka végül is jót tett neki. Fejfájása elmúlt, viszont annál erősebb éhségérzet tört rá.
A hűtőt üres volt, ezért úgy döntött keres egy éttermet és az sem árt, ha szív egy kis friss levegőt.
Az utcára lépve bizonytalanul indult útnak. Nem ismerte a környéket.
Hamarosan azt tapasztalta, hogy a férfiak megbámulják. Némelyik ráköszön. Volt, aki a nevén szólította.
Angéla kezdte furcsán érezni magát. Összezavarodva lépett be a legelső étterembe, amit meglátott. Miután leült, igyekezett leplezni érzéseit, hogy ne látszódjon mennyire zaklatott.
– Mit kérsz kislány?– lépett hozzá a pincér mosolyogva.
Ez mit képzel!? – gondolta dühösen a lány, de hangosan csak ennyit mondott: – Még nem döntöttem el.
– Ok. Szólj, ha sikerült!
Miután a pincér odébb állt, Angéla megpróbálta átgondolni a történteket.
Néhány perccel azelőtt az utcán egy pasi ismerősként üdvözölte és a nevén szólította, pedig esküdni merne, hogy sose látta. Most meg ez a pincér… Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy valami nincs rendben körülötte.
Talán összetévesztenek valakivel – próbálta lezárni a dolgot.
Már kezdett kissé megnyugodni, amikor egy újonnan érkező pasas lépett hozzá.
– Hello! Remélem nem zavarom – villantotta meg elbűvölő mosolyát.
– Hello. Ismerjük egymást? – kérdezte Angéla idegesen.
– Most viccel? Szerintem a környéken nincs olyan férfi, aki ne ismerné magát – nevetett a pasas.
Angélában megpattant valami. Hirtelen felugrott és rátámadt a férfira.
– Figyeljen ide maga miszter akárki! Mi folyik itt? Hogy lehet, hogy csak néhány napja költöztem a városba, és máris mindenki ismer?
– Maga színészi képességekkel bír hölgyem. Ez tetszik. Éjjel elsőrangú táncosnő, aki ujja köré csavarja a férfiakat, nappal meg igyekszik átlagos nőnek látszani. De ennél sokkal több van magában! Egy magamfajta férfi ezt megérzi.
– Mit tud rólam?! – csattant fel Angéla. – Még hogy táncosnő! Nem értem honnan veszi a bátorságot. Biztos összetéveszt valakivel… A hangoskodásra előkerült a pincér.
– Mi folyik itt Angéla? Zaklatott a fickó? – fordult a lány felé.
– Honnan tudja a nevem? – nézett rá Angéla villámló tekintettel.
A pincér láthatóan zavarba jött.
– Nem emlékszel? A Belladonnában találkoztunk két nappal azelőtt.
– A Belladonnában? Igazán nem értek semmit! Ez az első alkalom, hogy kitettem otthonról a lábam. Mint mondtam, néhány napja költöztem a városba…
– Nem értem. Pedig esküdni mertem volna, hogy te vagy az a gyönyörű lány, aki úgy táncol…
– Úr Isten! Én nem táncolok, nem is tudok. Ez felfoghatatlan!
– Emlékszem, azon az estén szőrmekabát volt rajtad. A kabát alatt pedig nem volt semmi – folytatta a pincér.
– Ez hihetetlen! Azt akarja bemesélni, hogy meztelen voltam?
– Igen, meztelen voltál és elkezdtél táncolni. A másik lányt szinte letaszítottad a színpadról.
A férfiak bevadultak. Majd megőrültek, ahogy a kabát alól elővillantak karcsú lábaid, formás kebleid. Odarohantam, hogy megvédjelek, mielőtt azok rád vetik magukat. Akkor láttam meg a heget…
Angélával megfordult a világ. Egyszerre úgy érezte, hogy meztelen, hogy az előtte álló két férfi mindent tud róla.
Bevillant a mindig visszatérő álom: szokatlan csillogó fények veszik körül, fényektől elvakultan botorkál, miközben durva férfikezek tapogatják.
Ez lenne a valóság? – gondolta kétségbeesetten. Aztán a hegre gondolt. Élete legszörnyűbb napja jutott eszébe. Autóbaleset érte, amikor húgával együtt egy fellépésre mentek.
Karola az ikertestvére volt és táncosnő, a balesetben meghalt. Ő túlélte, csak a heg emlékezteti arra a szörnyűségre. Rég nem gondolt rá, el akarta felejteni, de a húga nem hagyta.
– Rosszul vagy? – kérdezte a pincér aggódva, mert a lány arca egyre fehérebb lett.
– Haza kell mennem – suttogta Angéla erőtlenül, és nem ellenkezett mikor a pasas az autójához vezette.
Az éjszakát átaludta. Reggel eszébe jutott az előző nap minden történése. Ekkor határozta el, hogy felkeres egy látnokot, tőle talán választ kap a sok miértre.
Amit aznap a látnoktól hallott, egyáltalán nem nyugtatta meg, hiszen szembesülnie kellett az igazsággal. Megtudta, hogy ő egy médium, akinek a testében időnként a saját húga visszatér.

