Életem legszebb napjai
Háború dúlt amikor születtem, fegyverek ropogtak, bombák hullottak, emberek haltak, családok maradtak elhagyottan árván könny és vér áztatta a földet. Szomorú és sivár volt a gyerekek sorsa, nem tellett játékra, márkás ruhákra, örült a szülő, ha ételt tudott adni gyermekeinek.
Szüleim keményen dolgoztak, a betevő falatért, a tüzelőért, hogy melegedni lehessen és legyen mit enni a télen.
Gyerekeket vitték magukkal a felnőttek a mezőre, a nagyobb testvér vigyázott a kicsire, ha nem volt kire hagyni őket. Engem a nagymamámra bíztak, hogy ne kelljen a mezőn szenvedni a melegtől, portól, szúnyogoktól. Ő bölcs volt és okos, hat gyereket nevelt, ezért jól ismerte a gyerekek lelkivilágát. A legszebb napjaimat mellette éltem meg. Törékeny lelkem nála megnyugvásra lelt, nyugalom és béke vette körül.
Mamám nyitotta fel a szememet a szépre, hogy ne csak nézek, de lássak is, tőle kérdezhettem, amit még nem tudtam, mindent kedvesen elmagyarázott, minden növény, virág nevét tudta, felfedeztem segítségével a természet számtalan szépségét, azt is, hogyan becsüljük meg tőle tanultam meg.
Mikor a gyümölcsösbe mentünk, ahol a cseresznyétől a naspolyáig mindig érett valami finomság, az mindig egy szép emlékű kirándulás volt. Az út mellett egyik felől vadvirágos rét, ahol az üde zöld fű között számtalan szépség virult az évszaknak megfelelően. Tavasszal a százszorszép, pitypang és az ibolya. Később a margaréta, a réti harangvirág, az ezerjófű, a boglárka és a lóhere virága díszlett, nyáron a friss széna illata szállt a forró, melegtől remegő levegőben.
Az út másik felén búzatábla, láthattam ahogy a zsenge apró növényből érett kalászok fejlődtek, amit mikor megérett learattak. A szélében búzavirág bontotta ragyogó kék szirmait, a pipacsnak dagadt bimbói bókoltak, mikor meghasad a zöld burok, gyűrött, ráncos piros szirmok bújtak elő, másnapra már elegáns fénylő virágjaikkal ragyogtak a fényben.
A látvány retinámba égett. A kéklő égen bárányfelhők, körülöttünk a virágos rét, ahol lepkék a méhekkel versenyre keltek, fecskék csicseregve kapták el a legyeket, hogy az éhes fiókákat táplálják vele. Letéptem volna minden virágot, azt gondoltam, hogy akkor az enyém lesz, csak az enyém, de nagymamám eltérített e szándékomtól.
-Nem szabad letépni, letörni a virágot, mert a szárán szép, ha leszakítod elhervad.
Óvatosan jártam a fűben, hogy kárt ne tegyek bennük.
Ha lepkét kergettem rám szólt.
-Nem szabad megfogni, mert megsérül a szárnya nem tud repülni akkor meghal.
Azután csak csodáltam, ahogyan színes tarka szárnyaikkal szálltak virágról virágra.
Megismertette velem a hasznos és veszélyes rovarokat, a méhecskéket és a katicabogarakat szeressem, de óvakodjak a darázstól és a szarvasbogártól, amit nem szabad megfogni, mert a szarvával megszúr.
Együtt néztük a szorgos hangyákat, ahogy elszántan dolgoztak, ha nagy volt a morzsa amire leltek, hárman is húzták, görgették cipelték.
Ha lábunk előtt elsiklott egy kígyó, megálltunk, hogy ne zavarjuk.
-Nem szabad bántani egy élőlényt sem – mondta, ‐ mert mindegyik Isten teremtménye, ami kártékony az is fontos, mert a másik lénynek a táplálék forrása. Ha legyek nem lennének a fecskék kihalnának.
Alig nyiladozó értelmemmel hallgattam szeretettel átitatott szavait, amik mélyen bevésődtek elmémbe, pedig akkor még nagyon apró voltam.
Életem legszebb napjait éltem meg a mamámmal, megismertette velem a természet szépségét, meséivel elrepített tündérországba, ahol képzeletben én is a tündérek közt lehettem. A Grimm meséket hallgatva örültem mikor a végén minden jóra fordult, győzött az igazság.
A gonosz mostoha, boszorka, farkas megbűnhődött.
Nagyon nehéz éveket éltek meg az emberek, de én akkor voltam igazán boldog, sok szépet és jót tanultam, láthattam a természet igazi érintetlen szépséget, ami magától működött, még nem került porszem a gépezetbe, nem avatkozott be az ember.
Nem permeteztek levéltetük és egyéb rovarok ellen, amit akkor nem is nagyon láttak, mert a katicabogarak, a madarak elpusztították őket, ma a mérgek kiirtják a természetes ellenségüket is, így zavartalanul szaporodnak. A zöldségek, gyümölcsök vegyszer mentesek voltak, az igaz, hogy nem voltak hibátlanok, néha rücskösek, férgesek voltak, de nagyon ízletesek.
Hiszem, hogy a gyerekkoromban elraktározott élményekből, unokámnak is sikerült átadni valamit, amiből idővel ő is továbbad az ő unokáinak.
Kedves Évike!