Írta: Kondra Katalin

“A médium” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Nagyon érdekes, elgondolkodtató írás. Úgy hallottam, az ikertestvérek, főként az egypetéjűek, sokszor megérzik egymás érzéseit, betegségeit abban az esetben is, ha távol vannak egymástól. Történetedben meghal az ikertestvér, az életben maradt időnként tudtán kívül húga szerepét veszi fel, éjjel elmegy táncolni, ahol már a húgát ismerték.
    Az életben vannak furcsa dolgok, sokszor nem tudni, valami miért történt meg.
    Gratulálok!
    Szeretettel: Titanil

  2. Kedves Kata!

    Nagyon érdekes a történeted, ez egy "örökmozgó szellem", ami megszállja éjszakánként a testvérét. Ő olyan szellem, akik elvégezetlen feladat közben halt meg.
    Az ilyenek továbbra is felelősen végzik a feladatukat. A magatartásuk lehet pozitív is és negatív is egyaránt, attól függ, milyennek tartotta az életben a feladatot, amit végzett. Úgy tűnik a Te történetedben, hogy szerette… 🙂

    Judit

  3. Kedves Katalin!
    Nagyon érdekes, amit írtál. Elképzelhetőnek tartom, s valóban olyan jól van szerintem is megfogalmazva, hogy meg sem kérdőjelezem a tartalmát. Azt mondanám rá, hogy l e h e t s é g e s . Ahogy nem tudhatunk biztosat ezekről a dolgokról, vannak akik elutasítják, meg sem hallgatják, el sem olvassák, vannak, akik érdeklődnek iránta, de nem hiszik, s vannak, akik nyitottak, nem zárják ki, a lehetőségét. Saját magam az utóbbi kategóriába tartozom. Az ember időnként agyal a honnan-hová kérdésen és persze közben számtalan
    l e h e t s é g e s elképzelés felmerül.
    Gratulálok!
    Sok szeretettel Eszter

  4. Kedves Katalin!
    Nagyon tetszett! Valószínűtlen, de roppant hihetően leírva. nagyon jó a lány zavara, reakciói.
    Gratulálok!
    Öröm volt olvasni!

  5. Kedves Katalin!
    Érdekes, izgalmas történetet tártál elénk. Akárhonnan is vetted, mélyen elgondolkoztattál. Furcsa és kellemetlen lehet, de előfordulhat. Talán!
    Lelkek/szellemek megcserélődhetnek egy életen belül: sokan ismernek hasonló történeteket, én csak egy magyar högyről szólnék, aki egy baleset után felébredve, csak spanyolul tudott beszélni. Tudta a spanyol nevét, címét. Kiderítették, hogy tényleg élt ott egy ilyen nevű nő. Nehéz átalakulással folytatódott itt az élete, magyarrá kellett lennie és a nyelvünket is meg kellett tanulnia.
    Szeretettel gratulálok: Viola

Szólj hozzá!