Sok szeretettel kőszőnim kedves gratulációdat,
Magdi💐🌷
Kedves Magdika! Örülök a nyereményednek, ez az írás megérdemelte. Szeretettel gratulálok! Éva
Kedves Rita!
Sok szeretettel köszönöm, a kedves gratulációdat.
Magdi🌷🌹🥀
Kedves Magdi!
Szeretettel gratulálok a nyereményhez.
Rita🌷
Drága Icuka!
Hálásan köszönöm kedves szavaidat, nagyon sok emlék fűz a nagymamámhoz, akitől nagyon sok szeretetet, kaptam, tőle tanultam meg meglátni a szépet és szeretni a minket körülvevő világot, tisztelni és becsülni az embereket, hinni a szép szó erejében.
Szerettel,
Magdi 💐🌷🌹
Drága Magdika!
Nagyon-nagyon imádtam olvasni gyermekkori élményeidről. A természet szeretetét nagymamádtól örökölted, és mindig olyan szépen írsz róla.
Gratulálok a nyereményedhez, Veled örülök!
Ölellek szeretettel: Icu❤️💕🌼🌻
Kedves Editke!
Bocsánat, hogy ilyen sokat késtem a köszönettel, de nagyon elfoglalt voltam.
Sok szeretettekl köszönöm latogatásodat és elismerő véleményedet.
Magdi💐🌷
Kedves Kankalin!
Köszönöm látogatásodat és dícsérő szavaidat.
Nagyon sok szép emlékem van a nagymamámtól, tőle tanultam a természet szeretetét, amihez erősen kötődök.
Sok szeretettel,
Magdi
💐🌷
Kedves Magdi,
kedvelem a visszaemlékező írásokat, és nagyon szép történetet hoztál.
Láttató képeid által bele tudtam helyezkedni.
Jólesett olvasni, köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin 🌺
Kedves Magdika! Remekül megírtad ezt a visszaemlékezést. Más idők jártak akkor. Szeretettel olvastalak Edit
Kedves Margitka!
A gyerekkori élményeink elkísérnek bennünket.
Sok szeretettel köszönöm kedves szavaidat.
Magdi💐🌷
Kedves Magdika!
Jó volt olvasni csodás gyermekkori emlékeid!
Sok hasonlóban volt nekem is részem.
Köszönöm a szép élményt!
Szeretettel gratulálok kiváló írásodhoz!
Szeretettel: Margit
🌺🎋❤️
Kedves Éva!
Mi megismetük, megszerettük a természet szépségeit felénk csodálatos volt a tavasz mikor a zalai dombokon a gyümölcsfák virágba borultak, aztán a szőlőlevelén kékült a gálic, mert csak azzal permeteztek. Sok tapasztalatot szereztünk, ami minden kincsnél értékesebb.
Sok szeretettel köszönöm figyelmedet,
Magdi
Kedves Kata!
Akkor még nem volt a favakban óvoda, szerencsés volt kinek voltak nagyszülei, kik tudtak vigyázni az unokákra, sajnos csak 8 éves koromig tartott a boldog unoka sors, mert meghalt, az utolsó éveit ágyban bénán élte, mert akkor az agyvérzéstől lebénult valaki az úgy élte le az életét, nem tudtak javítani az állapotán. Szívesen voltam vele még akkor is, mert nem velűnk élt, hanem a nagynénémmel.
Sok szeretettel köszönöm látogatásodat,
Magdi💐🌷
Kedves Zsuzsi!
Hálásan köszönöm látogatadodat és kedves szavaidat,
Magdi💐🌷
Kedves Rita!
Valóban a gyermekkor meghatározó az ember életében, még most is eszembe jutnak a mamám szavai.
intelmei.
Sok szeretettel köszönöm figyelmedet és kedves szavaidat.
Magdi💐🌷
Kedves Magdika! Mi, akik abban a világban nőttünk fel a természet csodálatát és csodáit kaptuk, ami mindennél többet ér. Emlékszem én is, hogy kékesfehérben pompáztak a szőlőskertek, mert rézgálicot használtak a permetezésre az emberek, és az almafáinkat apám füstölte a tetvek ellen. Mennyi mindent tudtak azok az öregek, én egy szeletjétől is boldog lennék annak a tudáshalmaznak. Akiknek átadták a tudást-mint Neked is- hatalmas kincset kaptak, ez a legnagyobb értéke az örökségnek, pénzben nem mérhető. Szeretettel olvastalak: Éva
Kedves Magdi!
Jó volt olvasni szép emlékeidről. Bizony, sokat tanultunk a nagyszüleinktől. Legtöbb faluban nem volt óvoda, vagy csak nyáron pár hétig, így a gyerekekre a nagyszülők vigyáztak. Sok mindenre megtanítottak bennünket. Anya szokta mesélni, Ő is a nagymamája szoknyája mellett nőtt fel. Amikor már nyugdíjas lett akkor nála voltak az unokák, és sok mindenre tanította ( no, meg kényeztette ) őket. Olyan ez mint a körforgás.
Szeretettel: Kata
Örömmel olvastam szép visszaemlékezésed a gyermekkor csodáiról.
Szeretettel:
Zsuzsa
Nagyon szép visszaemlékezésed élmény volt olvasni.
Én úgymond beleszülettem a békébe, de az élet akkor se volt még könnyű a felnőtteknek, de nekem is – akárcsak Neked – csodaszép gyerekkorom volt, de számomra azt a szüleim biztosították.
A gyermekkor meghatározó.
Szeretettel: Rita🌷